Érezted már azt valaha, hogy nem bírod tovább?

Ennyi volt, kész, vége, kiapadt az erőd?

A gyerekeid szétszednek, a párod nem figyel, kimerültél. Úgy szeretnél segíteni, támogatni, a lehető legjobbat adnád a gyerekeidnek, a párodnak, a környezetednek, de nem sikerül.

Valami nem működik. A világod túlhajszolt, meg akarsz felelni a sok szerepednek, elvégezni minden teendődet, megfelelni minden elvárásnak.

A családod tőled várja a megoldást, a megváltást, de te is csak ember vagy és végesek az erőforrásaid. Soha semmire sincs időd. Főleg magadra nem.

Anya vagyok.

És én már éreztem azt, hogy nem bírom tovább. Nem is egyszer.

Mióta anya vagyok, többször is összeomlottam már fizikailag és lelkileg is. Igazi mély gödrök voltak ezek az életemben.

  • Az első alkalommal még kimásztam egyedül – én erős vagyok, ki tudok mászni egyedül is!
  • Aztán párszor kihúztak mások – ne hülyéskedj már, gyere, segítünk!
  • Végül már én kértem vagy inkább követeltem a segítséget, mert akkorára mélyítettem a gödröt, hogy nyilvánvaló volt: egyedül én ebből már nem mászok ki – hát nem látjátok?

Észrevetted, hogy feljebb azt írtam, „többször is”?

Tudod, miért lényeges, hogy „többször is”? Miért kell erre figyelni?

Azért, mert azt jelenti, hogy többször is beleestem ugyanabba a gödörbe, amiből többször kimásztam ugyan, de mindannyiszor ott hagytam a gödröt. Betemetetlenül.

A gödör pedig csak mélyült és én újra beleestem. Meg újra és újra és újra.

A probléma, a gödör. A gödör maga a teljes kimerültség volt.

Az első alkalommal még elég volt egy-két óra plusz alvás, hogy talpra álljak, volt némi tartalék erőm, amit sikerült felszabadítanom magamban. Vitt a lendület, a lelkesedés, az új élmények, amiket anyaként életemben először élhettem meg az első kisbabámmal.

Aztán egy kis apai, nagyszülői felajánlott segítség húzott ki a gödörből, amit végre elfogadtam.

Végül azonban már ez sem volt elég és én kétségbeestem:

“Már megint? És meddig lesz ez így? Nem bírom már – hát nem látjátok?”

És akkor üvöltöttem.

Mint láthatod, eltartott egy darabig, amíg ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább.

Radikális változtatásra, új gondolkodásmódra volt szükségem, mert a régi hozzáállásom csak újabb és újabb kimerülésekhez vezethetett.

Talán Te is hallottad már ezeket a mondatokat:

„A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.” (Vekerdy Tamás)

Sokan hallottuk ezt már.

Sokan tudjuk ezt elméletben – de kevesen csináljuk.  Én legalábbis akkor még nem csináltam.

Önkéntes rabszolgaságba vonultam az életemből. Hagytam magam rágni.

Aztán mérges voltam a gyerekeimre azért, mert ezt megtették, a férjemre pedig azért, mert ezt hagyta.

És eljutottam odáig, hogy már nagyon-nagyon fájt – fájt annyira, hogy eldöntöttem, változtatni akarok.

Olvass tovább és meglátod, hogyan csináltam.

Tavaly tavasszal határoztam el, hogy változtatok az eddigi rendszeren. Akkor a lányom öt-, a fiam kétéves volt.

Még kicsik. Nagy szükségük volt az anyjukra.

Milyen anyára is? Hát egy „jól rágható és jól szívható, pihent” anyára.

Szóval tavasz volt.

Közeledett a tavaszi napéjegyenlőség napja, amikor kilépünk a téli sötétségből a fényre.

A tavasz a tisztulás, megújulás időszaka, a magvetés ideje. Elvethetjük a magokat házunk kertjében, hogy nyárra csodás virágokban gyönyörködhessünk.

De a természet működését nemcsak kint, bent is követhetjük. Magunkban is elültethetünk magokat, új gondolatokat, szokásokat, hogy nyárra gyönyörködhessünk megújult, csodás önmagunkban.

A legjobb időszakot választottam a megújulásra.

Elültettem magamban egy magot. Egy új gondolatot:

  • Facebook

“Megérdemlem rendszeresen, hogy szabadon töltsem az időmet úgy, ahogy én akarom, amikor pihenek és feltöltődök.

Napokon keresztül.

A gyerekeim és akár a férjem nélkül.

Szabadon.”

Ehhez az új gondolathoz kapcsoltam egy új tapasztalatot, egy társas, tavaszi elvonulást, ahova a családom nélkül utaztam el három éjszakára.

Akkor persze még voltak bennem kérdések azzal kapcsolatban, hogy tényleg jó ötlet-e „otthagyni” a gyerekeimet az apjukkal, a férjemmel. És vajon összességében jó lesz-e ez nekünk mint családnak.

Az, hogy én egyedül elmegyek „szórakozni”, vajon hozhat-e mindenkinek megújulást?

A tavaszi, négynapos töltődés jól sikerült.

Az első éjszaka még nem aludtam igazán jól, rutinból fel-felébredtem. Látszott, hogy a pihenést is újra kell tanulnom. Zizegtem.

A környezet és a társaság azonban lassan lenyugtatott, így a harmadik éjszaka után felfrissülve, megváltozva, új energiaszinten értem haza.

Az akkori, pozitív tapasztalatok megerősítettek abban, amit mélyen magamban tudtam is, csak addig nem alkalmaztam: az elvonulás, egyedüllét, gyerekek nélkül töltött, szabad, feltöltő idő jót tesz nekem ÉS jót tesz a családomnak is.

Nem elég egy-két lopott órácska vagy egy éjszakai kimenő.

Szükségünk van nekünk, felnőtteknek, anyáknak, apáknak arra, hogy néhány napot úgy töltsünk el a gyerekeinktől vagy akár a társunktól is távol, ahogy azt mi akarjuk.

Ez a magocska a pozitív tapasztalat által, mélyen meggyökerezett, egész évben növekedett és eredményeket termett.

Az eredmény több napnyi egyedül vagy a férjemmel, kettesben töltött elvonuláshoz vezetett a múlt évben, mindannyiunk nagy megelégedésére.

Én erőt gyűjtöttem, tartalékokat is képeztem, „új húst növesztettem”.

A férjem magabiztosabban és vállalkozóbb kedvvel áll a gyerekeinkhez.

  • Facebook

A gyerekek is tudják azóta már és meg is értik: amikor a szüleik egyedül vagy kettesben töltenek el időt, az az egész családunkat erősíti. Anya és apa így tud erős tartóoszloppá válni és megtartani egy egész családot.

Idén ezért nem volt kérdés, hogy újabb magokat vetek el, immár a férjemmel közösen. Már most tudjuk, hogy mikor megyünk szabadságra a szülői szerepünkből kettesben vagy egyedül.

Összefoglalva tehát, mit is csináltam?

Volt egy visszatérő, súlyos problémám, amit egyre nehezebben oldottam meg, a kimerültség.

  1. Észrevettem magamban, hogy ez a problémám.
  2. Eldöntöttem, hogy változtatni akarok ezen a helyzeten, ami újra és újra ehhez a problémához vezet.
  3. Akkor még kezdő önismereti utazó voltam, de azt már tudtam, hogy a változáshoz meg kell változtatnom a gondolkodásomat. Ez a kezdő lépés.
  4. Elgondolkodtam azon, hogy mit is akarok: rendszeres pihenést, feltöltődést, szabadságot.
  5. Ezután rendszeresen ezen gondolkodtam. Ez járt a fejemben:

„Megérdemlem a rendszeres pihenést, feltöltődést, szabadságot. Megérdemlem a rendszeres pihenést, feltöltődést, szabadságot. Megérdemlem a rendszeres pihenést, feltöltődést, szabadságot…”

Lecseréltem azt, hogy „nem lehet”, arra, hogy „megérdemlem”. Először meggyőztem magam, majd az új meggyőződésem szerint megvalósítottam, amit akarok.

6. Tudatosan odafigyelve megváltoztattam a gondolkodásomat, ez megváltoztatta az érzéseimet és végül megértem arra, hogy meg tudjam változtatni a viselkedésemet is.

Mindezt elsősorban önmagamért tettem, hogy jól érezzem magam a bőrömben minden szerepemben – anyaként is.

Mert ha én jól vagyok, akkor az egész családom jól van.

Ha én rosszul vagyok, az egész családomon látszik.

Ez nem csak elmélet, folyamatosan ezt tapasztalom.

Másodsorban pedig a gyerekeimért, a párkapcsolatomért, a tágabb környezetemért tettem.

Jól vagyok, jó hangulatban vagyok és ezt a pozitivitást terjesztem.

Neked nem kell megvárnod, hogy annyira fájjon, hogy üvölts.

A változtatás, az új gondolkodásmód kialakítása számodra is elérhető már most is, azonnal.

Neked most milyen probléma nehezíti a mindennapjaidat?

Mit akarsz ehelyett, milyen életre vágysz?

Mi szolgálná legjobban a te és a családod boldogságát?

Ültess el egy magot. Meglátod, ha gondozod, csodálatos virágokat terem az életedben!

Megérdemled, mert minden Anya Hős!