avagy hogyan „neveljük” jól az Alfa generációs gyerekeket?
A rövid válaszom erre az, hogy „sehogy”.
A semmitmondó az, hogy „példamutatással”.
A részletes azért ennél kicsit hosszabb…
Valami van az Alfa generációs gyerekekben. Valami, ami arra ösztönzi a szüleiket, hogy radikálisan új szemlélettel álljanak hozzá a gyerekneveléshez. No, persze nem jókedvünkben csináljuk. Kénytelenek vagyunk. Nevezzük ezt alfa-hatásnak. Most jött el az ideje, hogy a poroszos és liberális nevelési elvek közepette előálljunk valami teljesen újjal.
Az első gondolatom ezzel kapcsolatban mindig az, hogy milyen furcsa megfogalmazás az, hogy „gyereket nevelünk” – és most kivételesen nem a neveléssel van a gondom, hanem a gyerekkel. Igaz, hogy jelen pillanatban egy gyerek van a gondjainkra bízva. Gyerekként gondolkozik, gyerekként érez, gyerekként viselkedik, gyerekként kommunikál.
De ha gyereket nevelek, hogy a fenébe lesz belőle felnőtt?
A cél az, hogy felnőtt legyen – valamilyen felnőtt. Minden hatás, ami most éri, meghatározza azt, hogy milyen felnőtt válik belőle. Ha azon gondolkozok, hogy egy gyereknek mit szabad és mit nem, egy gyerek mit mondhat, hogy viselkedhet, mi a dolga stb., akkor elveszítem a szemem elől a célt: milyen felnőtt váljék belőle?
A kedvenc idézetem, amit biztosan Te is hallottál már a következő:
Drágám, azt szeretném, ha majd asszertív, önálló és erős akaratú felnőtt lennél.
De amíg gyerek vagy, légy passzív, befolyásolható és engedelmes!
Nyilvánvalóan nem fog így menni.
Ne veszítsd el szem elől a célt! Gondolj arra, hogy mit szeretnél: milyen képességekkel rendelkezzen; adott szituációban hogyan reagáljon a már felnőtt gyereked? Megvan? Akkor azt tanítsd meg neki!
Ehhez természetesen hinnünk kell. Hinnünk kell abban, hogy az adott képesség vagy egy helyzetben adott reakció, majd boldoggá teszi a felnőtt gyerekünket. Hinnünk kell abban, hogy amire tanítjuk, azzal ő felnőttként boldog lesz. Honnan lehet ezt tudni? Sehonnan… és itt be is fejezhetném a sztorit, ha olyan feladós típus lennék, de nem vagyok az. Mert tippelni azért lehet. És a tipp biztonságát is lehet növelni információgyűjtéssel és tapasztalás által.
Tapasztalatot gyűjthetsz és adhatsz arról, hogyan lehet boldog, szabad, bőségben és élményekben teli életet élni. Ez a része a példamutatás. Élj TE MAGAD boldog, szabad, bőségben és élményekben teli életet. Érd ezt el! Mutasd meg! Mi kell ahhoz, hogy ilyen életet élj? Ami neked szükséges ehhez, arra neki is jó eséllyel szüksége lesz majd, hogy a saját boldog, szabad, bőségben és élményekben teli életét élhesse.
A második gondolatom az, hogy a gyereknevelés a gyerekkel való kapcsolódást jelenti, és ennek a kapcsolatnak a minősége határozza meg, milyen jól érezzük magunkat egymás társaságában, milyen sikeresen adjuk át a saját ismereteinket, példánkat.
Milyen legyen hát a kapcsolódás? Hogyan fogjuk jól érezni magunkat?
Az, hogy a gyereket az életkora miatt alárendeltnek tartjuk, és így kezeljük – számomra téves elgondolás.
Az, hogy a gyereket úgy kezeljük, mint egy felnőttet – számomra megint csak téves elgondolás.
Az én elveim szerint a gyerek velem teljesen egyenrangú személy, aki azonban máshogyan gondolkodik, érez és kommunikál, mint én – így ezt a vele való kapcsolatomban figyelembe kell vennem. Ez pedig nem is olyan nagy ördöngösség. Hiszen rengeteg ember, felnőtt ember van, aki máshogyan gondolkodik, érez és kommunikál, mint én – és ezt a velük való kapcsolatomban gond nélkül figyelembe tudom venni.
Ami megnehezíti a saját gyerekemmel való minőségi kapcsolat kialakítását, az az érzelmi kötődés, ami egymáshoz fűz minket. Az érzelmek ugyanis mindig elterelnek attól, hogy egy helyzetet tisztán láthassunk. A boldogságot és a problémákat is óriásinak láthatjuk az érzelmek viharaiban.
Ezért arra biztatok mindenkit, hogy legalább a problémák felmerülése esetén lépjen ki az érzelmi burokból és nézze objektív érzelemmentességgel az adott helyzetet. Ehhez megfelelően fejlett érzelmi intelligenciára, érzelmi önfegyelemre, érzelmi stabilitásra van szükség. Ami fejleszthető.
Az érzelmeinket a gondolataink irányítják. Rakd rendbe a gondolataidat, és az érzelmeid követni fogják. Persze ez nem mindig ilyen egyszerű, de segítséggel mindig megoldható. Az asszertív attitűd kialakítása és az asszertív kommunikáció például nagy segítség ebben.
És azt hiszem, itt be is fejezhetem a gondolkodást. Már ezzel lépésekre tudom osztani, hogy mit kellene megtenni ahhoz, hogy jól neveljük az Alfa generációs gyerekeket:
- lépés: Ismerd meg valódi önmagadat! Légy önmagad és éld a saját boldog, szabad, bőséggel és élményekkel teli életedet!
- lépés: Fejleszd önmagadat minden szinten – fizikai, érzelmi, mentális és spirituális – minél magasabbra! Gyakorold az asszertív attitűdöt és kommunikációt mindenkivel, minden nap!
- lépés: Ismerd meg és értsd meg a világot, amiben most élsz! Tapasztalj minél többet!
Így készülhetsz fel arra, hogy hiteles, követhető példát adj a gyereked számára és tudd, milyen képességeket és hozzáállást akarsz neki átadni. Ezeket a lépéseket bátran megteheted még a gyerekvállalás előtt. Úgy lenne a tuti. De mi, akik „elkéstünk” ezzel, rohamtempóban is be tudjuk pótolni a „lemaradást” valódi önismerettel. Ezek azok a lépések, amik a mentális alapbeállítottságodat fogják adni. Ezek után a nevelés gyakorlati része már magától értetődő lesz.
- lépés: Ismerd meg a gyerekedet!
De csak miután megszületett! De komolyan! Ne feltételezz róla semmit! A legjobb, ha minden egyes nap friss szemmel nézel rá, minden nap felfedezed, ki is ő valójában! Folyamatosan változik, fejlődik – csak tudj lépést tartani vele!
Rengeteg mindent fog mutatni arról, hogyan működik a világ, hogyan lehetsz benne sikeres és boldog. Ami a legjobban idegesít benne, abból tanulhatsz a legtöbbet – de csak ha úgy tekintesz rá, mint egy kis mesterre, aki azért jött, hogy általa fejlődhess te is.
