avagy hogyan hozd ki magadból és a családból a legjobbat a váratlan helyzetekben

Mennek a megosztó hírek és hozzászólások a közösségi médiákban.

Mekkora nagy puttony és kitolás a munka, a házimunka és az egész válsághelyzet mellett még a gyerekekkel is naphosszat foglalkozni, és velük tanulni.

Felmerült bennem a kérdés, hogy a gyerekek akartak-e megszületni, vagy a szülők akarták, hogy gyerekeik legyenek.

És kavarognak bennem tovább a kérdések.

És a szülők felelősséget éreznek-e azért, hogy milyen mintát mutatnak ezzel az egész hozzáállással és családi légkörrel a saját gyereküknek?

Vajon a szülők tisztában vannak-e azzal, hogy a negatív dolgokra való fókuszálásuktól egyre rosszabbul fogják magukat érezni?

Vajon a szülők áldásként vagy szenvedésként élik-e meg azt, hogy most annyi időt tölthetnek a gyerekeikkel, családjukkal, mint eddig sohasem?

Itt nem struccpolitikáról vagy hurráoptimizmusról van szó.

Mert tisztában vagyok azzal, hogy mindannyian mások vagyunk, és minden család más és más, sokfajta kihívással.

Van egy helyzet azonban most mindannyiunk életében. Amire nem számítottunk, és amit nem vártunk.

Ez a helyzet a nehézségei mellett rengeteg álruhába bújtatott lehetőséget is rejt.

Önmagunkkal, a gondolkodásunkkal kapcsolatban. És a szeretteinkkel, barátainkkal, embertársainkkal való kapcsolódásunkban is.

Az egyetlen kérdés az, hogy mi a döntésed?

Mi a döntésed arról, hogy az éremnek melyik oldala szerint állsz hozzá mindehhez? A nehézségeket növeszted a gondolataidban, vagy megengeded magadnak, hogy meglásd a lehetőségeket is?

Ezért leírom most azt Neked, hogy mi van bennem most, a koronavírus alatti családi karantén második hetében.

Már második hete, hogy itthon vagyok.

Már második hete, hogy itthon vagyunk.

Már második hete, hogy a koronavírus miatt önkéntesen vállalt és erősen ajánlott karantén miatt itthon van az egész család.

Már második hete, hogy úgy döntöttem, hogy a koronavírusról csak a szükséges óvintézkedéseket támogató tényeket, és a pozitív dolgokat engedem be a fejembe. És emellett továbbra is céltudatosan élem a mindennapjaimat, ahogy eddig.

Már második hete, hogy sokkal fontosabbnak tartom a koronavírushoz való hozzáállásomat, mint magát a vírust. Mert ezzel támogatom a legjobban magamat és az egész Világot.

Már második hete, hogy a szeretetet és a pozitív gondolatokat választom a félelem és az aggódás helyett.

Mert tudom, hogy amire figyelek, azt növesztem. És én úgy döntöttem, hogy a szeretetet választom.

napirend tervezés
  • Facebook

Már második hete, hogy a hűtőre kimágnesezett napirend szerint telnek a napjaink. No, azért némi rugalmassággal megfűszerezve.

Szerkesztői megjegyzés: Ha még nem tetted, csatlakozz az Anya a Hős Magazin Facebook csoportjához, hogy letölthesd a napirendet, amivel egyszerűbbek lesznek a mindennapok.

Már második hete, hogy a családunk csapatként való működése elengedhetetlen, és a családi, békés itthonlét egyik kulcsa. Ezért úgy döntöttem, hogy gyakoroljuk azt, hogy egyre jobb csapat legyünk.

A csapat ezért heti meetinget tart, ahol átdumáljuk, hogy mik voltak a jó dolgok az elmúlt héten, és miket kell jobban csinálnunk a következő héten.

A heti meetingen mindenki őszintén elmondja és meghallgatja a csapattársait. Minden sikert sikernek élünk meg.

A csapatnak van vezetője, aki egyben csapattag is, ettől is működik jól a csapat.

Már második hete, hogy a gyerekekhez és a páromhoz szeretettel és egyenrangúan történő hozzáállás nagyon fontos. A családi létrán sem én, sem ők nincsenek egymás alatt vagy felett.

Már második hete, hogy az egymással való őszinte és megértő figyelemmel történő kommunikációt napi 0-24-ben gyakoroljuk. Ebbe nem fér bele egyik csapattag részéről sem a hisztivel, érzelmi zsarolgatással, kisebb fenyegetésekkel történő kommunikáció.

Már második hete, hogy gyakoroljuk a megegyezéseket. A megegyezések olyan helyzetek, ami mindkét félnek jó, mert mindkét megegyező családtag nyer-nyer pozícióba kerül.

Gyakorlom, hogy hogyan tudom a gyerekeket motiválni, felmotiválni. És önmagam motiválását is gyakorlom nap mint nap.

Már második hete, hogy az, hogy én jól legyek, az mindennél fontosabb.

Ezért napi egy órát csak magammal foglalkozok. Ilyenkor csak bámulok ki az ablakon, vagy könyvet olvasok. De visszakerült a lakásba a gitárom, így zenélek is.

Már második hete, hogy a család megtanult szuper alaposan kezet mosni.

Már második hete, hogy az iskolai becsengetés és az ’elkések a munkahelyemről’ miatti reggeli sürgetések és rohanások nem részei az életünknek.

Már második hete, hogy nem kell a munkahelyemre menet a reggeli dugóban araszolnom.

Már második hete, hogy a home office-ban kipróbálhatom és fejleszthetem magamat. Na jó, azért most nehezített a játékpálya.

Már második hete, hogy a gyerekeimet figyelem. Egyre jobban megismerem őket a hétköznapi, eddigi ovis és iskolai helyzetekben, kihívásokban.

Ahogy egyre jobban megismerem őket, támogatni tudom őket abban, hogy még inkább önmaguk legyenek. A maguk egyediségében és csodájában.

A kreativitásuk, játékosságuk, ötleteik ámulatba ejtenek. Ezért nagyon sokat tanulok tőlük, és sok helyzetben kérem az ötleteiket.

Már második hete, hogy a gyerekek iskola és ovi utáni, délutáni programjai a nappaliban vagy a szobájukban folynak. Így biztosan nem késünk el egyetlen percet sem.

És így végre én is el tudok kezdeni balettozni tanulni.

Már második hete, hogy a heti étrendünket és a bevásárolnivalót egészen alaposan és előre átgondolom. Hiszen a bevásárlás (vagy rendelés) már második hete a leghatékonyabban, legidőtakarékosabban folyik.

Már második hete, hogy mindennap együtt reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk.

Már második hete, hogy ahogy drága anyósomék mindig mondták, minden maradékot és minden alapanyagot megeszünk és felhasználunk. És ez nagyon jó érzés.

Már második hete, hogy kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy csak annyit szedjünk a tányérunkra, amennyit megeszünk.

Már második hete, hogy napközben jobban tudjuk egymást figyelmeztetni arra, hogy mindenki elég vizet igyon.

Már második hete, hogy hétköznap a család minden tagja kiveszi a részét a házimunkából, hiszen csapatként vagyunk itthon, egy élettérben.

Azt vettem észre, hogy a gyerekeknek is milyen siker, hogy egyre több mindent tudnak és megtanulnak, ami a saját, önálló életüknek is a része lesz majd. És ez anyaként is szuper érzés nekem.

Korábban, ha estefelé hazaértünk az iskolából, munkából, meg-meglestük a kis tacsinkat, vajon mit csinál.

Maya tacskó
  • Facebook

És ahogy óvatosan, lassan bekukkantottunk az elfüggönyözött teraszajtón, láttuk, ahogy békésen, összegömbölyödve szundikált a kanapén. A kanapén, ahova neki tilos felmennie. Nemhogy még aludnia. Biztos a magaslati levegő előnyeit akarta kiszimatolni álmában…

Már második hete, hogy a tacsink napközben nem tud a kényelmes kanapén szundikálni. Cserébe szinte egész nap ölelgetik és játszanak vele a gyerekek.

Nekem is nagyon jó el-elnézni a hosszú tacsinkat, mert szeretem.

Már második hete, hogy Maya tacsi csak rövidebb sétákra megy, és beáll a kádba a séta után egy alapos lábmosásra. Bár még csodálkozik rajta, lassan szokásává válik, ez is.

Már második hete, hogy teljesült a korábbi álmom és célom, hogy sokkal több időt töltsek magammal, a gyerekeimmel és a férjemmel.

Sőt, egyenesen úgy érzem, hogy soha ennyi időt nem tölthettek együtt családok, mint most. Soha ilyen ajándékot nem kaptak még.

A koronavírus az egész Világra és Magyarországra is hatással van. Hálával, áldással és szeretettel gondolok az emberekre.

Azokra, akik otthon vannak.

Azokra, akik támogatnak bennünket az egészségügyben, a tömegközlekedésben, a boltokban, és még sok helyen.

Mindannyian egy csapat vagyunk. Az egész család, a lakóközösség, az ország is egy csapat.

A csapattagok pedig azzal tudnak a legtöbbet tenni önmagukért és a csapatukért, ha jól vannak.

Ha szeretettel és pozitívan állnak hozzá ehhez a helyzethez, és minden váratlan helyzethez is az életükben.

És a kihívások jól kezelése mellett meglátják mindazt a lehetőséget is, amiért történik mindez az életünkben.

Mindez egy döntéssel kezdődik, és a cselekvéssel folytatódik.