inspiráló interjú Végh-Tóth Timivel, a maratonista nővel és kétgyermekes anyával
Amikor anyává válunk, megváltozik és átértékelődik bennünk sok minden. Kívül-belül változunk és prioritásunk, időbeosztásunk is más lesz.
Magunktól telhetően a legjobbat szeretnénk babánknak, ezért sok mindenről hajlandók vagyunk mi, Hős Anyák lemondani is.
Ám vannak olyan tevékenységek, amelyekről éppen saját magunk és gyermekünk érdekében nem szabad lemondani.
A feltöltő tevékenységekről. Hiszen adni abból tudunk, ami nekünk is van.
Ha kiegyensúlyozottak, szeretetteljesek vagyunk, akkor ezt tudjuk a kicsinknek is adni. Ehhez az kell, hogy felismerjük és felvállaljuk a saját feltöltődési igényünket, és megszervezzük azokat.
Ez nem lehetetlen küldetés.
Ennek alátámasztására készült ez az interjú Végh-Tóth Timivel, Insta nevén találóan Timea_fittnessmom-mal, önismereti trénerrel, aki két kisgyermek (5 és 8 évesek) mellett újra elkezdett sportolni és idén – életében először -, lefutotta a maratoni távot is.
Timi jó ismerősöm és testközelből látom, ahogy a futásban és a mozgásban (táncol is) megtalálta azt a feltöltődést, amitől kiegyensúlyozottabb, mosolygósabb, türelmesebb, több az energiája, nagyobb az állóképessége, jobb a problémamegoldó készsége, és a mozgás örömét is át tudja adni gyermekeinek.
Az Anya a Hős Magazin olvasói a vele való megismerkedéssel inspirációt kaphatnak a saját kikapcsolódásuk megtalálásához és az ehhez vezető úthoz.
Egy csendes kis gödöllői kávézóban beszélgettünk arról, hogyan jutott el Végh-Tóth Timi a maratoni futásig, hogyan élte meg és milyen további céljai vannak.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: A gyerekek megszületése után mikor kezdtél először sportolni és mit?
Végh-Tóth Timi: Rendszeresen és tudatosan a második gyermekem születése után pár hónappal kezdtem mozogni.
Kezdetben a szétnyílt hasizom regenerálása volt a célom.
És először újra a jógában találtam meg azt a mozgásformát, ami nemcsak a testemnek tett jót, hanem a lelkemnek is. Ettől elkezdtem egyre jobban érezni magamat a bőrömben.
A mozgásokat a gyerekek pihenőidejére szerveztem, később az óvodai elfoglaltságuk idejére, vagy éppen a férjem vigyázott rájuk.
Fél év múlva úgy gondoltam, itt az ideje pörgősebb, intenzívebb, csoportos mozgást is kipróbálni.
Ekkor ismerkedtem meg a TRX-szel (saját testsúlyos hevederes edzés), amibe teljesen beleszerettem.
Ezzel párhuzamosan több mint két évtized kihagyás után újra rátaláltam a terepfutásra és hétvégenként csodaként éltem meg minden erdei futást a természetben.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Érdekel, hogy mi motivál a futásban, mit szeretsz benne, miért jó neked?
Végh-Tóth Timi: Kezdetben segített a mindennapokból kiszakadni, kicsit egyedül lenni. A szabadság érzését adta.
Ráadásul a természetből mindig feltöltődve, energikusan tértem haza. Ennek köszönhetően otthon is nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és a gyerekekkel türelmesebb lettem.
Ők is érezték és látták a pozitív változást rajtam és örültem, hogy az egészséges életmódot és a sport szeretetét tovább tudom adni számukra.
A boldogság és öröm érzése járt át minden futás után, hogy elindultam, megcsináltam és tettem az egészségemért. Megtaláltam magamat a futásban. Rendkívül megszerettem.
Majd 2017-től elkezdtem versenyekre járni, és folyamatosan egyre nagyobb célokat kitűzni.
Ahogy ezeket sorban megvalósítottam és ahogy láttam magamon a fejlődést, úgy lettem egyre elszántabb. Tetszett, hogy edzői segítséggel, egy jó edzéstervvel, hittel, kitartással és befektetett munkával minden célt megvalósítok.
Szeretem, ahogy a versenyfelkészüléskor feszegethetem a határaimat és egyre erősebbé válok kívül és belül egyaránt. Szeretem, hogy minden sikeres verseny után nő az önbecsülésem és az önmagamba vetett hitem.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Mióta futsz versenyeken és mióta tervezted lefutni azt a bizonyos első maratont?
Végh-Tóth Timi: Gyermekkoromban versenyszerűen futottam, ezért örülök, hogy a futás hosszú kihagyás után, végül visszatért az életembe.
Két éve, 2017 júniusában Gödöllőn, az Arborétumban megrendezett akadályfutás volt az első verseny, ahol meglepődve tapasztaltam, mennyire élvezem, milyen szuper dolog a természetben, egy csapattal, egymást segítve, határainkat feszegetve teljesíteni a kitűzött célt.
Ráadásul a 3. helyet sikerült akkor a sportos anyukákból és apukákból álló csapatunknak megszereznie.
Itt kaptam rá a verseny ízére, és fél év múlva már az első félmaratonomra, másfél év múlva pedig az első maratonomra készültem.
A 42 km lefutásának a gondolata 2018 őszén, a 25 km-es zebegényi Panorámafutás után jött, ami a leghosszabb táv volt, amit addig teljesítettem.
Ez a verseny és a felkészülés akkora erőt adott, hogy elhatároztam, a következő cél már egy nagy kihívás lesz. Ezért döntöttem a maraton mellett.
Első körben kikértem a személyi edzőm tanácsát, akivel már két éve jól együtt tudtunk dolgozni az erősítő edzéseken és a futóverseny felkészítéseknél.
Nagy örömömre bátorított, hogy vágjunk bele és elkészítette az edzéstervet.
A felkészülési idő alatt és a verseny közben is rengeteget jelentett a támogatása. Az ő érdeme is, hogy sikerült.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Mi volt a célod, terved a maratonnal?
Végh-Tóth Timi:
Ha egyszer célba érsz egy maratonon, más ember vagy.
Ez az idézet a kiváló amerikai futó és író, Hal Higdontól való, akinek az egyik bestsellere a maratonról szól.
Ez az idézet kíváncsivá tett, szerettem volna átélni, milyen maratonistának lenni. Izgalmasnak találtam ezt a kihívást. Tudtam, nagyon sokat tanulok majd ebből.
Célom volt, hogy többé váljak, tapasztaljak, feszegessem a határaimat, komfortzónából kilépjek, akkor is menjek, ha nincs kedvem, ha esik, ha fúj, ha jeges az út, vállaljam a kényelmetlent, a kellemetlent az adott cél elérése érdekében.
A tervem az volt, hogy a felkészülés és verseny által fejlődjek, erősödjek. Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg, szellemileg is.
Mindezeket tudatosan célként tűztem ki magamnak, és mindvégig a szemem előtt és a lelkemben tartottam, és tettem érte.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Mennyi ideig tartott a felkészülés? Hogyan készültél fizikailag és fejben?
Végh-Tóth Timi: A felkészülés heti 3 futásból és 1 edzőtermi erősítésből állt.
Eredetileg 4 hónapos felkészülési időt terveztünk, viszont 2 kényszerpihenőt leszámítva, negyedév lett belőle.
Az első pár hétben nehéz volt megszokni és beépíteni a megemelkedett futások számát a mindennapokba, ezért az időtervezés még nagyobb szerepet kapott az életemben. Megtanultam jobban megtervezni és beosztani az időt.
A hosszabb futóedzéseket általában hétvégére hagytam, mert az 5. héttől már 100 perc feletti futásokat kellett teljesíteni. Hétről hétre fejlődtem.
Megismertem olyan futóedzés módszereket, amelyeket korábban még nem próbáltam, és az edzőteremben is sokat tanultam a különböző testrészek erősítésének fontosságáról.
Minden versenyfelkészülésnél elolvastam A zóna élménye című könyvet Larry Millertől és James Redfieldtől, amiben nagyon jó mentális technikák vannak.
Ezek közül kedvencem a mentális élményalkotás, ami azért hatásosabb a vizualizációnál, mert a képeket érzetekkel társítja.
Például futóversenynél a célba érés pillanatához illatokat, hangokat, ízeket képzeltem el ezzel a technikával.
Az önismeret mint életforma már 5 éve jelen van az életemben, az önismereti tréningeken megtanultam meditálni, relaxálni és megtanultam gondolatkiürítési módszereket, melyek mind segítettek, hogy tiszta fejjel és fókuszáltan álljak rajthoz.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Előtte elhitted, hogy lefutod? És közben? Mi adott erőt?
Végh-Tóth Timi: Igen, ahogy eldöntöttem, onnantól hittem és bíztam magamban és abban, hogy meg tudom csinálni.
A kényszerpihenők alatt volt pár alkalom, amikor az edzőm segített és átlendített, de összességében végig hittem abban, hogy beérek a célba.
Ez a legfontosabb: a hit, az önmagunkba vetett hit.
Monspart Sarolta – akiről a Wikipédiában az olvasható, hogy „tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, sífutásban hatszoros magyar bajnok, az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot; aktív sportpályafutását kullancs okozta betegség (enkefalitisz) szakította meg; ma nőket buzdít arra, hogy egészségesen éljenek, és ennek egyik lehetséges módja a futás” -, sorai elgondolkodtatóak.
A maraton teljesítéséhez a motiváltságon kívül bátorságra, kitartásra és elszántságra is szükség van. Nyilván, ha a 42 km lefutása könnyű lenne, mindenki megtehetné. A sikeres célba éréshez több-kevesebb áldozat is kell, sőt! Maratont futni – majdnem – mindenki tud, de nem mindenki mer.
A korábbi sikeres versenyek adtak erőt, önbizalmat, hitet.
Minden egyes futóverseny után egyre több erőm és több hitem lett és egyre magabiztosabb lettem.
Ehhez viszont cselekedni kellett, vállalva a komfortzónából való kilépést, ami sokszor nem kellemes, de utólag mindig úgy éreztem, megérte, és ezáltal fejlődtem.
Tudtam, ha korábban sikerült, akkor egy jól felépített edzéstervvel, annak következetes betartásával, hittel most is menni fog.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Maraton közben mennyi folyadékot és tápanyagot vesztek magatokhoz?
Végh-Tóth Timi: Ez egyénenként változó.
Fontos volt a felkészülés leghosszabb, 3 órás futásán (verseny előtt 3 héttel) figyelni az étkezést abból a szempontból, hogy a táv melyik részénél éhezek meg és a különböző energiaszeletek, gyümölcs, gél, stb., mennyi időre biztosítja az energiát. Ez alapján lehetett tervezni, hogy élesben mennyi tápanyagra és folyadékra lesz szükség.
A felkészülés alatt folyamatosan, de a maraton hetében még jobban odafigyeltem a táplálkozásomra.
A verseny előtti közvetlen napon volt ún. szénhidrát töltés, ami magas szénhidráttartalmú ételek fogyasztását jelenti.
A maraton 5 órás futása alatt a frissítő pontokon pár darab szőlőcukron és egy kevés banánon kívül csak vizet és az edzőm által készített keverék italt (összetétele: gyümölcslé, só, ásványvíz, szénhidrátforrás, magnézium) ittam.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Hogyan élted meg a verseny különböző fázisait?
Végh-Tóth Timi: Badacsonytomaj volt a rajt helyszíne, a kocsiban már az odaúton lehetett élvezni a csodás balatoni panorámát és a másik három anyukával hangolódni a versenyre.
Mivel az utazás és a futás is hosszú volt, így a családom otthonról szurkolt.
Gyönyörű napsütéses idő, balatoni táj, könnyedség, szuper hangulat, szurkolók, öröm, emelkedők, lendület.
Ez jellemezte a verseny első 30 kilométerét.
Majd egy éles fájdalmat éreztem a bal lábamban, ami utólag kiderült, hogy izomhúzódás volt.
Úgy döntöttem, ennek ellenére folytatom tovább. Attól a ponttól sokkal jobban kellett a célra fókuszálni, mert a következő 12 kilométeren a fájdalom is elkísért.
Az edzőmtől, biciklis kísérőimtől rengeteg támogatást és odafigyelést kaptam, az ő érdemük is, hogy Balatonfüreden végül beértem a célba.
Fantasztikus volt megtapasztalni verseny alatt az emberséget, odafigyelést, szeretetet, közösségi szellemet.
Többen megálltak a futók közül, amikor látták, hogy bicegek és megkérdezték, segíthetnek-e, biztattak, hogy már nincs sok hátra.
A gyermekeimmel verseny előtt a kezemre írattam a nevüket. Erre sokat rá kellett néznem, hogy továbblendítsen egy-egy nehezebb pontnál.
Azért mentem, hogy maratonista legyek, ezért fel sem merült bennem, hogy feladom.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Mit adott neked? Miben változtatott meg az élmény? Miben vagy most más?
Végh-Tóth Timi: Érdemes volt vállalni a nagy kihívást, mert leírhatatlan érzés egy maratonon beérni a célba.
Megtanított újra feszegetni a határaimat, átlépni a bennem lévő korlátokat, legyőzni önmagamat.
Megmutatta, mekkora erő van egy olyan csapatban, akik önzetlenül mindent megtesznek a közös cél érdekében.
Sokat fejlődtem a 4 hónap alatt mind fizikailag, lelkileg és szellemileg.
Már a felkészülésnek is személyiségformáló ereje volt, a verseny után pedig úgy éreztem, bármire képes vagyok.
Olyan emberré akartam válni, aki el tudja érni ezt a célt, vállalva a komfortzónából való kilépést és az ezzel járó kényelmetlen helyzeteket is.
Más ember lettem, és a verseny sok változást indított el bennem.
Hatalmas élmény volt és kíváncsian várom, hogy a jövő évi maratonon milyen új tapasztalatokkal leszek gazdagabb, miben lesz más, mint az első.
Anya a Hős Magazin, Nacsa Vica: Mit üzennél azoknak az anyukáknak, akik vágynak a feltöltődésre?
Végh-Tóth Timi: Anyaként is megéri időt szánni arra a tevékenységre, amit szeretünk, ami feltölt.
Egyrészt azért, mert nagy szükségünk van rá magunk miatt, és ezáltal boldogabbak és energikusabbak leszünk, amelyet a gyerekeink, a szeretteink is észrevesznek.
Másrészt azért, hiszen ezáltal is példát mutatunk a gyermekeinknek, hogy aki rendszeres időnként feltöltődik és jól van, az még többet tud adni anyaként, emberként is.
Ha ez a mozgás, mint nálam, akkor abban, de mindenkinek a saját maga motivációja szerint.
Tűzzünk ki célokat, ezáltal lelkesítve magunkat az elindulásra akkor is, amikor nincs kedvünk, ha fáradtak vagyunk.
Mert sokszor csak az első lépést nehéz megtenni.
A cél elérésével pedig a sikerélmény további erőt ad a folytatáshoz.
Köszönöm Timi és további sok sikert kívánok minden életterületeden!
Vágyaid megvalósítására fel, Hős Anyukák!
