A válások száma egyre nő, olvashatjuk a statisztikákat és a híreket ezzel kapcsolatban. Egyre több gyerek nő fel „csonka” családban.
A válás okait sokféle oldalról meg lehet közelíteni, magyarázni és vizsgálni, íme néhány közülük:
- az embereket már nem kötik annyira a régi tradíciók;
- könnyebben kilépnek abból a kapcsolatból, ami már nem boldogítja őket;
- a válás már nem ciki;
- a nők helyzete nem annyira kiszolgáltatott már, mint régebben.
A vizsgálódások abban nem sokat segítenek, hogy hogyan is tudod magát a válást feldolgozni és lehetőleg minél hamarabb új életet kezdeni. Ehhez egy másfajta hozzáállásra van szükséged. Olyanra, ami nem a problémára fókuszál és azt mélyíti, hanem a megoldásra tereli a figyelmedet. Ezt nevezzük megoldáscentrikus gondolkodásmódnak.
A válás, akárhogy és akárhonnan nézzük, mindenféleképpen egy trauma. Trauma neked, a volt párodnak, és ha vannak gyerekeitek, akkor nekik is. Ha nincs gyerek a széthulló családban, egy fokkal talán könnyebb a történet.
Minden történet más, az okok sokfélék, az életutak ezerfelé ágaznak szerteszét. Arra a kérdésre, hogy mi vezetett a váláshoz, mi volt a gyökérok, ami aztán a válást, mint okozatot létrehozta, minden emberben más-más választ lehet találni.
Létezik–e olyan, hogy jó válás?
Az én véleményem szerint létezik jó válás. Itt is természetesen nem a válás maga a jó, hanem a mód, ahogyan végül sikerül elrendezni a helyzetet, lehetőleg úgy, hogy minden érintett számára a lehető legelviselhetőbb végeredmény szülessen. Persze könnyű ezt mondani.
Ember legyen a talpán, aki a trauma kellős közepében dúló mentális és érzelmi káoszban képes aránylag érzelemmentes és józan döntéseket hozni.
A negatív érzelmek teljes skálája felbukkanhat a válás során, ilyenek:
- önmagad és a másik hibáztatása;
- csalódás magadban és a volt párodban;
- a ’Mi lesz ezután?’ pánik;
- a ’Hogy történhetett ez meg pont velem?’ gondolata;
- ’Mi lesz a gyerekekkel?’,
hogy csak néhányat említsek a szerintem több száz közül.
A válás tényleg egy olyan traumája lehet az életnek, amikor úgy érzed, hogy valóban kicsúszik a kezeid közül minden, és az egymást követő események, a heves érzelmeid és az összeomlott mentalitásod rángat ide-oda, és te tehetetlen bábuként csapódsz egyik faltól a másikig.
Érdemes, és kell is minderről beszélni, hiszen nagyon sok egyszülős család van, ahol anyukák és apukák hősökként igyekeznek megadni egy személyben ugyanazt a teljességet a gyerekeiknek, mintha még két felnőtt nevelné a gyerkőcöket.
Engem a válásom során mindig az foglalkoztatott a legjobban, hogy a gyerekek nézőpontjából mit jelenthet és milyen következménnyel jár a válás.
Emlékszem amikor pszichológushoz jártam rövid ideig, hogy segítsen rendezni kusza gondolataimat, ő azt mondta:
Ezt sérülés nélkül úgysem ússza meg senki. Ha összetörik a hajó, lehetnek túlélők, de sérülés nélkül aligha ússza meg bárki.
Engem ezek a gondolatok azonban nem nyugtattak meg és kerestem a megoldást tovább.
Valahogy egészen bele tudtam élni magam a gyerekeim képzeletébe, gondolatvilágába. És ezáltal arra jutottam, hogy a gyermek csak annyit lát az egészből, hogy a szülei, akik gyerekkorában az ő mindenei és ’Istenei’, összevesztek és egymás ellen fordultak. A gyermek világának az alapját az ő életének az ’Istenei’, az apukája és az anyukája jelentik, hiszen létezésétől kezdődően ők jelentették számára a világot, ők tanították meg mindenre. Éppen ezért, ha az ’Istenek’ összevesznek, az az ő alapvető biztonságérzetét rengeti meg.
Talán a legfontosabb az, hogy te hogyan állsz hozzá az egészhez, hiszen a gondolatok azok, amik megteremtik a világodat és a szeretteid világára is nagy hatással vannak.
A válást megélni sokféleképpen lehet, attól függően, hogy mi volt az elválás okozója.
Megélheted traumaként, de akár felszabadulásként is, ha egy olyan kapcsolatból jössz ki, amelyik már mindenféleképpen romboló volt számodra és könnyebbnek bizonyult már kilépni belőle, mint benne maradni.
Habár a statisztikák szerint a válások száma egyre növekszik, én mégis úgy érzem, hogy ehhez képest kevés figyelem irányul a válással kapcsolatos kérdésekre és a válást követően a gyermekeiket esetleg huzamosabb ideig egyedül nevelő szülőkre. Kevés a valódi segítség, ami egyrészt abból is adódhat, hogy sokan nem kérnek segítséget, mert nem is akarnak szembenézni a helyzetükkel, a történtekkel.
Azt gondolom, még mindig egy kicsit szőnyeg alá van söpörve ez az egész téma.
Pedig sem szégyellni nem kell, sem lehúzni a rolót, magunkat eltemetve jó sok időre.
Ez egyszerűen egy élethelyzet, ami megtörtént velünk, és már valószínűleg jóval azelőtt gyülekeztek a fellegek a fejünk felett, mielőtt a konkrét lépésig, döntésig eljutottunk volna vagy a párunk eljutott oda, miszerint nem megy tovább együtt és elválnak az útjaink.
Mi az, ami ilyenkor segíthet?
A saját tapasztalatom az, hogy ezt a kérdést is érdemes önismerettel megközelíteni.
Sokaknál egy úttalan káosz érzés, egy trauma az, ami meghozza a felismerést, hogy szinte ’nem is ismerik magukat’ vagy ’nem a saját életüket élik’. Az önismereti út mindenkinek más és más, hiszen mindannyian mások vagyunk. Érdemes az önismeretet olyan helyen elkezdeni tanulni, ahol nem a technikák sokaságán és a problémákban való elmerülésen van a hangsúly, hanem magán az emberen és a megoldáscentrikus gondolkodásmódon. Az én tapasztalatom az, hogy az önismereti tanokat a gyakorlatba ültetni megtanulni az egyik legnagyobb kincs.
Önismereti szempontból ezért az alábbiak szerintem a legfontosabbak.
1. A MÚLT VIZSGÁLATA
1.1 Foglalkozz a múlttal!
Szükséges foglalkoznod a múlttal abból a szempontból, hogy tisztán ráláthass, hogy mi vezetett idáig. De ennek során ne azt fürkészd, hogy a párod mit rontott el szerinted vagy neki mit kellett volna másként csinálnia, hanem nézz saját magadba. Ne azzal a szándékkal, hogy hibáztasd és ostorozd magad, hanem egyszerűen, őszintén, ítélkezésmentesen és bátran kutasd föl azokat a motívumaidat, régi mintáidat, jegyeket, amiket esetleg szükséges megváltoztatnod ahhoz, hogy egy következő párkapcsolatnál ne kövesd el ugyanazokat a hibákat. Ez is kell ahhoz, hogy következő kapcsolatod ne ugyanott csússzon el, mint a mostani. A belénk épült, negatív hatású programjainkat ugyanis öntudatlanul magunkkal hordozzuk és alkalmazzuk addig, amíg tudatára nem ébredünk ezeknek, felismerjük, elengedjük, megbocsátunk magunknak és meg nem változtatjuk.
1.2 Milyen férfi és női mintáid vannak?
Egyik segítő módszer lehet a válás feldolgozása, elfogadása során, ha utánajársz annak, hogy milyen férfi és női mintákat másoltál a szüleidtől és végiggondolod, hogy vajon te is ezek szerint viselkedtél-e és építetted-e a kapcsolatodat? Vajon az édesanyádtól hozott mártír szerep szerint viselkedtél a párkapcsolatodban? Vajon olyan férfit választottál-e magad mellé, akivel ugyanazt a típusú kapcsolatot élhetted meg, mint amilyet otthon láttál kisgyerekként? Az önismereti tanok szerint a párkapcsolati problémák megoldását az ellenkező nemű szülőhöz való viszony megvizsgálásával kell kezdeni, azaz a férfiaknak az anyukájukkal, a nőknek az apukájukkal való viszonyával.
Teremts időt az önmagaddal való foglalkozásra!
2. A JELEN ELFOGADÁSA
Érkezz meg a jelenbe. Fogadd el, hogy a jelenlegi helyzeted ez. Az elfogadás nem beletörődést jelent, mindössze a nyugtázását annak, hogy igen, most ez van, mert ide vezettek az események, amiket öntudatlanul te teremtettél.
A Te döntéseden múlik az, hogy elkezdd önmagadat megismerni, ami nekem személy szerint az egyik legjobb döntésem volt. Ehhez nagyon nagy segítség lehet egy valódi problémakezelésen alapuló önismereti mester és egy támogató csoport. Nekem ezt az életemben Kárpáti Boglárka és az OtthonFa Club jelenti.
Érdemes az önszereteted, az önértékelésed, a gyerekkori minták rendbetételével kezdened.
3. ÚJRATERVEZÉS
Miután a múlt és az események megfigyelése során felfedezted azokat a dolgokat, amik vélhetően elvezethettek idáig, a legfontosabb lépés ezután következik. Mégpedig az, hogy tervezd meg az új életed. És „Gyerünk tovább!”
Az új életed megtervezésénél a nulladik lépés az kell, hogy legyen, hogy légy őszinte önmagaddal és tárd fel azokat a saját gondolati mintáidat, szokásaidat, hozzáállásodat a dolgokhoz, amelyek vélhetően a részedről ehhez a helyzethez vezethettek.
Itt nagyon fontos, hogy ne menj át önsajnálatba, saját magad degradálásába, bántalmazásába, de abba a hibába se ess, hogy a másik felet kezded el mindenért hibáztatni.
Foglalkozz Önmagaddal.
Adj időt magadnak ehhez a belső munkához.
Ha összegyűjtöttél pár dolgot, amire rájöttél magaddal kapcsolatban, akkor kezdd el ezeket feldolgozni és átírni.
Például:
- rájössz arra, hogy eddigi kapcsolatodban áldozati szerepben éltél;
- célod az, hogy egyenrangú és támogató, szabad emberként élj a párkapcsolatodban is;
- döntsd el, mondd ki hangosan;
- és cselekedj is így.
A legfontosabb tanácsom Neked, hogy légy magaddal türelmes, mert bizony az új viselkedési szokások kialakítása időbe telik. Ha 10-ből háromszor sikerül, az már csodálatos eredmény és egyre jobb lesz!
Ünnepeld és dicsérd meg magad minden apró változás elérésekor! De egyvalamit ne felejts el, ne add fel, hanem kitartóan gyakorold az új dolgokat mindaddig, amíg új szokásaiddá nem válnak.
Ha van kérdésed, várom szeretettel! 🙂
