3 lépés az anyukáddal való kapcsolatod rendezéséhez

Ha vannak bizalmi, hitbeli, önértékelésbeli  nehézségeid és problémáid, ez az írás sokat fog segíteni neked.

Az anyukám az én hősöm.

No nem úgy, ahogy első hallásra hinnéd. És biztosan nem azért, amiért illik.

Nem azért mert ő szült és nem is azért mert felnevelt.

Ezért hálás vagyok neki, de ettől még nem lesz valaki hős a szememben.

A tisztelet és a megbecsülés nem jár, csak azért mert illik. Hiszem, hogy a tiszteletért és a megbecsülésért igenis kell tenni.

Mindannyiunnak.

Anya a hősöm lett, mert így döntöttem…

Azért lett a hősöm az anyukám, mert hosszú önismereti utazásnak köszönhetően, szabad akaratomból így döntöttem.

És ez adta a biztos és stabil alapot a saját életem megteremtéséhez. Mert ezzel felszabadítottam magam rengeteg önkorlátozó hiedelemtől és védekezési mechanizmustól.

A két legfontosabbat megosztom most veled.

A két legnagyobb korlát, amelyet a döntésem ledöntött

1. Nem kell rám büszkének lenni

Az első önkorlátozó hiedelem elhagyása az volt, hogy letettem arról, hogy kicsikarjam anyukámból, hogy büszke legyen rám.

Alapvetően az, de nem úgy, ahogy én ezt elvártam volna tőle.

Mivel nem azt kaptam amit és ahogyan, így azt hittem erőfeszítéseket kell tennem azért, hogy büszke legyen rám.

Ez rengeteg megfelelési kényszert szült bennem, és beletapasztott a jó gyerek szerep szindrómába.

Amikor felhagytam ezzel, felszabadultam.

2. Nem vagyok az anyukám adósa

A második önkorlátozó hiedelem az volt, hogy tartozom neki azért, mert ő az anyukám.

Előtte ha kért valamit megtettem, ha pedig nem tettem meg, bűntudatom és lelkiismeret furdalásom volt miatta.

Szar, szemét, senkinek éreztem magam, mikor a belső hangomra hallgatva ellenszegültem neki, vagy veszekedtem vele.

Azt hittem, hogy azért mert az anyukám, mindig meg kell felelnem neki. És úgy kell tennem a dolgaimat, úgy kell gondolkodnom, éreznem, ahogy ő azt jónak látja, és azt mondja rá: helyes.

Hosszú évekbe telt, míg ezeket az önkorlátozó hiedelmeket le tudtam tenni, és felelősséget vállalva önmagamért, és végre a saját utamat járva.

És az volt a legnagyobb csoda, hogy amikor kijöttem a jó gyerek szerepből, rájöttem, tisztán láttam, hogy ő mindig támogatott, mindig jót akart, csak a maga módján tette ezt.

Anyukám halál cuki és nagyon imádom.
Pedig nem így indultunk közös utunkon.

Harcos meg-nem-értetségből, sok veszekedésből jutottunk el a megértés elfogadás és tiszta szeretet állapotába.

Nem fogok pletyizni neked ezekről a harcos időszakokról.

Sokkal inkább szeretném ha lehetőségként fognád fel az alábbi lépéseket arra hogy közelebb kerülhess a lelki békédhez. Úton a szabadság felé, ugye.

Teljesen mindegy, hogy mit hiszel és gondolsz most arról, milyen a kapcsolatod anyukáddal.

Az eddigi kapcsolatotok és amit te gondolsz róla, sokkal jobb lesz, ha kijössz a mentális és érzelmi dobozodból vele kapcsolatban.

Ha vannak bizalmi, hitbeli, önértékelésbeli,  nehézségeid és problémáid, ez az írás sokat fog segíteni neked.

Pláne ha a párkapcsolatodban is tapasztalt furcsaságokat, értelmetlen fájdalmakat, őszintétlenséget, mindenképpen építsd be ezt a pár lépést az életedbe.

Meg fogod látni és hálás leszel magadnak a pozitív kimenetelért.

Mind ezt az önismeretnek köszönhetem.

A 3 lépés, amellyel rendezheted kapcsolatod anyukáddal

Menj végig az alábbi lépéseken, és engedd meg magadnak, hogy rendeződjenek benned a dolgok.

1. Értsd meg az anyukádat.

A véleményed nem tény, csak egy hipotézis.
És az anyukád nem olyan, amilyennek most hiszed.

Az anyukád sok sebet és tüskét ejtett a szíveden és a lelkedben. Ám nem szándékosan tette.

Azért ette mert ezt tanulta, hogy ezt kell csinálni.

Az ő korában nem volt önismeret, így nem volt lehetősége, másképp cselekedni, mint ahogy azt elvárták tőled.

Még az is lehet, megfelelési kényszerből vállalt téged, mert a családja ebbe a helyzetbe kényszerítette. Nem volt felkészülve rád.

Belül szenvedhetett, és senki és senki sem foglalkozott azzal, hogy ő fél. Hogy nem tudja mit kell tennie.

Egyedül volt, hiszen a régebbi időkben nem engedték meg a nőknek, hogy bátran felvállalhassák önmagukat.

Értsd meg milyen körülmények között élt, milyen elvárásoknak kellett megfelelne, milyen társadalmi konvenciókat kellett kiszolgálnia.

Apukád és a nagy szüleid mennyire voltak a lelki támaszai?

Tedd félre az érzéseidet, és törekedj teljesen megérteni őt.

És fogadd el, hogy a tőle telhető mindent megtett érted, amit csak tudott.

2. Bocsáss meg neki, mindenért.

Tudom, ez nagyon nehéz így elsőre. Ám ha a szándék meg van benned, ez sokat fog segíteni a felszabadulásodban.

Megbocsátásoddal nem őt szabadítod fel, hanem saját magadat. És most te vagy a legfontosabb.

Ez egy hosszabb folyamat lesz. De egyre csodásabb!

Próbáld meg az anyukádat úgy nézni, mintha nem is ismernéd.

Próbáld meg őt látni fiatalon, azelőtt, mielőtt te megszülettél volna. Milyen volt akkoriban?

Hiszen tudjuk, hogy a nőket a baba mindig megváltoztatja. tehát milyen volt ő a születésed előtt, és milyen lett utána?

Boldogabb lett, vagy szomorúbb? Pozitív, vagy negatív irányba változott?

Milyen volt az élete apukáddal? És apukádnak vele?

Miközben térképezed fel a múltat, és törekszel megérteni, mi miért történt, közben a megbocsátás szándékával fürkészd a múltat.

Majd gyere ide a jelenbe, és itt is törekedj a megbocsátásra

Légy türelmes magaddal. És akár sokáig is eltarthat, amíg teljesen meg tudsz bocsátani.

3. Légy Hálás

Ez a lépés mély átalakulást fog benned előidézni, és utána azt fogod érezni, hogy nincs nálad boldogabb és hálásabb ember.

Szükséges hozzá az előző két lépés. Mert csak akkor fogja elérni a hatását.

Írj le mindent, ami csak eszedbe jut, miért vagy hálás az anyukádnak.

Bármi ami eszedbe jut írd. Nem fogod ezt senkinek sem megmutatni. Így bátran írj le bármit.

Most nem kell jó gyereknek lenned, csak írd, ami eszedbe jut.

Nem kell senkinek sem megfelelned most.

Csak írd, ami jön.

Ha kell sírj is közben. Csak írj.

Ha kiírtál mindent magadból mindent, ajánld fel anyukádnak a megbocsátásodat és ezzel együtt a békét is.

Összegzés

Fogadd el, hogy eddig a múlt szemével szemlélted az anyukád, és nem olyannak láttad őt, amilyen ő valójában.

Akard megismerni felnőtt fejjel és megérteni, miért is olyan, amilyen.

Bocsáss meg neki, a gyermekkorod, és fiatal korod sebeiért, amiket azt gondolod ő ejtett rajtad.

És érkezz meg vele kapcsolatban a hála állapotába. Ne azért, mert az anyukád, hanem megismerve őt, felfedezed micsoda egy csoda személyiség ő valójában.

Minden megváltozik pozitívabb irányba, ha a fenti 3 lépést megteszed. Nőni fog az önbizalmad az önértékelésed, az önmagadba vetett hited és sokkal boldogabb leszel.

És sokkal sokkal jobb lesz a kapcsolatod az anyukáddal. És a gyermekeidnek, veled.

Majd tanítsd meg a gyermekednek is, hogy a saját útját járja, és soha ne azt az utat, amit te jónak gondolsz neki. Hiszen ezzel börtönbe zárod a lelkét, és levágod a szárnyait.

Az én életemet alapjaiban változtatta meg, amikor túl az ego rögeszméin fel tudtam ismerni, hogy az anyukám egy hős.

Visszatért az ősbizalmam, megnőtt az önszeretet szintem és az önbecsülésem, és beindultak a csodák az életemben.

Találkoztam a szerelmemmel, felvállaltam az életfeladatomat, és ma már abból élek, amit szenvedélyes szerelemmel szeretek csinálni.

És remélem egyszer majd az én gyermekeim is azt mondják rólam: Anya a Hős!

Hiszen minden anya hős!

Csináld meg egyszer, vagy ahányszor csak szükséges ezt a 3 egyszerű gyakorlatot.
És Te is Hős leszel!

Ha van tapasztalatod vagy kérdésed, írd meg hozzászólásban.