Képzelj el egy kört.
Emberek alkotják, nők, lányok, asszonyok.
Szépen, egymás után állnak, rendezetten, fegyelmezetten, hallgatagon. Mindegyikük az előtte levő haját fésüli nagy gonddal és figyelemmel.
Koncentrálnak.
A hajkoronák szépek. Tényleg azok.
Az emberek azonban valójában boldogtalanok.
Vajon miért?
Senki sem azt a hajat kapja, amit ő magának szeretne.
Mindenki az előtte levővel foglalkozik, a másik haját fésüli újra és újra és újra, de úgy, ahogy azt ő gondolja, úgy, ahogy azt ő a legjobbnak hiszi. Ez leköti minden gondolatát.
A saját haja? Az nem számít.
Csak a sorban előtte állóé.
Míg egyszer…
A sorban valaki elkezd saját magán gondolkodni.
A saját haján.
Nem jó ez így. Én nem ilyen hajat akarok.
Milyen hajat is akarok én?
A fésű lassan megáll a kezében, a karját leengedi.
Milyen hajat is akarok én?
Nem tud dönteni, nem tud szólni, de nem tud vagy nem is akar fésülni tovább.
Gondolkodni akar. Kilép a körből.
Megbomlik a sor, megbomlik a rend és fegyelmezettség.
A mögötte álló kétségbeesve néz.
Nincs kinek fésülni a haját. Elvesztette azt, akit megszokott.
Kesereg. Nem tudja, mit tegyen.
Egy ideig fogja a fésűt a kezében, megpróbálja átérni a távolságot, hogy elérje az elé került, kicsit ismeretlen valakit, de csak meglegyinteni tudja – az ő haját ugyanis még fésülik, őt húzza vissza a mögötte álló.
Nem tud, vagy nem akar lépni. Eltávolodik.
Az előtte levő haját senki sem fésüli, így az értetlenül néz, forgolódik, nem találja a helyét.
Megpróbál úgy tenni, mintha semmi sem történt volna és fésüli az előtte levő haját. Megpróbál ugyanúgy létezni, ahogy addig tette.
De már nem megy. Hiányzik az, aki az ő haját fésülte, de hiába néz vissza.
Neki kell tennie valamit. Még nem tudja, hogy mit akar igazából, csak azt tudja, hogy nem áll ki a körből. Még nem.
Fésüli a saját haját, néha fésüli az előtte levőét is, néha nagy a káosz, de az arányok lassan eltolódnak.
Egyre jobban tudja, mit és hogyan akar, egyre szebben fésüli a saját haját és egyre elégedettebb. Mosolyog.
Az őelőtte levő érdeklődve tekintget hátra, mi történik vajon.
Furcsa a helyzet. Folyton alakul, változik.
Most akkor fésülik a haját vagy sem?
Hogyhogy mosolyog a mögötte álló? Vajon szabad ezt?
Érdekes. Még vár.
Ebből mi lesz?
Ő vajon mit fog tenni? Ezt még nem tudom.
Az édesanyám kilépett a körből.
A nagymamám eltávolodott, majd évekkel később követte.
Bennem néha még nagy a káosz, de már egyre jobban tetszik a saját hajam úgy, ahogy azt én fésülöm.
Vajon mit fog tenni a lányom? Ezt még nem tudom.
A te köröd milyen? Mesélj róla!
