Változások odabent

Nyolc hónapja kezdtem el önismerettel foglalkozni. Eljutottam odáig, hogy most már kívül és belül is látszik rajtam a változás – legalábbis én látom, és nekem ez elég. 😊

Ha belegondolok, hogy honnan indultam és most hol tartok, magabiztosan mondhatom, hogy életem legjobb döntése volt elfogadni az OtthonFa kihívását. Hálás is vagyok annak az ovis anyukának, akinek a bejegyzése odavezetett engem.

Depressziós, irányítás- és kontrollmániás, kimerült házisárkány voltam. Akkor még leracionalizáltam magamnak, hogy ez természetes, még így is jó anya vagyok, még így is én vagyok a lehető legjobb anyja a gyerekeimnek… még így is. Akárhogyan is.

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam az önismereti utamon az, hogy a saját életem, a saját gondolataim, a saját céljaim, a saját döntéseim és a saját cselekedeteim mind-mind az én saját felelősségem. Én döntök ezekről és én viselem a döntéseim következményeit, ezáltal én teremtem meg a saját világomat – nem olyannak, amilyet a régi énem, a szegény, kicsi Zsani szerint tudok, hanem olyannak, amilyennek meg akarom teremteni most. Mindegy, hogy ki mit mond, ki szerint mit lehet és mit nem, milyenek a külső körülmények, vannak-e éppen most jó lehetőségek vagy sem. Bármilyen körülmények között is én önmagam vagyok, és úgy vagyok önmagam, ahogyan én akarok lenni.

Súlyosnak hangzik? Az is! Ez az a valódi szabadság, amire vágytam.

Onnantól, hogy vállalom a felelősséget, szabadon választhatok. Bárhogyan dönthetek és bármilyen következményt vállalhatok – lényegében bármi és bárki lehetek.

Amióta ezt tudom, szabadon választom meg a gondolataimat. Nem ragaszkodok semmilyen szokáshoz, semmilyen elváráshoz vagy normához. A gondolataim uralják az érzéseimet, és a cselekedeteimet is azok irányítják, így jól megválasztom, hogy miről mit gondolok.

Amióta ezt tudom, napról napra rakom le és írom át a régen berögzült gondolataimat, a hitrendszeremet, a megfelelési kényszereimet és bármit, ami hátráltat abban, hogy valóban a saját, boldog életemet élhessem.

Amióta ezt tudom, zöld a hajam. De ez csak bónusz. 😊

 

Többet mosolygok, kevesebbet bosszankodok.

Többször vagyok nyugodt, kevesebbet veszekszek – érdekes, de szinte semennyit. Van egy önismereti technika, a Tükör törvénye, amit folyamatosan használok és ezzel amellett, hogy egyre jobban felfedezem saját magamat és a saját működésemet, bónuszként az emberi kapcsolataim is robbanásszerű fejlődésnek indultak. Korábban a legkritikusabb kapcsolatom az ötéves lányommal való kapcsolódásom volt, de mára annyira jók vagyunk együtt, hogy néha magam is meglepődök rajta.

Megtartom az önismeret első szabályát: a fókuszt mindig önmagamon tartom. Bármi okoz is zavart az életemben, abból én tanulok. Ez nem mindig könnyű, sőt! Az elején többször voltam önismereti mélyrepülésben, és még most is többször kérek segítséget, ha elakadok, vagy valami olyan tudatalatti programba ütközök, amit egyedül félek megbolygatni.

 

Változások a 3D-ben

Ami az átalakulásomat illeti

2018 január elején azt terveztem, hogy három évig itthon maradok a kisfiammal, aludni majd akkor fogok, amikor ő is végigalussza az éjszakát, hobbi musicalénekes voltam, szabadidőmben egy internetes kártyajátékkal játszottam, keseregtem az életemen és fontolgattam, hogy legközelebb milyen terápiára megyek, ahol esetleg valaki meg tud javítani, mert én tuti képtelen vagyok rá.

 

Ehhez képest ez történt

2018 január végére „végeztem” az OtthonFa kihívásával.

Eddigre elhatároztam, hogy rock énekesnő leszek – hiszen mindig is ezt terveztem, ezért kezdtem el énekelni tanulni.  Éneksulit váltottam, és azóta itthon gyerekhintáztatás közben az önismeret mellett dübörög a rock is!

A korábbi felettesemnek jeleztem, hogy vissza akarok menni dolgozni, amennyiben ilyen hirtelen meg tudja oldani – hipp-hopp adódott is lehetőség, hivatalosan már március végén dolgoztam 4 órában.

Közben elkezdtem az Antares Önismereti Tréninget és elutaztam 3, azaz HÁROM éjszakára a Belső Béke Tavaszi Elvonulásra is.

A világ pedig elkezdett felgyorsulni és igen izgalmassá válni körülöttem.

Sosem apróztam el a dolgokat, ha már egyszer belekezdtem, így elkezdtem az Önismereti Trénerképzőt is, ahol szeptemberben végeztem önismereti trénerként. Céljaim vannak és ezek között az önismeret fontosságának terjesztése és az emberi problémák önismereti úton történő megoldása kiemelt helyet kapott.

Szabadidőmben írok, tervezek, olvasok, tanulok, fejlesztem a saját és a hozzám fordulók önismeretét is. Használom az önismereti technikákat, felfedezek, elemzek, meglátom az összefüggéseket és megoldásokat alkotok magamnak és másoknak.

Eközben pedig boldog és vidám vagyok, egyre többet bolondozok a gyerekeimmel, az életet egészen máshogy, nagyságrendekkel csodásabbnak látom, mint akár csak fél évvel ezelőtt. Most még önismereti rohanásban vagyok, de ez idővel talán lelassul. Vagy nem. Vége azonban nem lesz sosem, mert én úgy döntöttem, hogy ezentúl így élek.

 

Gyere te is, (leendő) Hős Anya! Vár a saját, boldog, szabad életed!