avagy őszinte beszámoló arról, hogy hogyan működnek az Alfák
Elérzékenyültem…
A nyolcéves Andor mellettem hintázott, nekem pedig a meghatódottságtól eleredt a könnyem és elárasztott a szeretet. A Tanya Tábor első napja a végéhez közeledett, én pedig úgy éreztem, hogy rengeteget kaptam és adtam.
Gyógyítottak az Alfák.
Mi, a Tanya Tábor vezetői megadtuk nekik a teljes szabadságot, ők pedig 100 %-osan szabadon, flow-ban, áramlásban, önállóan cselekedtek végig.
Semmibe nem szóltunk bele, hagytuk hadd tegyék, amit akarnak szabadon (a megadott, előre, együtt lebeszélt kereteken belül). Az első 1-2 óra oldódás után, miután ráéreztek annak az ízére, hogy nincs megkötés és beleszólás, elengedték magukat és megtörtént a csoda.
Tulajdonképpen minden csodálatosan ment, nagyon nehéz leírni ezt az állapotot. A gyerekek tették szabadon, amihez kedvük volt. Beszélgettek, ettek, alkottak, rohangáltak, játszottak, tapasztaltak, felfedeztek, nevettek, egy percet sem unatkoztak. Csak léteztek és szerettek, amolyan áramlásban, meditatív állapotban.
Nyoma sem volt haragnak, durcának, hisztinek vagy rosszkedvnek. Rákapcsolódtak a természetre, a tanyavilágra és kihasználták minden percét szabadon.
Egyenrangú partnerként közös együttműködésben tettünk együtt mindent.
Éreztem, ahogy engem is húznak, visznek be ebbe a világba és engedtem is, hogy hasson rám. Még soha nem éreztem magam ilyen nyugodtnak, ’minden rendben érzéssel’ áramolva, ennyire szabadnak, ilyen szeretetben.
Óh, csodálatos ez az Alfa hatás!
És hogy értük el ezt?
Ha szeretnél átélni te is hasonlókat az Alfa generáció tagjaival, a mi tapasztalataink alapján, a következőket ajánlom Neked.
- A legfontosabb a be nem avatkozás művészete.
Hagytuk, hogy mindent ők tapasztaljanak meg. Természetesen, ha segítséget kértek vagy kérdésük volt, mindig a rendelkezésükre álltunk. Akkor sem szóltunk bele, amikor láttuk, hogy el fogja ejteni az ecsetes tálat vagy meg fog botlani a buckában. A gyerekek rengeteget fejlődnek, ha hagyjuk, hogy maguk tapasztaljanak.
Még akkor is, ha sebhelyesek lesznek vagy sírni fognak.
A te életedben is történtek rossz dolgok, mint mindenki máséban. Mégis, ha ezek nem lettek volna – tedd a szívedre a kezed -, egy csomó tapasztalásból, tudásból és fejlődésből kimaradtál volna, és nem az az ember lennél, aki most vagy.
Pont ezért én nagyon hálás vagyok minden egyes nehézségért az életemben. Ha azokat nem oldottam volna meg, most nem ugyanez a csodálatos ember lennék. A gyermek személyisége is a saját tapasztalása által fejlődik a leginkább.
- Mindenbe belevontuk és egyenrangú partnerként kezeltük őket.
Ők ugyanúgy teljes értékűek, mint mi. Semmivel se becsüld alább őket (“Én felnőtt vagyok, én jobban tudom.”). Mindenbe bele lehet vonni a gyerekeket és mindent meg is lehet, sőt, kell is beszélni velük.
Ha nem teszed, azt fogják érezni, hogy nem fontosak, hogy nem vagy őszinte, hogy lekezeled, lekicsinyled őket. És az önbecsülésük, értékrendjük fog ezáltal sérülni.
- Eldobtuk a kontrollt és irányítást.
Elfelejtettük a “mindenáron akarom”-ot, hogy nekik „ez és ez kell”, „jót fog tenni nekik” és ennek „ekkor és ekkor így kell lennie és történnie”.
Nem kényszerítettünk rájuk semmit.
Festeni akartak és hagytuk, hadd tegyék. Áradjanak ki. Az összes festék elfogyott egy nap alatt, annyira belejöttek. Na és? Majd legközelebb mást alkotnak.
Volt, aki nem akart valamelyik programon részt venni. Hát nem vett részt, mert nem volt semmi kötelező.
- Felelősséget adtunk a kezükbe tök lazán, hittel és bizalommal.
Mert igenis meg tudja csinálni! És muszáj kipróbálnia, tapasztalnia. Nagyon nagy mértékben megerősíti az önbizalmát és a hitét, mindebből pedig tapasztalja és tanulja azt, hogy milyen a felelősség ereje.
Kalapácsot adtunk a kezükbe, hogy diót törjenek és iszonyúan élvezték. Koncentráltak, tanultak, volt két ujjra csapás, és szinte észre se vették, izgatottan dolgoztak a dión tovább.
Másnap a fiúk fát vágtak. Előtte részletes oktatást és bemutatást kaptak, aztán övék volt a pálya. Igazi férfiként büszkén vágták a fát. Nagyon jó volt rájuk nézni, ahogy érezték és élvezték az erőt és a büszkeséget, hogy ezt bizony ők csinálják.
- Nem óvtuk őket a kudarcoktól és örültünk a sikereiknek.
Ahogy feljebb is írtam, nem avatkoztunk be. És ha bármi sérelem érte őket, nem pátyolgattuk őket, hanem megkérdeztük, mi történt, miért fáj ez neki,..stb.
A hatéves Emma lelkesen közölte: „Kinga! Kétszer is rácsaptam az ujjamra és nem fájt.”
Hannának már kicsit fájt. De minden megvan. És már tudja kezelni azt is, hogy ezt 100%-osan önmaga csinálta, és azt, hogy ilyen is történhet. Megtapasztalta és tudja, hogy hogyan kell jobban fogni a kalapácsot és mire kell figyelni.
Mikor sikerült, sikert értek el. Ami az ő sikerük, és nem a mi elvárásainknak való megfelelési kényszerből táplálkozik.
Siker volt, hogy sikerült megrajzolniuk az elképzeléseiket vagy megtartani magukat a fán. Mi pedig lelkes örömujjongással és gratulációval fogadtuk őket.
A sikert fontos megünnepelni, felnőttként is. „Ez igen, ezt én értem el, nagyszerű vagyok!” Szeressük és értékeljük magunkat, mert az további energialöketet is ad a többi célunk felé.
- Mindig meghallgattunk mindenkit, 100%-osan rá figyelve.
Mikor közbeszóltak, egymás szavába vágtak, emlékeztettük őket, hogy a kérésünk az volt, hogy mindig figyelünk arra, aki éppen beszél és utána meghallgatjuk őt is. „Most Hajnal beszél, utána figyelek rád is. Mert mindenki megérdemli a 100%-os figyelmet.” Érezték, hogy tényleg csak rájuk figyelünk, fontos, amit mondani, mutatni akarnak.
Igazán komoly és élményteli beszélgetések alakultak így ki, amelyben folyamatos volt a kérdezés és a válaszolás és egymás megismerése. Közelebb kerültünk a gyerekekhez és a világukhoz.
- Csodálatos helyen, a természetben voltunk.
Az Alfák a természetbe vágynak vissza, a friss levegőre, ahol tölti őket a természet és össze tudnak vele kapcsolódni. A természet és az univerzum rendje, az Alfák világképéhez a legközelebb áll. Náluk ez amolyan alap. Itt, a Tanya Táborban ilyen részről is megkapták a szabadságot, ezért is volt a tábor jeligéje: “Szabadban Szabadon”. Az egyik legjobb, ha ilyen helyre megyünk velük töltődni.
- Tudtuk, milyen értéket akarunk adni és kapni, mi a célunk.
Tudtuk, mit akarunk. Céllal mentünk oda, pont ezt az élményt akartuk a gyerekeknek megadni: “Szabadban Szabadon”. És mi is át akartuk élni ezt az érzést velük együtt, elfogadó szeretetben.
Sokkal könnyebb elérni azt, amiről tudod, hogy mi az, úgyhogy tűzd ki.
Például lehet az is cél, hogy közelebb kerülj az Alfa generációs gyermekedhez, hogy jobban megértsd őt.
Ezért az itt leírtakat kipróbálod 🙂
- Példamutatás, avagy nem vártunk el tőlük olyat, amit mi magunk se tettünk meg.
Egy gyerek mindenben téged utánoz, olyan, mint a szivacs. Sőt, nemcsak a szavaidat, hanem a mozdulataidat, gondolkodásodat, érzéseidet, mentalitásodat…stb…, mindent átvesz, lemásol és elraktároz a tudatalattijában, hogy majd abból építkezzen.
Ezért például nemcsak kértük, hogy kenjék be magukat naptejjel, hanem mi is bekentük magunkat. Nem fognak valami olyat megcsinálni, amit te sem teszel meg, mert nem vagy hiteles. Ezért ne várj el tőlük olyat, amit Te magad sem teszel meg.
- Játékos hozzáállás.
Lazulj el és figyelj a benned lévő gyermekre, aki a játékot látta mindenben, hagyd, hogy a felszínre törjön.
Mi is így tettünk.
Ne azt lásd, hogy sáros lesz a cipője. Érezd, hogy neked milyen érzés volt régen megtapasztalni a sarazást gyerekkorban. És neki milyen lehet…
Ahogy cuppog, mocskos, fröcsög. Fúj, de undi, de mégis olyan jó benne turkálni. Neki ez az élmény, az izgalom. Ne vedd el tőle, hagyd, sőt, csináld vele.
- Felejtsd el, hogy ki ő.
Mi nem ismertük előre őket pontosan, így nem fixáltuk őket és nem úgy álltunk hozzájuk, hogy „ Te Józsi vagy és utálod a spenótot.”.
Amikor valakit ismersz, akkor általában már eleve olyan hozzáállással állsz hozzá, hogy ő olyan, amilyen. De mi van, ha mégsem? Ha változott? Ha már csak a te hozzáállásodtól olyan már, amilyen? Vagy ha csak te látod olyannak?
Felejtsd ezt el és a fentieket gyakorolva állj hozzá tiszta lappal, figyeld meg friss szemmel, mintha te csak egy idegen lennél!
+1 tipp, hogy egy igazán hasonló napotok legyen, mint a mi táborunk volt.
Engedd el őt. Engedd el nélküled/nélkületek. Babysitterrel, szomszéd családdal, táborba, stb., ahol hasonlóképp állnak hozzá, mint mi, ahogy leírtam.
Tedd ezt – bizonyos időszakonként visszatérő – szokássá.
Nélküled is élje meg a fentebb leírtakat, és előtte/közben/utána persze jöhet közösen is.
A legjobban ekkor tud feltöltődni, egyedül – ezt a tábor tapasztalatai alapján bizton állíthatom.
Új környezetbe kerül. Új kihívásokkal szembenézve fejlődik és tapasztal, töltődik szabadon.
És te, ti is tudtok töltődni ezalatt. Majd találkoztok új emberként, és jöhet a csodás tapasztalatok megosztása, egymás társaságának élvezése, amit még jobban fogtok ezután élvezni.
Mintha kicserélték volna őt is, téged is, és ezután más lesz egymáshoz a hozzáállásotok is és minden gördülékenyebben fog menni. Az élmények megtapasztalása és a fenti tippek kipróbálása is.
