Én nem akarom fényezni magamat, magunkat.
De szerintem szülőnek lenni szinte sose volt ekkora nagy kihívás, mint manapság.
Régen ott voltak segítségül a szokások, amik öröklődtek apáról fiúra, anyáról lányra. A szokásokat többnyire meg is tartották. Mindenki más okból. Ki kényszerűségből, ki azért, mert esze ágában sem volt a hagyománnyal, szokással szembemenni. Ki attól tartott, hogy mit szólna ellenkező esetben a szomszéd néni. Ezek a szokások keretet adtak, és egyértelmű irányvonalat jelöltek ki a családon belüli életben is.
Hogy ettől boldogabbak voltak-e az emberek akkor? Nem tudom. De talán sok tekintetben egyszerűbb volt az életük szülőként is, mint manapság nekünk.
Ma azt látom magam körül, hogy:
– az iskola hibáztatja a szülőket;
– a szülő hibáztatja az iskolát;
– a szülő pedig hibáztatja a megváltozott világot …., amivel nem egyszerű lépést tartani…
A mai korban hatalmas mennyiségű és hipergyors információ áraszt el mindannyiunkat. Az információk egyrészt hozzásegítik a gyerekeket a mai korhoz való gyors alkalmazkodáshoz, hiszen az ő generációjuk már ebbe a korba született bele, teljesen másképp látják, érzékelik és kezelik azt, mint mi, a szüleik.
A hibáztatás, ujjal mutogatás, a felelősség hárítása mind-mind felesleges, hiszen erre senki nem készítette fel sem a szülőket, sem az iskolát, se senkit. Ez a Világunk, ami maga a csoda, az állandó változásával együtt.
Ha a gondolkodásmódunkat a problématudatos és arra koncentráló gondolkodásmódból a megoldáscentrikus gondolkodásmódba kapcsoljuk át, akkor máris azt érezzük, hogy látjuk a fényt az alagútban…
A megoldáscentrikus gondolkodásmód kialakulásában segíthetnek Neked az alábbiak.
Mivel a gyerekeket rengeteg nehezen kontrollálható külső inger éri, ezért a mai világban különösen és égetően fontos, hogy jó érzelmi kapcsolatban legyél a gyerekeddel.
Az, hogy az otthon és a család igazi megtartó erő, egy érzelmileg biztonságos, elfogadó és támogató közeg legyen, ma fontosabb, mint eddig bármikor.
Íme néhány tipp, hogy hogyan segítheted a gyerekeddel kapcsolatos jó érzelmi kapcsolatod elérését:
– Tölts minőségi időt a gyerekeddel mindennap.
– Legyen közvetlen és bizalmas a kapcsolatotok.
A bizalmi viszony kiépítéséhez kicsi gyermekkortól a leghatékonyabb pl. esti mese, napi szertartások, stb.
– Ismerd meg először saját magadat. A valódi önismeret útján a többi intelligencia (fizikai, spirituális, mentális) fejlődése mellett fejlődni fog a saját érzelmi intelligenciád is. Az érzelmi intelligencia fejlesztése azért is tanácsos, mert az előző generáció társadalmi helyzete és sajátosságai miatt, itt sok fejlődnivalót találhatsz Te is.
Az önismeret részeként nézz utána az asszertív kommunikációnak és a generációs sajátosságoknak (Megj.: Kattints ide az OtthonFa-Önismeret ingyenes videóihoz a generációkról, itt találsz anyagokat az asszertív kommunikációról is), mert ezáltal sokkal könnyebben tudtok majd egymással kapcsolódni. Ezáltal Te is elkerülheted az agresszív megnyilvánulásokat, és megtanulhattok megegyezéseket kötni egymással, ami mindkettőtöknek egy nyer-nyer helyzetet jelent.
– Érezze, hogy akkor is fordulhat hozzád, ha valamit rosszul csinált, valami olyan dolog történt vele, amit te lehet, hogy helyteleníteni fogsz, de bízhat abban, hogy te nem szidod le ezért, hanem segítesz neki, támogatod.
– Nagyon fontos az, hogy azt érezze a gyermeked, hogy te nem azért szereted őt, mert jól viselkedik vagy mert jó jegyet hoz, hanem te fenntartások nélkül csakis önmagáért szereted. Ez az elfogadás és támogatás valódi biztonságot és szárnyakat fog neki adni.
– Legyél érzelmileg elérhető szülő.
– Ha el akar mesélni valamit vagy beszélni akar valamiről veled, akkor hallgasd meg, de valódi és megértő figyelemmel, száz százalékosan rá figyelve. Ne úgy hallgasd őt, hogy közben máshol jár az agyad.
Ha kialakul közöttetek a jó bizalmi viszony, akkor sokkal könnyebb „kontrollálnod” is a gyermekedet.
A kontrollálás nem irányítást jelent, mert nem vagytok egymással alá-fölérendeltségi viszonyban, és ő nem a te tulajdonod.
Kontrollálás alatt azt értem, hogy figyelemmel kíséred a tevékenységeit, szabadon megengedve azt, hogy tapasztalatot szerezzen. De ha úgy látod, hogy valami nem jó irányba halad, akkor megbeszéled vele, és elmondod, hogy szerinted mi miért jó vagy nem jó, amit és ahogyan tesz.
Az internet adta szabadság lehet áldás és átok is…
A helyes használatra nekünk kell megtanítani a gyerekünket, hiszen ő még nem tudja megválogatni és szűrni, hogy melyik az a tartalom vagy oldal, ami neki való.
Kíváncsisága révén bármire rákattint, és megnézi, mert nem tudja eldönteni, hogy az az ő életkorának megfelelő-e, és azt sem tudja felmérni, hogy milyen hatások fogják érni őt.
Mint ahogy azt sem tudja, hogy milyen negatív benyomások, érzetek épülnek be a tudatalattijába, amik azután észrevétlenül rombolják a lelki világát.
A gyerekek internethasználatával kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, és szélsőséges nézetként sokan azt is vallják, hogy egyáltalán nem kellene megengedni nekik.
De ez talán egy olyan dolog, mintha azt mondanánk ma valakinek, hogy ne üljön autóba, hanem használjon lovaskocsit, mert azzal nem szennyezi a környezetet.
Mivel a társadalmunk információáramláson alapul jelenleg, és az internet, a géphasználat átszövi a mindennapjainkat, nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy eltiltjuk őket. Hiszen mi is használjuk. Az ő generációjuk pedig már beleszületett. Ha teljesen eltiltjuk őket, akkor véglegesen elmaradhatnak a generációjuktól…
Manapság viszont vannak ijesztő jelenségek, amikkel amikor szülőként szembesülünk, akkor még az is eszünkbe jut, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha a gyerekét azonnali hatállyal és rögtön „le tudná kapcsolni” az internetről.
Talán hallottál már a Kék bálnáról, a legújabb pedig egy Momo nevű őrület, amelyben egy horrorisztikus csirkelábú „lény” ijesztgeti a gyerekeket az interneten.
Ilyen és ehhez hasonló dolgokba, helyzetekbe bármikor belefuthat bármelyik gyerek az interneten.
Mit tehetünk mi ilyen esetekben szülőként?
– El kell mondanunk a gyerekünknek, hogy az interneten nagyon sok olyan dolog van, ami nem az ő korának való, nem azért, mert buta, hanem mert egyszerűen nem tudja feldolgozni azokat a dolgokat, amiket lát vagy hall.
– Megbeszélhetjük vele, hogy ha számára ijesztő vagy olyan jellegű dologgal találkozik, amit nem ért, akkor mutassa meg nekünk, és megbeszéljük.
– Telepíthetünk szűrőprogramot a gépre vagy telefonra.
– Én bizonyos időközönként megnézem az előzményeknél, hogy milyen videókat, tartalmakat nyitottak meg a gyerekek.
– Próbáljuk „korlátozni” az internethasználatot, időkeretbe fogni, szokást kialakítani rá. Ebben a tekintetben is a példamutatás az, ami leginkább hatásos lehet. Hiszen én hiába mondom a gyermekemnek, hogy ne nyomkodja a telefonját állandóan, ha azt látja, hogy én is állandóan a telómon lógok.
Hajrá Hős Anyák!
