Avagy az internet negatív és pozitív hatása a digitális bennszülöttekre
(az Alfa generációra)
Szakmai interjú Deliága Éva gyermekpszichológussal
II. rész
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Megretten az ember, amikor azt hallja, hogy 10-12 éves fiatal fiúk már rendszeresen néznek pornót. A kérdés az az, hogy a szülők ezt engedjék-e vagy ne, ez egészséges-e vagy nem. Ez mennyire addiktív? Lesz-e ennek pozitív vagy negatív hatása a gyerek felnőttkori szexuális életére? Ilyenkor mit tehet a szülő? Mi a jó lépés, ha ez kiderül egy fiatal fiúról?
Deliága Éva gyermekpszichológus: A fiúknál én is azt tapasztalom, hogy van egy ilyen irányú érdeklődés, sokszor már első-második osztályban, amikor még csak 7-8 éves gyerekekről beszélhetünk.
Az első szexuális tartalommal való találkozás gyakran úgy is történhet, hogy a fiatalabb testvér a bátyja révén jut hozzá ilyen tartalomhoz. Így a fiatalabb testvér elég korán találkozik ezzel a témával emiatt, és ezután így ő terjeszti ezt tovább a saját korosztályában.
Egyáltalán nem hangzik számomra meglepőnek, hogy a 10-12 éves korosztály már ezzel találkozhatott. Érdekes, mert ilyenkor még általában inkább kiskamaszokról beszélhetünk, tehát még nem robbant be teljes mértékben a serdülőkor. Inkább csak valamilyen kezdeti érdeklődés van jelen, de mondjuk a nagyobb testi változások még éppen hogy csak beindultak hormonális és biológiai értelemben.
Egyfelől természetes, hogy van egy ilyen érdeklődés, másfelől a pornófilm nézés ennek nem a megfelelő formája. Ez alatt azt értem, hogy hiteles, reális információkat az emberi szexualitásról és intimitásról pornófilmből nem lehet szerezni.
Érdemes lenne a szülőknek bizalmas kapcsolatot építeni a gyermekkel és egyfajta felvilágosítást is nyújtani a számára akár könyvek, akár beszélgetések segítségével. Tehát maga az érdeklődés, az teljesen normális, de nagyon-nagyon torz kép alakulhat ki abban a gyermekben, aki ilyen pornófilmeken keresztül szocializálódik.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Ha jól értelmezem, akkor nem a büntetés, a szankció és nem a tiltás itt sem igazából a fő irány, hanem egy tényleg bizalomra épülő, mély kapcsolat és jó kommunikáció a gyerek és a szülő között.
Deliága Éva gyermekpszichológus: Igen, így van. Nem szabad megszégyeníteni a gyereket azért, mert rájövünk, hogy pornó tartalmakat keresett a neten.
Elképzelhető, hogy van egy olyan nyomás a kortárs közösség felől, hogy a többiek már látták és ő is szeretné tudni, hogy miről beszélnek.
Vagy bármilyen más oknál fogva neki van egy ilyen irányú érdeklődése, ami természetes, mert életkoránál fogva azért ennek itt lehet az ideje.
Az arányokra érdemes azonban odafigyelni. A gyerek ne csak ebből tudjon tájékozódni, hanem tudjon kérdezni a tanáraitól, a szüleitől. Legyen olyan könyv, ami ennek a korosztálynak megfelelő és a testi fejlődésről szól.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: A következő témánk, a Momo és a Kék bálna effektus, ami a közösségi médiafelületeken terjed. Ez a jelenség Amerikából indult el. Különböző kapcsolatot létesítenek főleg fiatal felnőttekkel. Hallottunk olyat is, ami persze nincs megerősítve, hogy Amerikában a Kék bálna hatás odáig jutott, hogy egy fiatal hölgy öngyilkosságot követett el, ezt felvette és élőben közvetítette az interneten. Hallott Ön ezekről a dolgokról? Mi a véleménye?
Deliága Éva gyermekpszichológus: Szerintem nem érdemes leragadni ennél a két konkrét vírusnál vagy programnál. Én itt inkább a jelenséget ragadnám meg, ami arról szól, hogy nagyon sokféle negatív, ártó hatás érheti a gyerekeket az interneten keresztül.
Beszéltem arról a problémáról, hogy már hároméves korban előfordulhat, hogy tulajdonképpen teljesen önállóan kezeli az internetet a gyerek, amikor a YouTube-on ide-oda kattintgat. A szülő pedig esetleg csak percekkel később veszi észre vagy nem is veszi észre, hogy – az egyik meséről átszörfözve – hová tévedt a gyermeke, ez a hatás csak fokozódik.
Manapság, amikor már 13 éves kortól regisztrálhatnak a közösségi médiafelületeken a gyerekek, még fokozottabb a veszély. (Megjegyzés: A gyermekek személyes adatainak internetes védelmére vonatkozó törvény értelmében a regisztráció alsó korhatára a 13. életév.)
A chat jellegű programokon keresztül akár idegenek is felvehetik a gyerekekkel a kapcsolatot. Itt arra helyezném a hangsúlyt, hogy gyakran tapasztalom azt, hogy a szülők egy lépéssel a gyerekek mögött járnak. A gyerek sokkal magabiztosabban kezeli az okostelefont, mint a szülő. A gyerek sokkal jobban támaszkodik rá, sokkal több applikáció van neki letöltve. Több időt tölt az interneten, idejének nagy részét nem is a valós kapcsolatok teszik ki, hanem az online térben lévő chatelések. Előfordulhat például, hogy mondjuk az osztálytársaival élőben nem annyira beszélget, de chaten egyébként van az osztálynak egy chatszobája, és ott meg megy a kommunikáció egész nap.
Én a szülők figyelmét nem erre a konkrét két jelenségre hívnám fel, hiszen egyik sem túlságosan elterjedt Magyarországon, hanem magára a jelenségre. A jelenség tehát az, hogy akár a WhatsAppon, akár egyéb módon az interneten keresztül bármilyen ártó szándékú vírus vagy kihívás (challenge), játék megtalálhatja a gyereket.
Nekem az a tapasztalatom, hogy elsősorban azok a gyerekek veszélyeztetettebbek, akiknek a családi háttere nem stabil. Tehát ahol nincs meg a bizalmi kapcsolat a szülő és a gyerek között, ahol a gyerek titkolja a problémáit és úgy érzi, hogy azokat nem oszthatja meg a szüleivel, ott tud elhatalmasodni rajta egy ilyen jellegű káros, negatív hatás. Mind a két ártó szándékú vírus arra épül, hogy egyre nehezebb, egyre embert próbálóbb feladatokat ad a gyereknek. A kihívás végén a legextrémebb kérések rejtőznek, akár öngyilkosságra buzdítás. Emellett meg sok ijesztgetés is van. Például a Momonál van egy horrorfilmes effekt, mert maga a profilkép is rémisztő, amivel ez a program terjed. Momo egy ijesztő szellemarcra hasonlít.
Ezek nem önmagukban veszélyesek, hanem akkor jelenthetnek kockázatot, ha a szülő nem tud ezekről az internetes biztonságot érintő jelenségekről, illetve akkor, amikor az ijesztő élményével a gyerek teljesen magára marad.
Akkor tud egy ilyen ártó befolyás elhatalmasodni a gyereken, ha magányos, alacsony az önbizalma, könnyű befolyásolni, hiszékeny és naiv. Van a gyerekeknek egy olyan rétege, aki ennek extrán kiszolgáltatott.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: És hogyha a szülő azzal szembesül, hogy a gyermeke mondjuk a kihívás részévé vált és kezdi beszippantani ez az egész, akkor mit tehet, hogyan álljon hozzá, hogyan kommunikáljon a gyermekkel? Gondolom ne tiltson, hanem inkább kommunikáljon vele.
Deliága Éva gyermekpszichológus: Abban az esetben, amikor egy ilyen buta kihívássorozatban van benne a gyermek, én szülőként tiltanám is. Mivel ez egy rendkívül káros, a gyermek pszichés épségét veszélyeztető program, ezért én nem adnám meg a gyereknek azt a szabadságot, hogy „Na jó, hát kicsit levelezgessél Momoval, de azért ne nagyon.”
Ez egy őrület, amit azonnal törölni kell a számítógépről.
Utána megkezdődhet a ’beavatkozás’, az intervenció. Érdemes az adatokat, beszélgetéseket mindig lementeni még a törlés előtt (akár a ’print screen’ billentyűvel), és minden egyes pontját az elejétől kezdve a végéig átbeszélni a gyerekkel. Például:
Melyik nap volt? Mi történt akkor, hány órakor interneteztél? Figyelj, ez neked milyen érzés volt és erről mit gondoltál? És utána mi történt és kinek mesélted el? Stb.
Szóval ebben a nagyon komoly feldolgozási folyamatban tudja segíteni a szülő a gyereket. De ezekben a veszélyes folyamatokban a gyereket benne hagyni egy pillanatig sem szabad.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Azt tapasztaljuk, hogy a szülők ilyenkor nagyon megijednek és sokszor inkább a hangos szóval való tiltás és büntetés eszközét használják. Hogy tudnak ezzel kapcsolatban szakmai segítséget kérni akár Öntől, akár bárkitől, hogyha azt érzik, hogy ők nem tudnak megfelelően kommunikálni a gyerekkel erről? Vagy ez jelentheti-e a szülő és a gyermek közötti megromlott kapcsolatot vagy a szülői felelősségvállalás hiányát? Tehát hogy induljon el a szülő abba az irányba, hogy tényleg ez ne forduljon elő többet, hogy jól kezelje, hogy a gyerek se sérüljön és hogy egy tényleg bizalomra épülő kapcsolatot tudjanak kialakítani?
Deliága Éva gyermekpszichológus: Igen, mindenképpen fontos, hogy a szülő ne büntesse meg a gyereket azért, amit a gyerek csinált, hanem különböző problémamegoldó stratégiákat kínáljon neki arra vonatkozóan, hogy hogyan kell, hogyan lehet ezeket a helyzeteket jól kezelni.
Mi van akkor, hogy ha egy idegen kér tőle valamit vagy ha egy idegen rá akarja venni valamire? Mi van akkor, ha ijesztő képet lát az interneten? Mi van akkor, hogy ha terjed egy fantázia vagy egy pletyka, stb.?
Olyan is volt valamelyik évben, hogy egy szellemes történet ijesztgette a gyerekeket. Olyasmi volt, mint A kör című filmben, hogy ha éjfélkor elmész a fürdőszoba előtt és a sötétben a tükörbe nézel, akkor ki fog jönni a szellem, de ha nem hiszel benne, akkor biztos, hogy ki fog jönni. Szóval valami olyasmi, ami egy kilencéves gyermek megtévesztésére egyébként teljesen alkalmas volt. Volt olyan gyermek, akinek emiatt kellett pszichológushoz járnia, mert nehezen tudott megbirkózni ennek a történetnek a kezelésével, hetekig rémálmai voltak, mielőtt szakemberhez került.
Összegezve sok-sok beszélgetésen kell alapulnia a szülő-gyerek kapcsolatnak. És igen, ha a szülő úgy érzi, hogy elakadt, érdemes szakember segítségét kérni, akár egy gyermekpszichológusét.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: És még egy utolsó kérdés. A mai felgyorsult világunkban, amikor a szülőnek ennyi helyen kell egyszerre helytállnia – amikor nagy a nyomás, nagy a stressz, de a szülő már akár időtervezéssel, de törekszik mindennap minőségi, tartalmas időt tölteni a gyermekkel -, mennyi időre van szüksége a gyereknek arra, hogy tényleg együtt legyen a szülőkkel, beszélgessenek és hogy ez a bizalmi, mély kapcsolat ki tudjon alakulni?
Deliága Éva gyermekpszichológus: Itt a minőségi együtt töltött idő szerepét hangsúlyoznám. Ebből hétköznap nagyon kevés jut. Sok család kb. este 6 órára ér haza, vagy valamikor délután 4 és 6 óra között, esetleg valamelyik szülő még később. Igazából este 8-ig, olyan két óra áll a szülő rendelkezésére.
De közben meg az este már arról is szól, hogy le kellene feküdni, mert már rég megfürödtek és pizsamában vannak a gyerekek. Ma ez a realitás.
De itt nem is csak időben lehet ezt a dolgot mérni, hanem a kapcsolat erejében. Mert ezt a fajta támogató, elfogadó, szerető szülői légkört, ezt akkor is magával viszi a gyerek mindenhova, ha éppen nem a szülővel együtt van.
A hétköznapokban arra kell törekedni, hogy a gyerek tudjon mesélni, akár egy közös étkezés során is. Sok gyerek akkor tud mesélni, amikor már lefekvéshez készülődik a család. Ilyenkor teremtődik meg az az intim hangulat. Én úgy tapasztalom, hogy erre igénye van a gyerekeknek. Úgy gondolom, hogy a hatékony kommunikációból jó, ha legalább fél óra jut mindennap. Amikor tényleg egymás szemébe néznek és érdeklődéssel fordulnak egymás felé.
Deliága Éva gyermekpszichológust megtalálhatod itt:
https://hu-hu.facebook.com/DeliagaEvagyermekpszichologus
