Gondolatok egy gyerekjóga oktató szemüvegén keresztül

Szeretem a gyerekeket. Mindig is szerettem őket, sőt én is ’örök gyereknek’ érzem magamat.

Mindennek tudok örülni és meg tudom élni a pillanatot, amiben épp vagyok. Nem tartok haragot, ha megbántok valakit, tudok egyből bocsánatot kérni.

Hiszek a csodákban, őszinte és nyílt vagyok. Nem veszem komolyan az életet, sokat nevetek és úgy öltözködök, ahogy akarok.

Három éve kezdtem el jógát oktatni felnőtteknek és gyerekeknek. Szerelem volt, a legelső perctől kezdve.

A jógaoktatás mellett egy óvodában is oktattam egy ideig angolt gyerekeknek, amit nagyon szerettem.

Csak angolul kommunikálhattam a gyerekekkel, ami néha előny volt és néha hátrány, de mindig lehetőségem volt megfigyelni mindent, ami a gyerekek körül történt.

Mindeközben pedig nemcsak az óráimon, de az engem körülvevő világomban folyamatosan látom és érzékelem a szülő-gyermek kapcsolatot.

Nagyon sok család mindennapjaiba van lehetőségem belelátni és külső szemlélőként egészen másként is látszanak a dolgok. Talán ezért vagyok könnyebb helyzetben és tudok segíteni is, mert érzelmileg nem vonódom bele a szituációkba.

És hogy mikkel találkoztam már?

Néhány példa és gondolatébresztő álljon itt.

• Hatalmi harcok a szülők és gyerekek között:

Azt látom, hogy nagyon sok a hatalmi dráma, hatalmi harc a családokban. 

Egyszerűen sok helyen nincsenek lefektetett szabályok, amit a gyerekeknek és a szülőknek be kellene tartani. Nincs őszinte és tiszta kommunikáció a felnőttek részéről sem, és így nem is értem, miért és hogyan várják el a szülők, hogy a gyerekek őszinték legyenek.

Azok a sémák már nem működnek, ahogy minket neveltek. Fel kell állítani a saját szabályokat a családokban és mindenkinek a saját szerepénél kell maradnia.

• A ’mindent megkapsz anyádtól/apádtól’ – szindróma:

Nagyon sok szülő akarja megadni azt a gyerekének, amit ő nem kapott meg gyerekkorában.

És mindeközben a szülők elvárják, hogy a gyerek mindezt értékelje is. És milyen hálátlannak érzi a szülő azt a gyereket, akinek nem kell az, amit ő a szülőtől kap.

Ez egy csodás kis ördögi kör, amiből nem könnyű kiszakadni.

De nem lehetetlen. Íme néhány gondolatébresztő ehhez:

– Meg kell tanulni és meg kell engedni, hogy a gyerek önmaga lehessen. 

Mikor fiatalabb voltam, én eldöntöttem, hogy ha gyerekem lesz, akkor zongorázni fog, balettozni és csak szoknyákban és csoda szép ruhákban lesz minden nap. 

Ezt már elengedtem, szerencsére időben. 

– El kell fogadni, hogy a gyereknek megvan a saját egyénisége már pici kora óta.

Nincs két egyforma baba, gyerek. És nincs egy séma, ami alapján minden gyereket fel lehetne nevelni.

Van, aki átalussza az éjszakát és van, aki éjjeli bagoly. Van, aki a csokis müzlit imádja és mindennap azt kér reggelire, és van, aki nem szeret reggelizni. 

• Kétségbeesett üzeneteket látok anyákat segítő oldalakon, hogy hogyan tovább, és mi a baj és mit csináljon. Semmit!

Körbe kell nézni otthon, hogy a gyerek mit másol, és el kell fogadni, hogy a gyerek is egy egyéniség. Semmit ne erőltessünk rá, főleg ha te sem csinálod. 

A gyerekek másolnak mindent azoktól, akikkel a legtöbb időt töltik. Amit lát, azt csinálja.

Ne várd el tőle, hogy üljön le reggelizni, ha te is minden reggel rohanás közben iszod meg a kávédat. 

• Engedd meg a gyerekednek, hogy azt vegye fel, ami neki tetszik.

Én ismerek olyan majd’ 2 éves ikerpárt, aki el tudja dönteni, hogy mit akar felvenni. 

Ha már a gyereked ovis, segítsd, hogy tudjon egyedül öltözni/felöltözni.

Hidd el, nem segíted azzal, hogy gyorsan rárángatsz mindent reggel, mert rohanásban vagytok. Az oviban meg gyorsan átöltözteted, mert se türelmed, se időd arra, hogy megvárd, míg egyedül átöltözik. 

Nem azzal teszel neki jót mindennap, hogy szépen kiteszed a ruháját és vitatkozva felöltözteted. 

Motiváld, segítsd, beszéld meg vele, miért jó az, ha ő egyedül öltözik fel, hidd el, megérti.

Lehet, nem elsőre vagy másodikra, de meg fogja érteni, csak beszélgess vele. Mondd el neki az ő nyelvén, hogy milyen előnyei lesznek. 

Emlékszem, amikor oviban dolgoztam és volt “pár” gyerek, akit öltöztetni kellett. 

Sokszor több időbe telt a fel- és leöltöztetés, mint az idő, amit kint töltöttünk.

De látni a kisgyerekek arcán az örömöt, amikor valamit sikerült egyedül felvennie, na, az az igazi csoda. Aztán pedig segít a kisebbeknek.

Kell a gyereknek a sikerélmény és hagyni kell hibázni is őket. És ha hibázik, akkor pedig nem leszidni kell őt, hanem motiválni és megmutatni, hogyan lehet másként csinálni.

• Hagyd őt játszani.

Az ovi arra való, hogy a gyerek játsszon és jól érezze magát. Hagyni kell, hogy koszos legyen az udvaron, dobálhassa a faleveleket, homokozhasson.

Igen, persze mindig lesz egy kisgyerek, aki aznap tuti, hogy homokot dob másik öt gyerek hajába, arcába, de ez ezzel jár.

A határaikat keresik, tágítják. És igen, ez akkor is megtörténne, ha minden gyerek mellett lenne egy óvó néni. 

Hagyni kell a gyerekeket játszani.

Az ovinak erről kellene szólnia. Nem a különórákról, a tökéletes ünnepségekről, feladatokról és az alkotásokról. 

Ovis jógaórát tartottam, és az egyik kislány odajött hozzám és mondta, hogy nem szeretne hozzám járni jógára. Látszott rajta, hogy ezt azért nehéz volt neki kimondania, de ki akarta mondani.

Meglepett, hisz mindig ő állt elsőként a sorban, és tőle kaptam a legszorosabb öleléseket.

Mondtam, hogy nyugodtan mondja el, ami a szívében van, hátha tudok segíteni neki.

Mivel a jóga pont alvás és uzsonna után volt, így nem maradt már ideje játszani. Teljesen megértettem, hogy miről beszélt, és tanultam ebből a helyzetből és a kislánytól.

Onnantól kezdve még játékosabb és viccesebb órákat tartottam, hogy egyik gyerek se érezze azt, hogy ez egy feladat neki és a játékból veszít el időt.

• A gyerekek őszinték és tiszták.

Nincs bennük félelemérzet, szégyen, rossz, nincs bennük megfelelési kényszer. Mindezt mi, felnőttek tesszük beléjük. 

Gondold végig ezt, és ha fülön csíped magadat ezen, akkor ne ültesd át belé a saját félelmedet és negatív gondolataidat. Inkább járj utána magadban, és tedd le te is azokat.

• Támogasd a gyerekedet a saját útján, és ne helyette akarj járni rajta.

Óriási felelősség egy gyerek.

Neked kell ott lenni mellette, hogy támogasd. Engedd meg, hogy éljen, megéljen mindent.

Mutass neki példát.

Ne megfelelni akarj neki és túlanimálni őt mindenféle programmal. Csak segíts neki utat mutatni.

Ne a te gyerekkorodat élje, azt, amilyet TE szerettél volna. Lehet, hogy sok minden hiányzott a gyerekkorodból, DE nézd meg, milyen nagyszerű felnőtt lett belőled.

Gondolj arra, hogy most nevelsz, vezetgetsz egy jövendőbeli orvost, ügyvédet, tűzoltót, fodrászt, vagy lehet belőle bárki.

DE nagyon nagy a TE felelősséged.

És igazán azzal tudsz a gyerekeidnek/gyerekeknek segíteni, ha ott vagy nekik, ha időt szánsz rájuk és meghallgatod. Engeded, hogy beszéljenek és nem degradálod, minősíted azt, amit mondanak.

• Engeded, hogy élje a saját életét.

Ha azt mondja, hogy nem éhes, ne kérdezd meg 5 percenként, éhes-e már. Ha éhes lesz, enni fog.

Ha felvesz egy ruhát, ami szerinted nem áll jól neki, ne vedd el az önbizalmát, mert Ő szépnek látja magát mindig.

És tudom, hogy meg akarod védeni attól, hogy kinevessék vagy beszéljenek a háta mögött, DE nem tudod és nem védheted meg mindentől.

DE ott lehetsz neki Te,  akihez hazamegy és elmondhatja Neked minden gondját, bánatát és segíthetsz akkor neki. 

• Légy neki a stabil pont, akihez bátran fordulhat, de legyen neked is saját életed.

Lássa azt a gyereked, hogy élsz és csinálod, amit szeretsz.

Ne mindig minden csak a gyerekedről szóljon.

Példát mutatsz az életeddel neki. Kell, hogy amellett, hogy szülő vagy, legyen életed, amiben kikapcsolódsz és élsz.

• Nem kell tökéletesnek lenned, légy önmagad.

Tudom és látom mindennap, hogy mennyit küzdenek a szülők, hogy tökéletesek legyenek, de nem kell mindig tökéletesnek lenni. Sőt.

Nem kell minden délután különóra, nem kell minden hétvégére program. Igen, mondhatod azt a gyerekednek, hogy

Figyelj, ma nem megyünk sehova, mert hullafáradt vagyok, kemény hetem volt a melóban.

Engedd meg a gyereknek, hogy lássa, hogy igen, lehet rosszabb napod, igen, te is elfáradhatsz és te is lehetsz hisztis.

• Szabályok és korlátok másképp.

DE persze  kell a gyereknek a korlát, a szabály, de nem mindegy, hogy ezt hogyan kommunikálod ki felé.

Kérj segítséget tőle, ha elakadsz, beszélgess vele.

Vagy ha nagyon nehéz és nem megy egyedül, ami teljesen normális, kérj szakembertől segítséget.

De sokszor az is elég, ha adsz magadnak egy szabadnapot és kialszod magad.