avagy púp a hátadon vagy a te nagy, ’életmentő’ lehetőséged

 

A hős anyaságnak vannak ismert oldalai. Azt gondolom, senkinek nem kell ezeket bemutatni, aki gyermeket nevel.

• Otthont adunk a testünkben egy másik embernek.
• Majd ki több, ki kevesebb szenvedéssel, de világra hozza.
• Következnek az álmatlan éjszakák és aggódások.

Én őszintén szólva – így visszatekintve – nem is értem, hogy volt annyi energiám és erőm mindent végigcsinálni. Most, hogy már nagyobbak – és legalább az éjszakák már nyugodtan telnek el – a nappalok zamata is más.

Azt talán Te is olvastad, kedves olvasó az oldal bemutatkozó írásában, hogy Mi, az Anya a Hős Magazin írói az önismeret révén kerültünk egymással kapcsolatba.

Mindannyiunkban felébredt az igény és a vágy, hogy elkezdjünk magunkkal ismerkedni.

Ami sok embernek talán vicces,  nem  érti vagy nem tud vele mit kezdeni. Értelmezhetetlen számára.

Mi az, hogy ismerkedsz magaddal? Nem tudod, hogy ki vagy? Nem szoktál tükörbe nézni? Bemutassalak magadnak?

Amire a válasz:

De, nyilván ismerem azt az embert, aki visszanéz rám a tükörből. Csak az nem teljesen én vagyok. Illetve én nemcsak az vagyok, hanem sokkal több és sokkal teljesebb.

 

MIELŐTT elkezdesz önismerettel foglalkozni:

• van egy képed magadról,
• rendelkezel egyfajta személyiséggel, tulajdonságokkal,
• magadtól megszokott viselkedéssel, reakciókkal,
• és azonosítod magad velük.

 

Az ÖNISMERETI UTAZÁSOD SORÁN

• Lassan, de biztosan rájössz arra, hogy az, akit magadnak hittél, nagy részben csak öröklött minták sokasága.
• Ha úgy tetszik, mondhatjuk úgy is, hogy  felvett ruhadarabok, amikbe felöltöztettek téged vagy önként vetted magadra őket. Talán azért, hogy megvédd magad valamitől, talán azért, mert ezt láttad gyerekkorodban, hogy ezt így kell csinálni, azt láttad, hogy édesanyád vagy édesapád is ezt teszi. És ha ők ezt teszik, akkor azt biztosan így kell csinálni, hiszen ők tudják mi a helyes és a jó.

 

Az önismeret EGYIK LEGKÉNYESEBB része azt hiszem, hogy az alábbi.

• Le mersz-e vetkőzni saját magad előtt?
• Be mered-e látni és észrevenni, szembesülni vele, hogy az a ’kabát’, ami rajtad van, nem te vagy. Ahogyan a cipőd és az egyéb ruhadarabjaid sem. Kaptad valakitől, hoztad valakitől, és felvetted vagy rád adták.
• Be mered-e látni, hogy mi minden NEM te vagy?
• Van-e hozzá erőd, szenvedélyed, energiád, hogy felkutasd, meglásd, hogy ki az, aki te VALÓJÁBAN vagy?

Izgalmas kérdések ezek.

Ami még egy fantasztikusat csavar a dolgon mindezek után az az, ha rálátsz tisztán, hogy szülőként te is elkerülhetetlenül valamiféle ’kabátot’ kezdesz el aggatni a gyerekedre.

Mivel a gyermeked téged utánoz, ez biztosan így van, erről biztosíthatlak.

Hogyan is lehetnél te saját magad, ha eddig öntudatlanul a szülői, társadalmi minták szerint éltél? Hogyan is élhetne majd a gyereked szabadon és boldogan, igazi önmagát megélve, ha épp most veszi fel a kabátjait?

Én az anyaság egy másik értelmét és feladatát láttam meg ebben. 

 

Meg kell tanítanom valahogyan a gyerekeimet arra, hogy szabadon meg tudják élni önmagukat.

Mivel jót akarok a gyerekemnek természetesen, és megláttam a saját ’kabátjaimat’, amiknek köszönhettem az életem bizonyos értelemben negatív irányba történt mozdulását, az vált a fő motivációmmá, hogy a gyerekeimnek ne kelljen ilyen módon megharcolni önmagukért.

Vagy legalábbis lehetőleg minél kevésbé adjam tovább a ’kabátjaimat’ és a fölöslegesen hordott terheimet a gyerekeimnek. Ne azt örökítsem rájuk, aminek a cipelésébe én is megfáradtam és el voltam torzulva.

 

Azt szeretném, ha szabadok lennének.

Szabadok gondolkodásban, érzésben  és cselekvésükben. Ne elvárások, programozottságok, negatív gondolati minták irányítsák őket a saját életük alakítása során. Hanem a feltétlen elfogadás és szeretet, elsősorban önmaguk iránt, a hit és a bizalom a saját erejükben és képességeikben.

Természetesen ehhez igazából egyetlen út vezet, illetve egyetlen módon tudom őket segíteni ebben. Saját magamat igyekszem minél feljebb emelni. És azokban a képességekben, hozzáállásban fejleszteni, amikről azt gondolom, hogy hasznos, ha mintaként átveszik tőlem.

Hát ezért (is) fontos, sőt, életmentő nekem szülőként az, hogy magamat egyre alaposabban megismerjem. Folyamatosan fejlődnöm kell ahhoz, hogy a saját magamat korlátozó, rögzült mintáimat le tudjam tenni. Ez kell nekem ahhoz, hogy egy tisztább és önazonosabb életre tudjam „nevelni” a rám bízott kis lelkeket.

Mert megérdemlik Ők is, én is.

Te is megérdemled ezt, Hős Anya.

 

Nem ördöngös az út, hiszen a Te utad. Ez a Te életed. Kinek az életét élnéd hát, ha nem a saját életedet? Ki adhatja a legjobb mintát a gyermekeidnek, ha nem Te? Ehhez önmagadra kell találnod. Megvan erre a lehetőséged és a szabadságod. Mert megérdemled ezt a szabad életet. Te is, (leendő) Hős Anya, és a Gyermeked is.