Szakmai interjú Deliága Éva gyermekpszichológussal
I. rész
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Pici, de már internetező gyerekeknél milyen hatással van az internet a gyermek fejlődésére, különösen a mentális fejlődésre?
Deliága Éva gyermekpszichológus: Én azt látom, hogy már a 3-6 éves korosztály kezében is ott van a tablet, és a mesék nézésének a ’színhelye’ előfordul, hogy a YouTube.
Ilyenkor nem a szülő választja ki specifikusan a mesét, illetve talán az első mesét igen. Aztán az történik a legtöbb esetben, hogy a gyerek maga kezdi el nyomkodni a tabletet az érintőképernyő segítségével, és előbb vagy utóbb ide-oda vetődik az interneten.
A YouTube-on eleve vannak reklámok, amiket kénytelen a gyermek végignézni. Sokszor ezek célzott reklámok. Ez azt jelenti, hogy ha látja a szoftver, hogy mindenféle gyermeki tartalmakat tölt le a felhasználó – ebben az esetben például meséket -, akkor nagyobb valószínűséggel ad be olyan reklámot, amely mondjuk játékhirdetés, tehát kifejezetten gyerekeket céloz. Sokszor ebből értesülnek a gyerekek arról, hogy mi a legfrissebb újdonság a játékboltokban, és aztán kezdenek el érte könyörögni a szülőknek.
Bármilyen meglepő is, már ez a korosztály is kapcsolatba kerül az internettel, és ami még meglepőbb, kijelenthető, hogy viszonylag felügyelet nélküli ez a kapcsolat. Onnantól kezdve, hogy egy órára le van ültetve a gyerek, hogy mesét nézzen és a tablet a kezében van, az már tulajdonképpen szabad internetfelhasználásnak nevezhető.
Amennyiben ez az internetfelhasználás esetleg mindenféle szülői szűrő nélkül, korlátlanul történik, akkor bizony előfordulhat, hogy a gyerek mondjuk megnézi a pókemberes mesét, és a következő videóban, amire azért kattintott rá, mert Pókember jelmezbe öltözött embereket látott, már egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan tartalmú és ugyanolyan korosztálynak szánt a ’mese’, mint amit eredetileg ő keresett.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Mennyire segíti vagy hátráltatja a gyerekeknek a fejlődését, a kreativitását, a fantáziáját, ha ennyire az életük részévé válik az internet?
Deliága Éva gyermekpszichológus: Érezhetően van veszélye már ebben az életkorban is, ha mindenféle szűretlen tartalom hullik a gyerek ölébe, ami akár véletlenül is történhet. Ez az egyik oldal.
A másik oldal pedig maga az a tény, hogy a gyerek ül. Nem mozog és passzív befogadója valamiféle rendkívül ingergazdag tartalomnak. Ez lehet akár egy mese, vagy számítógépes játék, vagy egy családi film, amit esetleg még ennek a korosztálynak is szántak. Igazából hatalmas információáradatról és óriási mennyiségről van szó, ami sokszor időtartamban kifejezve is nem annyira perceket, hanem inkább órákat tesz ki.
Egyfelől megjelenik az a hatás, hogy az az idő, amit az internetezéssel tölt a gyermek, az tulajdonképpen valami mástól vonja el az idejét.
Másfelől én is azt látom a gyerekeken, hogy azért rá lehet ’kapni’ erre a fajta passzív időtöltésre. Ez alatt azt értem, hogy a felnőtt is ismeri saját magát, hogy milyen érzés az, amikor csak kapcsolgat a tévécsatornák között és kiderül, hogy már akár 3-4-5 órája tévézik.
Közben még akár ’az élettől is elmegy a kedve’. Ez alatt az idő alatt nem pihen olyan aktívan – merthogy nem alvásról van szó -, aktív tevékenységbe belekezdeni nem tud, de valahogy odaragad a képernyő elé. Ez a hatás megvan a gyerekeknél is, főleg, hogy az internet ugyanolyan, mint a tévécsatornák, és amint vége van egy programnak, rögtön lehet a következőre kapcsolni, sőt, a felénél átkapcsolni egy másikra, és így tovább.
Tehát nem igazán lehet keretezni azt, hogy hol van ennek az egésznek az eleje és hol van a vége.
Ha a gyerekek játéktevékenységét nézzük, akkor szerintem nagyon jót tesznek az olyan periódusok, amikor néhány napig nincsen képernyő közelben a gyermek, mert az a sok-sok információ, ami az agyát érte korábban, annak van ideje arra, hogy feldolgozásra kerüljön.
Azt látom, hogy mondjuk megnéz a gyerek egy mesét például a Szuperverdákról, akkor ő a nézéssel passzív befogadó. Ott a robbanástól kezdve a rivalizáláson át rengetegféle tartalom felbukkan, és amikor pár napig nem néz mesét, akkor látszik az, hogy ezek a tartalmak be tudnak szövődni valahogy a fantáziavilágába, megkezdődik a feldolgozás folyamata. Az már jótékony hatású, amikor kisautókkal ő maga szerepjáték keretében valamit eljátszik abból, amit amúgy napokkal azelőtt abban a mesében látott.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: És ez a fajta passzivitás a későbbiekben, akár a felnőttkorában, okozhat-e olyan nehézségeket vagy akár problémákat, hogy nem lesz kezdeményező, elveszíti a felfedező, a lelkesedő attitűdjét, hogy nehezen tud majd cselekedni vagy kilépni a komfortzónájából?
Deliága Éva gyermekpszichológus: Ilyen távú kutatások nem állnak a rendelkezésünkre, mert ugye egy nagyon friss témáról van szó. Meg hát azért még az 1990-es évek végén vagy a 2000-es évek elején sem volt feltétlenül ugyanaz jellemző, mint ami napjainkban.
Akik a 2000-es évek elején voltak gyerekek, és most már kamaszok vagy a fiatal felnőttkorba léptek, talán ők lehetnek az első generáció, akiknél meg lehetne nézni ezt a hatást. Közülük is azoknál, akik úgy emlékeznek vissza, hogy ők a gyerekkorukat ilyenféle passzivitással töltötték.
Úgyhogy ilyen személyiségmódosító hatást egyértelműen nem jelentenék ki.
Inkább itt arról van szó, hogy ha így nő fel egy gyermek, akkor csomó minden más kimarad az életéből. Nem biztos, hogy aktívan, a való életben találkozik a barátaival, nem biztos, hogy lesz egy tényleges, kézzelfogható hobbija, és nem biztos, hogy sportol, hogy ha annyi időt tölt a számítógéppel.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Elképzelhető-e az, hogy mindez egy szürkébb, beszűkültebb, kissé tartalomszegényebb életet eredményez? Lehetséges-e az, hogy nem lesz benne annyi élmény és kapcsolat, hanem egy sokkal inkább befelé forduló attitűd alakul ki a későbbiekben?
Deliága Éva gyermekpszichológus: Kiemelném a kapcsolat fontosságát. A képernyőnézés passzív időtöltés, ott nem beszélhetünk kapcsolódásról. Kétségtelen, hogy hihetetlenül sok információt közvetít az internet, nagyon nagy tájékozottságra tehetnek szert általa a gyerekek. Ilyen értéket közvetítő csatornára példa lehet a National Geographic, a Spektrum. De ugyanez a kicsit tudományos és ismeretterjesztő értékközvetítés megvan, ha a gyerek mondjuk az Állati küldetés mesét nézi, amit a tíz év alatti korosztálynak szántak.
Összegezve egyfelől elérhető egy nagyon nagy lexikális tudásanyag, ami kinyitja a gyerekek világát.
Másfelől viszont ott van az a passzivitás, hogy ezek nem emberi kapcsolatok, ezek nem megtapasztalt cselekedetek, ezek nem tényleges, valósághű élmények, hanem azért ez mind az online térben történik. És akkor ott van az offline élet ugye, ami maga a valódi élet. Ott is kell élménygazdag kapcsolódás, kommunikáció, bizalommal teli emberi kötődés ahhoz, hogy az egészséges személyiségfejlődés ne szenvedjen hiányt.
Hamarosan folytatjuk az interjút a II. résszel, ami a gyerekek által az interneten látható szexuális, illetve ártó, negatív tartalmakkal foglalkozik. A fő kérdés az, hogy szülőként hogyan kellene hozzáállnunk ezekhez a témákhoz, hogy a leginkább tudjuk támogatni a gyermekünket?
Deliága Éva gyermekpszichológust megtalálhatod itt:
https://hu-hu.facebook.com/DeliagaEvagyermekpszichologus
