Az Anya a Hős oldal az anyaságról szól, az anyai attitűdről, melynek lényege szerintem az, hogy bármi is történjék a világon, vagy körülöttünk, mi, édesanyák a gyermekeinknek az életet kívánjuk átadni, a létezés örömét. Arra sarkalljuk a gyerekeinket és a világot is, hogy létezni öröm és a létezést, az Életet szolgáljuk azáltal, hogy anyák vagyunk. Hiszen természetünkből adódóan teremtünk, testünkből új test születik, melyet táplálunk testi-lelki értelemben, és fogjuk a kezét, ameddig szükséges, majd elengedjük őt a saját útjára.
Az édesapákról kevesebb szó esik, pedig az ő szerepük ugyanolyan fontos a gyermekek egészséges fejlődésében.
Az ideális édesapa képéről nekem kevés saját tapasztalatom van.
Apukám meghalt, amikor első osztályos voltam a gimnáziumban, de igazából előtte se volt igazán meghitt apa-lánya viszony közöttünk.
Később a házasságom válással végződött, úgyhogy a gyermekeimnek is jelenleg nélkülözniük kell a „teljes” családban élés élményét.
Azt hiszem, pont ezért is, azt mindig nagyon fontosnak tartottam a válásunk ellenére, hogy a gyerekek a lehető legjobb viszonyban és kapcsolatban maradhassanak az apukájukkal, hiszen az én sérelmeim nem válhatnak az ő kárukra. Nincs jogom ahhoz, hogy bennük tovább romboljam a képet, ami majd a saját életükbe beépülve alakítja tudat alatt a választásaikat, a sorsukat.
Az ő életük nem az enyém, és az én életem nem az övék.
Ami történt, megtörtént, és mindig arra törekedtem, hogy mindebből a lehetőségekhez mérten hogyan tudom a legjobbat kihozni.
Amikor elkezdtem önismerettel foglalkozni, akkor láttam rá teljesen tisztán a saját életemben arra, hogy valóban az alapján választottam párt magamnak, amilyen az ellenkező nemű szülővel volt a viszonyom.
Azt az energiát keressük, amit a lánygyerek az apukájával, vagy a fiúgyerek az anyukájával kapcsolatban megélt. Mivel ez lesz számunkra az ismerős, így, ha nem vagyunk elég tudatosak, akkor könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy öntudatlanul olyan párt választunk magunknak, aki az édesapánkra vagy édesanyánkra emlékeztet minket, illetve arra a párkapcsolatra, ahogyan ők éltek együtt.
Én is így választottam, tökéletesen megteremtve egy ahhoz hasonló kapcsolatot, ahogyan az én szüleim éltek együtt, mikor én pici gyerek voltam.
Azért is alakult így az életem, mert a szülői mintát követtem, és az édesapámmal való viszonyom rányomta a bélyegét a későbbi választásaimra.
Ezért nem hibáztatok senkit, sem magamat, sem mást, egyszerűen ez már így történt. Igazából a felismerés volt az, ami fájt.
Ezzel az írással az a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az apai szerep ugyanolyan lényeges és fontos, mint az anyai.
A család az én értelmezésemben egy királyság.
Ebben a királyságban az anya a királynő, az apa a király.
Kedves Édesapák, foglaljátok el trónusotokat, és legyetek a legjobb uralkodói királyságotoknak!
Nagyon fontos feladatotok van. Én hiszek abban, hogy a világ formálása először is ott kezdődik, hogy magunkat formáljuk, majd a gyermekeink által a világot is.
Milyen világot szeretnél hátrahagyni a gyermekeidnek? Ha ezt el tudod képzelni, és meg tudod magadnak fogalmazni, akkor a feladatod az, hogy már ebben a pillanatban Te úgy élj, és úgy gondolkozz, és cselekedjél, mintha már abban a világban élnél, mert a gyermekeid csak így tudják majd megteremteni, és valóságukká tenni.
Hihetetlenül izgalmas és nagy vállalkozás ez! Szerintem nincs ennél nagyobb a világon.
Mint írtam, tapasztalatom nincs arról, milyen egy „igazi” édesapa, de elképzelésem igen.
Az apa-király elsősorban példát mutat. És…
- erős, de nem erőszakos;
- szeretettel teli, de következetes;
- ő a tartóoszlop, amire a világa épül;
- rendelkezik magasabb célokkal;
- képes vezetni királyságát;
- szereti és maga mellé emeli a királynőjét;
- egyenrangúságra törekszik;
- olyan férfi képét mutatja, akit érdemes követni mindenben és bárhová.
Egyszóval megfelelő példamutatással engedi útjára kicsinyeit, akik a kapott csomagjukkal könnyebben indulnak majd útnak.
Hogy mindez nehéz lenne vagy rémisztő?
Nem hinném.
Nem könnyebb és nem nehezebb, mint anyának lenni, hanem kicsit más.
Az anya a melegség, a gondoskodás, a dédelgetés, a puhaság fészke, az apa pedig a céltudat, az irány, az erő vára.
Egyik sem több vagy kevesebb a másiknál, mert csakis egymást kiegészítve és támogatva tud a családnak nevezett királyság virágozni.
