5 lépéses útmutató
Amikor megkaptam ezt a kérdést, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lehet a probléma az elismerés befogadásával, miért kell erről beszélni.
Jött is ezután a következő kérdés, hogy én vajon befogadom-e az elismerést, dicséretet, amit anyaként kapok.
Ma megkérdeztem a férjemet, hogy ő hogy látja, nekem hogy megy az elismerés befogadása.
Nézett rám, látszott, hogy gondolkodik és majdnem egyszerre mondtuk ki: Szoktam én elismerést kapni?
Kis gondolkodás után persze rájöttünk, hogy igen, szoktam, szóban a férjemtől, szóban vagy ölelés formájában a gyerekeimtől is kapok elismerést, de tény, hogy az utóbbi időben ezeket alig vettem észre, vagy tulajdonítottam neki jelentőséget.
Egy kicsit tágítottam azért a kérdést, és hozzávettem ezeket:
- Kapsz-e elismerést anyaként?
- Észreveszed-e, ha anyaként elismerést kapsz?
- Tényleg befogadod-e az elismerést, amit anyaként kapsz (van-e jelentősége a számodra)?
- Kitől kapsz elismerést anyaként?
- Kitől várnád azt, hogy anyaként elismerjen?
- Szükséged van-e anyaként, az anyai szerepedben elismerésre, dicséretre?
Az utolsó kérdésre egyértelműen igennel tudok válaszolni.
Érzed te is, hogy szükség van arra, hogy elismerést, dicséretet kapj az anyai létezésedért, azért, amit megteszel anyaként a gyermekeidért, a családodért.
És arra is szükség van, hogy ezt be tudd fogadni, érezd, átéld és jó érzésekkel töltsön el.
Miért is?
A mártír anya
Teljesen természetes, hogy anyaként szinte erődön felül teljesítesz, adsz értéket a gyerekeidnek és a családodnak.
Ott vagy, jelen vagy, szervezel, megoldasz, kitalálsz, ápolsz, szeretsz.
Ez a rengeteg adás, adás, adás kimerítő. Ez önmagad odaadása.
A te energiád az, amit adsz, és ami ilyenkor fogy. Ez tény.
Szívesen teszed, persze, de attól még elfáradsz benne. Ha nem kapsz vissza vagy nem fogadod el/be az értéket, figyelmet, szeretetet, elismerést, dicséretet, akkor idővel kiürülhetsz.
És akkor már nem tudsz úgy adni, ahogy azt te valójában szeretnéd.
Szélsőséges esetben ekkor lesz belőled mártíranya, aki szinte „belehal”, de akkor is teszi a dolgát, de olyan alacsony energiaszinten, hogy valódi értéket már alig tud adni.
Tehát
- ha nem kapsz elismerést az anyaságodért,
- ha nem veszed észre, hogy kapsz elismerést,
- ha nem tudod befogadni az elismerést, nem tudsz belőle töltekezni,
akkor eljuthatsz a mártír anya állapotba – nevezzük ezt most így.
Mi történik akkor, ha ennek a pozitív párját éled meg?
Magabiztosabb, boldogabb, szeretettel telibb anya
Azt tapasztalod, hogy:
- kapsz elismerést anyaként a párodtól, a gyerekeidtől, a nagyobb családodtól, a „társadalomtól”,
- örömmel észreveszed, hogy kapsz elismerést,
- boldogan befogadod az elismerést, amit kapsz, és ez feltölt.
Amikor ez így működik, akkor sokkal tisztábban látod az érdemeidet, az értékességedet. Ezzel nő az önbizalmad anyaként, magabiztosabb, boldogabb, szeretettel telibb anyaként vagy jelen a gyerekeid és a családod életében.
Ez egy sokkal felemelőbb, magasabb energiaszintű, kiteljesedett és adakozásra épülő állapot, amiben jó lenni.
Jó neked, és jó a gyerekeidnek és a családodnak is.
Egymás figyelmében és szeretetében fürdőzni és együtt fejlődni családként nagyon pozitív és előremutató.
Hogy éld meg a mindennapjaidban a magabiztos, boldog, laza, felemelő és együtt fejlődő állapotot?
Ha te is ezt az állapotot preferálnád, ha a te célod is az, hogy ebben a magabiztos, boldog, laza, felemelő és együtt fejlődő állapotban legyél, akkor nézzük meg, mi kell ahhoz, hogy ezt a második, pozitív verziót tudd megélni a mindennapjaidban.
Ahogy biztosan hallottad már tőlünk, minden benned indul el, minden belülről indul el. Ez is. 😊
Ahhoz, hogy azt tapasztald a külvilágodban, hogy mindenki elismer és dicsér téged anyaként, és ezt be is tudd fogadni, az kell, hogy te adj önmagad számára elismerést és dicséretet, és be is tudd fogadni.
Ez egy szokás, amit lehet, hogy eddig nem gyakoroltál, de mint minden szokást, ezt is el lehet sajátítani, be lehet gyakorolni, az életed részévé teheted.
Az 5 lépés
Hogy könnyedén belelendülj ebbe, kövesd a következő lépéseket:
- Értékeld saját magadat, legyen magas az anyai önértékelésed.
- Összegezz, vedd számba, hogy mi mindent teszel – vagy épp nem teszel meg anyaként.
- Ünnepeld és jutalmazd magad anyaként (is)!
- Oszd meg másokkal a gondolataidat saját magadról, ünnepelj másokkal együtt, engedd meg, hogy ünnepeljenek téged.
- Fogadd be és élvezd az elismerés csodás érzését!
Nézzük részletesen!
1. Értékeld saját magadat, legyen magas az anyai önértékelésed
Az első lépés az, hogy értékeld saját magadat anyaként (is).
Tudnod kell, hogy amit teszel anyaként, az nagyszerű, hogy sokat adsz önmagadból a környezetednek és igenis ismerd el, hogy ez fantasztikus.
Fontos, hogy legyen magas a saját önértékelésed.
Az alaptétel:
Jó anya vagy, úgy, ahogy vagy – ahogy te anya akarsz lenni.
Mit jelent ez pontosan?
A szaranyaságtól a magabiztosságig
Erre hozom a saját anyai utam példáját:
„Kezdetben vala” az anyai kétség, kutakodás, utánzás és hasonlítgatás kora.
Amikor azt néztem, ki, mit csinál, javasol, milyen eredményre jut, és én hogyan állok a hasonlítás alapjául szolgáló dolgokkal.
Ezeknek a megfigyeléseknek, ennek a gondolkodásnak egyenes következménye volt az alacsony anyai önbecsülésem, a szaranyaság megtapasztalása, amibe majd belerokkantam lelkileg és érzelmileg, és közel álltam ahhoz, hogy elmenjek (vagy a családomból, vagy a világból is) amiatt, hogy úgy éreztem, csak elrontok mindent és nem használok senkinek. Nem vagyok javára a környezetemnek.
Hiszen mindig találtam valakit vagy személyesen, vagy az online térben, aki jobb volt nálam az adott dologban.
Fel sem fogtam akkor még, hogy a környezetem rombolja az anyai önbecsülésemet, és ezáltal én egy bizonytalan, kétségek közt őrlődő, ide-oda kapkodó, depressziós anyává válok, aki persze már tényleg nem tudott értéket adni senkinek.
Majd következett az időszak, amikor kezdett felnyílni a szemem, és ha lassan is, de elkezdtem látni, hogy a környezetem hogyan rombol engem az anyaságomban. Kezdtem azt is látni, hogy talán mégsem vagyok olyan szaranya, mint gondoltam.
Ezt az új gondolkodást az önismeret hozta el nekem.
Ebben az időszakban voltam először igazán dühös, felháborodott. Másokra, természetesen.
Hogy képzelik, hogy meg akarják mondani nekem, hogy legyek anya?! Tanácsot adnak, amikor nem is kérdeztem.
Célokat tűznek ki nekem, amiket én nem is akarok, ami nekem nem jó.
Persze nem kommunikáltam ki ebből semmit, csak puffogtam magamban. Ez volt az átmeneti, másokra ujjal mutogatós időszak.
Majd végül szép kis lépésekkel elértem egy már magabiztosabb, magas önértékelésű állapotba, amiben most vagyok, és amit napról napra, hónapról hónapra gyakorlok, így hát egyre jobban is megy.
Ahol a gondolkodásom alapjai ezek a mondatok:
- Én eldöntöm, hogy akarok anya lenni. Magamra szabom az anyaság ruháját úgy, hogy nekem tökéletesen jól álljon, és még kényelmes is legyen.
- Úgy vagyok anya, ahogy az nekem jó, mind gondolkodásban, mind érzelmileg, mind fizikailag (cselekvésben – mit teszek meg, és mit nem).
- Mivel jól érzem magam, biztosan jó anyja is vagyok a gyerekeimnek a példamutatásom által – hiszen megmutatom nekik, hogy nagyon is ér jól lenni, lehet jól lenni, és hogy azt hogy kell.
- Magasan értékelem saját magam az anyaságomban (is).
- A gyerekeim majd jó 20-30 év múlva talán elmondják, hogy ők hogy érezték, mennyire voltam jó anyjuk, de senki másnak ehhez semmi köze nincs.
Ez a magabiztosság és magas önértékelés, önbecsülés persze nem jöhetett volna létre egyrészt önismeret, másrészt felelősségvállalás nélkül.
Már nem mutogatok ujjal senkire sem, még akkor sem, ha azt látom, rombolja az anyai önértékelésemet, önbecsülésemet. Hiszen mi itt már, ilyen gondolkodásmódban nem teszünk ilyet.
A másik ember gondolkodása, szavai, tettei nem az én dolgom – nem a te dolgod, az az ő dolga.
A saját gondolkodásommal, szavaimmal és tetteimmel foglalkozok, és ha valakinek sikerül rombolni engem, szívni az energiámat, akkor az csak annyit jelent, hogy azon a területen még nem vagyok elég magabiztos. Az emberek megmutatják, hogy lehet, és hogy hol lehet még fejlődni.
Én pedig eldöntöm, hogy fejlődök, vagy maradok szarul.
Ezt te is eldöntheted. Én a mindig fejlődést választom, és ha még mindig olvasol, akkor te is. 😊
Nagyon köszi! 😊
És hidd el, ez nem öntömjénezés, beképzeltség, ez nem rossz… azért írom ezt, mert bennem ezek voltak a régi minták, amit jó ideig az elismerés mellé társítottam.
Meglehet, hogy gyerekként téged is leszoktattak arról, hogy úgy élj, ahogy az neked jó, és büszke és boldog legyél ettől.
Ahogy leszoktathattak arról is, hogy elismerd és jutalmazd saját magadat, vagy csak a nagyobb sikerekért tehetted ezt meg, de a mindennapi „apróságokért” már nem járt.
De ez csak egy régi szokás, egy régi gondolkodásmód, egy szülői minta, amit beléd neveltek és ami mostanra egy alulértékelt életet eredményezett a számodra.
Változtathatsz rajta. És elkezdheted most.
2. Összegezz, vedd számba, hogy mi mindent teszel – vagy épp nem teszel meg anyaként
A második lépés az összegzés. Most, hogy már magas szintű önértékeléssel és önbecsüléssel megtámogatva gondolkodsz magadról és már mosolyogsz is, írd össze, hogy mi mindent teszel meg valójában anyaként a szeretteidért.
Sok gyakorlás után majd elég lesz, ha csak végiggondolod, de az első pár alkalommal mindenképpen vegyél elő egy fehér lapot, és kezdj el írni.
Írj le mindent, amit önmagadból adsz.
Az összegzés egy varázslatos eszköz, nagyon jól segíti a tisztánlátásodat, hogy lásd és tudd, milyen értékes és nagyszerű is vagy valójában.
Összegzés nélkül időnként azt hiheted, hogy nem csinálsz semmit.
Velem ez gyakran előfordul, és akkor leülök és megnézem a naptáramat, összeszedem a gondolataimat, hogy mit tettem, mit nem tettem meg (és de jó volt, hogy nem tettem), milyen értéket adtam, mit találtam ki, mit oldottam meg… stb.
Fontos, hogy ne csak azon gondolkozz el, amit tettél.
Az is fontos, hogy mit NEM tettél meg: nem szóltál bele, hagytad, csendben/láthatatlanul támogattad, nem vitatkoztál, nem intézted el helyette, nem mentél bele a játszmába… stb.
Meg fogod látni, hogy amikor nem segítesz, néha akkor támogatsz a legjobban, akkor adod a legnagyobb értéket: a szabadságot, a szabad akarat érvényesülését.
3. Ünnepeld és jutalmazd magad anyaként (is)!
A harmadik lépés, hogy örülj magadban és ajándékozd meg magad.
Ünnepelj, mert megcsináltad – vagy épp nem csináltad meg, és milyen jó volt!
Nevess, dicsérd meg magad, írj siker-/elismerésnaplót esténként (minimum 3 siker/elismerés minden este!), adj magadnak jutalmat – időt, apró ajándékot, figyelmet, örömujjongást… csokit… 😊
😊 A-nya! A-nya! A-nya! A-nya! Annyira jó vaaaagy!! 😊
4. Oszd meg másokkal a gondolataidat saját magadról, ünnepelj másokkal együtt, engedd meg, hogy ünnepeljenek téged
A negyedik lépés, amikor készen állsz rá, oszd meg ezeket az elismeréseket, sikereket, ezt a magadban felépített magabiztosságot, a magas szintű önbecsülést, önértékelést másokkal.
Elsőként például a pároddal.
Meséld el neki, mennyire jó vagy, és ez mennyire jó érzés. Erőt és magabiztosságot ad neked.
Hagyd, hogy megtapasztalja ezt ő is veled, általad. Hagyd, hogy veled örüljön, engedd, hogy megdicsérjen, hogy felemeljen, hogy hozzáadja az ő gondolatait, megerősítsen.
Ünnepeld vele együtt saját magadat, ünnepeld őt is, ünnepeljetek közösen! Oszd meg az elismerést vele!
Fontos, hogy ez csak a negyedik lépés.
Először magadban építsd fel a magas önértékelést, önbecsülést, önbizalmat, magadat kezd el szeretni és értékelni, azért, hogy ne kerülj véletlenül se a külső elismeréstől függésbe.
A külső megerősítés csak bónusz. Nem a külső elismerésre vágysz, nem az fog igazán felemelni, hanem a belső stabilitásod.
Nem elszállni akarsz, hanem igazán ott, a mélyben jól lenni.
Később pedig másokkal is megoszthatod ugyanígy ezt, ahogy a pároddal. (Szerk. megjegyzés: például Magazinunk zárt Facebook csoportjában – a csatlakozáshoz kattints a linkre.)
EXTRA TIPP: Főleg azokkal oszd meg, akik tudatosan vagy tudattalanul le akarnak húzni.
Meséld el nekik is mennyire jó anya vagy, és mennyi elismerést kapsz önmagadtól, a családodtól, és hogy milyen jó érzés így, feltöltekezve ebből adni, adni, adni.
Ne feledd, hogy ha még „betalál” valaki, az csak annyit jelent, hogy ideje még erősebbé és magabiztosabbá válnod azon a területen.
5. Fogadd be és élvezd az elismerés csodás érzését!
Az ötödik lépésben már nincs más dolgod, minthogy mindazt, amit felépítettél magadban, amit kikommunikáltál, megosztottál másokkal is, élvezd.
Fogadd el, hogy igen, jó anya vagy, értékes vagy, sokat adsz magadból.
Fogadd be és létezz ebben az állapotban, amiben az elismerés teljesen természetes, örömmel fogadod, és már csak mosolyogsz. Ha belül megvan, akkor kívülről is jönni fog.
Ez az öt lépés, amit csinálj végig, aztán csináld újra, egyre magasabb és magasabb szinten.
Ha bármikor is elakadnál, vagy kétség szállna meg, ne feledd, hogy mi a cél.
A CÉL AZ, hogy:
Magabiztosabb, boldogabb, szeretettel telibb anyaként legyél jelen a gyerekeid és a családod életében. Egy felemelőbb, magasabb energiaszintű, kiteljesedett és adakozásra épülő állapotban, kapcsolódásban legyél, ami jó neked, jó a gyerekeidnek és a családodnak is. Egymás figyelmében és szeretetében fürdőzni és együtt fejlődni családként.
Gyakorlásra fel!
😊 A-nya! A-nya! A-nya! A-nya! Annyira jó vaaaagy!! 😊
