Amikor ezt mondta nekem egy anyuka, a babám akkor múlt el három hónapos.
Éppen túl volt a hasfájós korszakon, ami valljuk be, senkinek nem egyszerű.
A babának azért, mert fájdalmai vannak. Az anyának meg azért, mert szenvedni látja a babáját és a három hónap alatt egyre fáradtabb.
És akkor meghallottam a mondatot:
Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond!
Nem tudtam, hogy ezt a bölcsességet jó tanácsként kaptam-e, de mindegy is volt.
A sírás kerülgetett, hogy lehet még ennél is nehezebb? Nem feltétlen a fáradtság miatt.
Szerintem sírni sem tudtam a kimerültségtől, mert ilyenkor takaréküzemmódba kapcsol a szervezet.
(Azért gyorsan megjegyzem, hogy nem feltétlenül lesz egy baba hasfájós. Nekünk sem kellett végigcsinálni ezt a második fiunknál.
És így sokkal nyugisabban teltek az első hónapok. De ma már bátrabban kérnék segítséget is, és erre bátorítalak téged is, kedves leendő anyuka.)
Ma már nem venném magamra ezt a mondatot sem, de ehhez kellett pár év tapasztalat és egy csipet önismeret.
Az évek során elgondolkoztam, mit is jelenthet a mondat, és esetleg hogyan tudnám elérni, hogy ne önbeteljesítő jóslat legyen.
Átgondoltam, milyen is voltam kamaszként. X-es kamaszként (megjegyzés: az X generációsok azok, akik 1965-1979 között születettek.):
- Lázadtam,
- kritizáltam,
- elégedetlen voltam önmagammal és szüleimmel.
- Kerestem önmagam, közben fokozatosan váltam le szüleimről.
- És persze meglepődve figyeltem testem és hormonjaim változásait.
Vajon a mondat is a kamaszokra vonatkozhat?
Hogy már nem hagyják magukat a gyerekek irányítani?
Vagy ez csak egy anyai félelem, hogy már nem lesz rájuk szükség? (És akkor ennek miért nem örülnek?)
Illetve a kamaszok nem hagyják szó nélkül a dolgokat és kendőzetlenül rátapintanak a gyenge pontokra?
És különben is, hány éves kortól nagy a gyerek?
Nem jutottam előbbre a kérdések megválaszolásában, pedig időközben már felnőtt a nagyobbik gyermekünk.
Elképzeltem azért, hogyan is fogalmazhatná meg egy kamasz gyerek a saját szemszögéből azt, amit átél, és hogyan láthatja szüleit.
Milyen igényei, meglátásai vannak a nevelésről, az aggódásról és féltésről.
Álljon itt hát a kamasz gyerek üzenete a szüleinek.
Kamasz gyerek üzenete szüleinek:
- Drága szüleim, tudom, mindig a legjobbat akartátok nekem.
Valószínűleg azért is vagyok ilyen nagyszerű. ☺
Látjátok, kezdem bontogatni a szárnyaimat, és hamarosan teljesen önálló leszek.
Gondolom, ezt nagyon nehéz lehet elhinni, hiszen emlékeitekben még elevenen él, ahogyan babakocsiban tologattatok, vagy megnyugtattatok, ha épp rosszat álmodtam, ahogy ezt emlegetitek is.
Biztos furcsa lehet elhinni, hogy az elesett kisgyerekből mára egy nagyra nőtt, önálló gondolatokkal rendelkező felnőtt kezd válni.
- Bár sok érthetetlen és értelmetlen dolognak kellett megfelelni a különböző közösségekben, igyekeztem normális maradni.
Szerintem tök egészséges, hogy most leválok rólatok, és megkezdem önálló utamat az életben.
Ez ünnep, ne sírjatok, hanem inkább örüljünk együtt!
El soha nem veszítetek, csak ha magatokhoz láncoltok.
- Tudom, kritikus vagyok és van, hogy számotokra meghökkentően beszélek. Sok dologban nem értek veletek egyet, de van valami baj ezzel?
Egyébként tisztellek benneteket, a hozzáállásotokat, a kitartásotokat, az elszántságotokat.
Ettől függetlenül lehet, hogy én másképp csinálnám a dolgokat.
- Más generáció vagyunk.
(Megjegyzés: a Z generációsok azok, akik 1995-2010 között születtek.)
Nektek köszönhetően beleszülettünk a kütyük világába.
De ez nem rosszabb, mint a ti világotok. Csak más, és én segítek nektek eligazodni benne.
Ha jobban belegondoltok, ti sem arattatok már a mezőn, mint nagyiék annak idején.
A felnőtt életet is próbálgatom, mert érdekel. Miért féltetek?
Ha nagyit kérdezném, mit mondana, ti hogyan éltetek?
- Köszönöm, hogy őszinte lehetek, mert elfogadtok és bízhatok bennetek.
Csak ne akadjatok ki, arra kérlek titeket, mert akkor inkább mással osztom meg élményeimet.
- A felnőttek világában máshogy viselkedek, és én alakítom az egyéniségemet.
Ez nem kis feladat, és rájöttem, a felnőttek világa néha gyerekes, de most nagyon érdekel.
Nem értem a bürokráciát, nem értem, miért nem megoldani akarják a problémát.
- Kérlek, ne aggódjatok.
Én is tapasztalom, hogy vannak vad dolgok, de azt, hogy mindentől megijedjek, azt ti sem akarnátok.
- Tehát nézzétek el nekem, ha hibázok, elbukok.
Hogy most tanulom a mértéket, a biztonságos szexet, és próbálgatom a határaimat.
Lehet, hogy a szívbajt hozom néha rátok, de nem szándékosan.
Csak legyetek lazák. És legyen hozzám pozitív a hozzáállásotok.
- Nagyon jó tudni, hogy szerettek és vagytok.
Ha szükségem lesz a segítségetekre, lesz kire számítanom.
A ti küldetésetek nem lejárt, csak változott.
És olyan jó, hogy egyre több dologban partnerek vagyunk.
Valamiben segíteni is tudok nektek.
- Ha kell, felmentelek titeket a felelősség alól, hiszen összességében mindent jól csináltatok.
Most itt a jutalom, így szabadon engedhettek utamra tapasztalni, szárnyalni, lelkesedni.
A kihívásokat eddig is jól vettem, és csiszolnivaló is biztos mindig lesz.
Számomra öröm úgy létezni, hogy nem visszahúztok, hanem őszintén hisztek és bíztok bennem.
- Köszönöm az útravalót, amit tőletek kaptam szokásokban, tulajdonságokban.
Az én dolgom, hogy kiválasszam azokat, amik segítségemre lesznek saját vágyaim megvalósításában.
- Mindig szeretni foglak benneteket, nem felejtek.
- Köszönöm, hogy képesnek tartotok nagyon sok jóra. Én meg bírom, Anya, amikor igazán laza vagy és nem aggódsz dolgokon.
Hiszen nem is aggódni kell rajtuk, hanem megoldani őket. ☺
Apa, bátran mutasd ki, mennyire büszke vagy rám.
Higgyetek bennem, és az öcsémben is, mert minden rendben.
Bármit is mondana kamasz gyermekünk, érdemes átgondolni a következő sorokat, hogy gyermekvállalásunk a tiszta szeretetről szóljon és ne a birtokló ragaszkodásról.
Így a nagyvilágba engedés is örömtelibb.
A gyermekvállalás szolgálat.
Mi lehetünk gyermekünk védelmezői a kiszolgáltatott éveire.
Szüleinek választott bennünket, mert bízott bennünk és olyat tudunk nyújtani neki, amire szüksége van ebben az életben.
Így hát nem magunknak szültünk gyermeket, nem is birtokolhatjuk őt.
Büszkék lehetünk rá, mert csoda.
Bármit is jelent a kisgyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond, mi emlékeztessük magunkat arra, hogy a csoda még itt van, és amikor már elköltözik tőlünk, akkor is csoda marad.
Csak tiszta szeretettel szeressük és fogadjuk el őt.
Végezetül íme pár sor, ami a napokban nagykorúvá vált fiunk tiszteletére fogalmazódott meg bennem:
„Nagyon vártalak, aztán éreztelek.
Énekeltem neked és becéztelek.
És mikor a fáradtság miatt azt hittem, elveszek, te mindig ott voltál mellettem.
Bevallom, volt, hogy féltem, aggódtam, ma már tudom, alaptalan. És voltam türelmetlen, meg néha bizonytalan.
Sok dologra tanítottál és sok tükröt mutattál.
Bátor harcosként álltad a sarat és célirányosan vetted az akadályokat, még olyankor is, amikor már majdnem feladtad.
Ma ünnep van, hiszen mától felnőttként folytatod utadat.
Bátran teljesítsd küldetésed, és kívánok élményekkel teli, szabad, boldog életet!”
/Nacsa Vica/
