Őrület, de gondoltad volna, hogy még a pihenésedet is befolyásolhatják a szülői mintáid?

 

A minták, amik először beépülnek….

A gyermek családba születik, és az esetek többségében édesanyával és édesapával együtt cseperedik fel. Ott tanulja meg mindazt, ami az életben maradáshoz szükséges. A szülők gondoskodnak róla, enni és inni adnak neki, és a legnagyobb szeretettel megtanítják mindarra gyermeküket, amit ők is tudnak.

Nemcsak a neki kimondott szavakat issza magába a gyermek, hanem még egészen pocaklakó korától kezdődően minden hang, hangulat, érzés, anyai gondolat beépül a tudatalattijába.

Amikor a jó meleg pocakból előbújik, tovább folytatja mindezt. Tudatalattija minden információt, helyzetet, érzést, hangulatot – amit a környezetében lát, hall, érez – elraktároz, és azokból sémákat, mintákat alkot, hogy majd bizonyos helyzetekben alkalmazhassa azokat.

Én anyától és apától tanultam meg mindazt, ami segíti a mindennapi életemet ma is. Okkal születtem Hozzájuk és szeretettel teli hálát érzek irántuk, és mindenért, amit kaptam Tőlük.

Az ok, amiért Hozzájuk születhettem az az, hogy Tőlük kell megtanulnom, felismernem magammal kapcsolatban dolgokat, hogy ezáltal fejlődhessek a saját életemben és végezhessem a dolgomat.

Sokféle mintát kaptam. Mindenre. Az élet minden területére, amelyben ők otthonosan mozogtak. 

 

A minták, amik a Te életedet is kísérik…

Azóta eltelt majd’ negyven év.

Közben én is felnőttem, anya lettem, az utóbbi időben pedig „magamba fordultam” a szó legnemesebb és legpozitívabb értelmében.

Egy felfelé ívelő spirálon haladok az életemben. Haladok egyre feljebb, ahogy egyre inkább megengedem magamnak azt, hogy őszintén és tisztán lássam önmagamat. A valódi önismeret útját járom, a magam megismerésének csodálatos és felemelő útját.

Rengeteg tudás és őszinte tapasztalat az, amit a Mesteremtől, Kárpáti Boglárkától megkapok. Jó tanulóként sosem jelentett problémát számomra a tudás elsajátítása. Ez viszont valami teljesen más dolog. Itt nem elég, hogy megtanulok valamit és lelkesít ez a tudás. Ha a tudást nem ültetem a gyakorlatba, az életem tényleges gyakorlatába, akkor a tudás ’csak’ tudás marad. Olyan ez, mintha ’csak’ ismerném az utat, de nem járnék rajta.

Ha viszont a gyakorlatba ültetem, akkor érzem, hogy haladok a felfelé ívelő spirálomon. Egyre feljebb és feljebb.

A célom az, hogy szabad és boldog életet éljek, miközben a szívemből és lelkemből végezzem azt a feladatot, amelyért megszülettem. És a célom az, hogy ezt a mintát, érzést és gondolkodásmódot átadjam a kislányomnak és a kisfiamnak. Ez pedig csakis úgy megy, ha én magam megcsinálom és megélem ezt az életemben. Csak így adható nekik minta tudatosan és tudat alatt.

 

A tudatos pihenés mintája…

Anyukám 1949-ben született, s így a Babyboomer generációhoz tartozik. A generációkról azért jó tudni szerintem, mert így egy csomó mindent egyszeriben sokkal tisztábban lát az ember. A sok jellemző az adott társadalmi, történelmi, technológiai, politikai helyzetből adódik, amihez persze hozzájön még mindenkinek a saját családi mintája és karmája is.

És ami miatt most mindez eszembe jutott az az, hogy a mai az első tudatos pihenőnapom.

Hát… nem kapkodtam el….

Így eszembe jutott az ezzel kapcsolatos mintám is Édesanyámtól az 1980-as, 1990-es évekből.

Akkoriban más idők jártak. Mi az országhatár melletti gyönyörű kisvárosban, Sátoraljaújhelyen éltünk. A maihoz képest sokkal lassabb volt az életünk. Nem volt jobb, nem volt rosszabb, mint a mai, csak más volt.

Anyukám a hétköznapok mindegyikén kora délutántól estig a helyi zeneiskolában zongorát tanított a gyerekeknek.

A zongoratanítás előtt általában megfőzött, majd elvégzett egy-egy házimunkát. Miután este hazaért egy-egy beszélgetés, vacsora, esetleg egy jó műsor a tévében volt az, ami az idejébe belefért.

A tanítási szünetek kicsit lazábban voltak. Megvolt azoknak a heteknek is a saját ritmusa, amelyben helyet kapott a család, a nagy ház, a szokásos nyári nagytakarítások és a szőlővel beültetett két telek körüli sok munka is.

Kisgyerekkorunkban még elmentünk egy-egy hétre nyaralni, aztán később, ahogy nagyobbak lettünk, ezek a közös családi nyaralások elmaradoztak.

Édesanyám élete egy ’mókuskerékszerű’, kiszámítható körforgásban zajlott év közben és a szünetekben.

Ahogy én érzem és emlékszem, nem volt az életében olyan pihenőidő, akár egy óra, akár egy nap, ami csak róla szólt volna. Egy olyan napra gondolok, amikor azt csinál, amit csak akar.

 

A minta szerinti tudatos pihenés az életemben…

Amikor évekig otthon voltam a gyerekekkel, minden róluk és a családról szólt. Úgy érzem, hogy – a tőlem telhető – legteljesebb odaadással és figyelemmel voltam együtt velük. Akkor még mindezt fűszerezte az áldozati hozzáállásom ehhez az egészhez, és hogy megpróbáltam mindent én egyedül megcsinálni. Közben persze a tudatos pihenésemre, töltődésemre nem figyeltem, arra nem „jutott” időm.

Mivel a szüleimtől nem láttam olyan mintát, hogy ők tudatosan feltöltődtek, pihentek volna, nem volt a fejemben, életemben ezzel kapcsolatban minta. Így fel sem merült bennem, hogy tudatosan máshogy is csinálhattam volna.

Ha most visszatekintek erre az időszakra, bizony sokszor elvesztettem a türelmemet, vagy nem úgy beszéltem a családdal, ahogy talán a legjobb lett volna…

Aztán ahogy visszatértem a nyolcórás munkaidő, napi 1 órás utazás, házimunka, családdal töltött idő igen nagy kihívást jelentő világába …. még ha mintám lett is volna, akkor sem juthatott volna mindez az eszembe, hiszen úgy éreztem, hogy majd’ szétszakadok…

 

Szerinted megváltoztathatók a minták?

Amióta elkezdtem a saját önismereti utazásomat – úgy kb. másfél évvel ezelőtt -, azóta egyre inkább tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos az időtervezés és az is, hogy rendszeresen legyen olyan idő az életemben, amikor feltöltődök és pihenek. Ez pedig hozzájárul ahhoz, hogy jól legyek és lelkesen tudjam csinálni a dolgaimat.

Ennek a tudásnak a gyakorlatba ültetése jelentette eddig nekem a legnagyobb kihívást.

Meg persze bárki nekem állhatna, hogy de hát tudsz pihenni, töltődni, hiszen…:

  • „Ott vannak az esték meg a hétvégék erre.”
  • „Itt volt a nyár, biztosan voltatok nyaralni.”
  • „Nem töltődsz eleget, amikor a munkahelyedre mész és jössz hazafele?”
  • „A munkahelyeden nem az otthoni dolgokat csinálod, ott ki tudsz kapcsolódni.”

El kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttem arra, hogy a tudatos pihenéssel kapcsolatos tudást a gyakorlatba kell ültetnem, ha változást akarok ezzel kapcsolatban az életemben.

 

Elmondom most Neked, hogy hogyan csináltam:

  • Mostanában elkezdtem egyre több szülői MINTÁT FELISMERNI az életemben. Az egyik közülük az volt, hogy rájöttem, hogy a tudatos pihenéssel kapcsolatban milyen mintát kaptam az eddigi életemben. Ezt felismertem, és ELDÖNTÖTTEM, hogy tudatosan töltődni, pihenni akarok.
  • Eldöntöttem, hogy MEGÉRDEMLEM a tudatos pihenést.
    • Facebook
  • BEÍRTAM A NAPTÁRAMBA a kiszemelt napot. Ettől már nagyon izgatott lettem. Mert végül is úgy alakult, hogy aznapra „szabadnapot” kértem a munkahelyemen. Még sosem kértem „magamra” szabadnapot, és ezt fel is vállaltam mások előtt is.
  • KITALÁLTAM egy szuper programot. Egy olyan napot tartottam, amit magamban egy „mint ha napnak” neveztem el. Úgy csináltam, mintha csak annyi lenne egész nap a dolgom, hogy elvigyem a gyerekeket az óvodába, és aztán csak magammal foglalkozzak.

A „mint ha” játékot továbbjátszottam.

A kedvenc kávézómban, a rákosligeti Törzshely by Foltinban ittam egy csésze finom kávét, majd egy jó órát írtam.

Aztán elmentem Pázmándra. Egyszer egy konferencián szerencsém volt hallani azt, hogy hogyan beszélt a fiatal, háromgyermekes polgármester anyuka a községről, az értékrendjükről, és hogy miért és hogyan hívja a települést a gyermekek királyságának. Azóta valami vonzott oda. Nem is csalódtam. Nagyon tetszett Pázmánd. Egy kedves étteremben rendeltem magamnak egy finom ebédet, és jóízűen megettem, majd sétáltam egy nagyot. Közben a nagy csendben az idei nyáron először hallottam meg a nyár igazi hangját, amely tele volt a hőségben mozgó ezernyi élőlény kedves zajával. Ez is teljesen elvarázsolt.

  • Végig a JELENBEN VOLTAM. Nem morfondíroztam közben azon, hogy bizony ennyi idő alatt simán megcsinálhattam volna az esedékes nagytakarítás egy részét, vagy hogy mit kell majd a hétvégére vásárolni. Ha jött is ilyen gondolatom, gyorsan továbbengedtem, el magamtól.
  • Megéreztem és megértettem azt, hogy nem az a fontos, hogy hova megyek és hogy mit csinálok. Csak az számít, hogy úgy gondolkodom, hogy ezt megérdemlem. Hogy megtettem mindezt magamért. Megvolt a szabadságom hozzá.
  • Jóleső volt ’csak’ magamban lenni. Jólesett senkihez sem szólni, és csak nézni a körülöttem lévő embereket, házakat, fákat és mindent. Feltöltődtem.
  • Rájöttem, hogy eddig ezt a dolgot olyan nagy dolognak gondoltam, és ezzel felnagyítottam, felduzzasztottam ezt az egész feltöltő idős dolgot.
  • Tanultam ebből, és ahogy eddig is kellett volna, rögtön BEÍRTAM A KÖVETKEZŐ feltöltő időm időpontját a naptáramba. A „mint ha” dolgot a valóságommá tettem, így döntöttem.
  • Délután elmeséltem a gyerekeknek, hogy hogy telt a napom. Először kicsit gondolkodtam, hogy tényleg elmondjam-e. De felvállaltam előttük is, hiszen mintaként csak úgy tudok adni valamit, ha magammal és másokkal is őszinte vagyok, és a gyerekek is tudják mindezt. A gyerekek tök jól fogadták, és elmeséltem nekik az élményeimet, azt, hogy milyen szép volt a napraforgótábla és a kukoricatábla mellett sétálni, hogy milyen finom volt a szeder, amit az út mellett találtam, stb.

 

Tanulságok:

  • A töltődésre csak úgy jut idő, ha eldöntöd, hogy töltődni fogsz. Ehhez fontos az időtervezés is, hogy az idődet Te oszd be és ne más.
  • Azt is el kell döntened, hogy „megérdemled”.
  • Légy tisztában azzal, hogy a töltődés után minden feladatodban sokkal jobban fogsz teljesíteni. Nyugodtabb anya, üdébb feleség, frissebb munkaerő, stb. leszel.
  • Ha pedig mindezt rendszeresen teszed, és szokássá alakítod az életedben, akkor ezekkel a feltöltő időkkel nem hogy nem veszítesz időt, de sokkal több, minőségibb időt fogsz tudni magadra és a dolgaidra fordítani. Az is benne lesz, hogy motiválni fognak ezek a rövidebb-hosszabb feltöltő idők téged. Így még az is lehet, hogy egy-egy feladatoddal sokkal rövidebb idő alatt kész leszel.

 

Kérdések Neked:

Te szoktál tudatosan és rendszeresen pihenni?

Szoktad tervezni az idődet?

A naptáradba be vannak írva a rendszeres pihenő óráid/napjaid?

Édesanyád, a Szüleid milyen mintát adtak Neked a feltöltő, tudatos pihenéssel kapcsolatban? A kapott minták mennyire szolgálják a mostani életedet? Ha esetleg nem szolgálják, akkor mi lenne ezzel kapcsolatban az ideális helyzet az életedben?

Milyen érzéseid vannak a most olvasottakkal kapcsolatban?