Kilenc hónapja foglalkozom tudatosan önismerettel.

Pont egy gyerek kihordásnyi ideje. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy megszülessen a világomban az önismereti fejlődésem eredménye. Igaz, még nem nagy a változás, éppen csak akkora, mint egy újszülött baba, de biztos vagyok benne, hogy gyorsan fog nőni, terjedni a világomban és egy-kettőre kiteljesedik.

Számadást tartok. A ’honnan indultam’ kérdése azonban most már nem érdekes – legalábbis engem már nem érdekel. Ami volt, elmúlt, ennyi a lényeg benne. Itt és most figyelem azt, ahol MOST tartok.

Összegezni azonban mindig hasznos. Mit adott nekem az önismeret, milyen újdonságok történtek az életemben, miben fejlődtem az elmúlt kilenc hónapban?

Az első néhány hónapban gyakoroltam az önismeret első alaptételét: önmagamat figyeltem és igyekeztem minél tisztábban látni, mi van bennem, belül. Mit miért teszek? Megkaptam a válaszokat, amiket a szintén ezalatt az időszak alatt begyakorolt asszertív kommunikációt használva meg is tudtam fogalmazni a közvetlen közelemben élők számára.

Ami a gyerekeimmel való kapcsolatot illeti, azok voltak a legfontosabb felismeréseim, hogy mit miért várok el tőlük.

Erre írok is egy példát.

Kérdés: Miért akarom, hogy este ½ 9-kor lefeküdjenek a gyerekeim?

Korábbi válasz: Azért, mert ilyen kicsi gyereknek ilyenkor már ágyban a helye, aludnia kell, hogy kipihenje magát.

Korábbi működésünk: Állandó harc a vacsora – fürdés – alvás szent hármasa körül. Idegeskedés, amiért még mindig nincs ágyban a gyerek, veszekedés, miközben magam sem értem, mi történik. Vajon miért nem akar a gyerekem aludni? És ez nekem miért esik ilyen rosszul?

Jelenlegi válasz: Azért, mert akkor már nyugit, csendet akarok és a saját dolgaimmal foglalkozni.

Jelenlegi működésünk: Egyértelműen és egyszerűen elmondom, hogy este ½ 9-kor én „leteszem az anyai szerepemet” és már a saját dolgaimmal foglalkozok. Ha segítségre van szüksége a gyerekemnek, nagyon röviden és egyszerűen segítek, de törekszem rábízni a saját problémái megoldását. Éhes vagy? Menj le enni! Az esti mesét szeretnéd? Fürödj meg, moss fogat… stb., készülj el, és ha ágyban vagy, majd megyek.

Az ötéves lányom ezt teljesen érti, meg is old mindent, és akkor fekszik le este, amikor akar: pont akkor, amikor már fáradt és 1 perc alatt elalszik. A 2 éves fiam még több támogatást igényel ahhoz, hogy elkészüljön és elaludjon este, de hamarosan vele is el fogok beszélgetni arról, mit csinálok én és mit nem.

Az, hogy egyértelműen tudom, tisztán látom, hogy mit miért teszek, nekem az miért úgy jó, mik a döntéseim, azt jelenti nekem, hogy máris képes vagyok egyszerűen, tisztán, határozottan és önérdekérvényesítően kommunikálni úgy, hogy azt a többiek is megértik és elfogadják. Befejeztem a hatalmaskodást, a hatalmi drámázást, megtanultam egyenrangú félként kezelni a gyerekeimet, és a számukra is érthető módon kommunikálni.

A kapcsolatunkat tovább javította az önismeretben csak „Tükör törvénye”-ként emlegetett technika. A kedvencem. Azért szeretem annyira, mert mióta ismerem és alkalmazom, minden nehezebb szituációban képes vagyok arra, hogy a figyelmemet azonnal magamra irányítsam és megnézzem, hogy NEKEM mi a gondom, NEKEM mit akar tanítani a helyzet, BENNEM hol van meg az a valami, amit nehezményeznék a másik emberben – de már nem a másik emberrel foglalkozom. Nem azért, mert nem szeretem a másik embert, a gyerekemet, hanem pont azért, mert szeretem annyira, hogy magamba merjek nézni és vállalni azt, hogy nekem hol kell fejlődnöm. Azzal, hogy a gyerekeim „rosszallása” helyett magammal foglalkozok, sokat fejlődtünk. Nemcsak én, ők is.

És itt érünk el a következő lényeges ponthoz, amiről már korábban is írtam. Nekem fontos, hogy milyen mintát látnak tőlem a gyerekeim, milyen életformát, milyen elveket vesznek át tőlem öntudatlanul a mindent vevő és felfogó, érzékeny kis csápjaikkal. Azt tapasztalom, hogy mióta én foglalkozom a saját önismeretem és saját magam fejlesztésével, azóta ők is sokat változtak. Van egy kis késés, de mostanra már egyértelműen látszik, mennyivel jobban érezzük magunkat egymás társaságában. Sokkal jobban értem őket – ehhez természetesen a Magyarországon jelenleg élő generációk ismerete is segített, amivel szintén az önismeret és emberismeret tanulása, gyakorlása során találkoztam.

Azt is látom már, hogy mik azok a számomra legfontosabb értékek és minták, amit át akarok adni a gyerekeimnek, milyen az az élet, amit kívánok magamnak és nekik is. Korábban ezen sem gondolkodtam és meg is lett az eredménye: cél nélkül, esetemben anyai/szülői cél nélkül nagyon összekuszálódtak a dolgok. Célokkal, döntésekkel, célirányos gondolkodással és cselekvéssel szinte minden helyzetet egyértelműen meg tudok oldani.

Mindehhez hozzátehetem még azokat az önismereti technikákat, amik segítenek ellazulni, feltöltődni, nyugodtnak maradni, a szeretet állapotában lenni, mint a meditáció, gondolatkiürítés, tudatos jelenlét gyakorlása, öt érzelmi lépcső alkalmazása.

Fontos leszögeznem azonban, hogy az önismeret nem alkalmanként előhúzható technikák alkalmazása, hanem egy életem minden percét átható gondolkodásmód és életmód, ami nélkül ma már el sem tudom képzelni az életemet.

 

Tehát: Hogyan segít az önismeret az anyaságomban?

Ha így együtt nézem mindazt a tudást, információt, amit az önismeret útján kaptam és gyakorlatba ültettem, azt mondom, hogy enélkül nem is voltam igazán anya. Csak a fizikai szinten váltam azzá a gyerekeim megszületésével, de önismeret kellett ahhoz, hogy ténylegesen anyává érjek, hogy ezt a részemet is beintegráljam magamba. Így kiteljesedve, immáron az anyaságomat is felvállalva és beépítve, újra egységes egész vagyok – és továbbhaladva az önismeret útján, bármivel is találkozom az úton, az is maradok. Bármilyen szerepembe is lépek egy-egy konkrét helyzetben mindig, mindig egységben vagyok – és ehhez az önismeret elengedhetetlen.

Alig kilenc hónappal ezelőtt az egész egy döntéssel kezdődött. Egy döntéssel, amit az a belső, sürgető bizonyosság lökött a felszínre, hogy „lehet ezt másként is csinálni”. Úgy döntöttem, hogy máshogy akarom élni az életemet: úgy, ahogy nekem is jó és a gyerekeim számára is pozitív példát mutat. Változni és változtatni akartam és megtaláltam ehhez a támogatást az önismeretben.

  • Facebook
Már ötéves volt a lányom, amikor meghoztam a döntést. Már öt éve szenvedtem az életemben azért, mert nem fogadtam be az anyai minőséget magamba. Már öt éve ostoroztam magam azért, mert láttam, mit teszek magammal és a gyerekemmel. Olyan volt, mintha akkor eltévedtem volna és most visszataláltam a saját utamra az önismeret segítségével. Az én és még sok, önismerettel foglalkozó szülő tanulsága is az, hogy mindig visszatalálhatunk a saját utunkra.

 

Mindig jó időben vagy, hogy dönts, elköteleződj és elindulj a saját utadon, a saját életedben, mert erre az ITT és MOST pont a legalkalmasabb idő.