Interjú Bojti Andrea gyermekpszichológussal
2. rész
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Mit tudunk tenni akkor, ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerekünk találkozott az interneten akár pornó jellegű tartalmakkal, vagy olyan félelemkeltésekkel, mint a Momo vagy a Kék bálna őrület? Olyan cikkeket is olvasni, hogy Amerikában öngyilkosságig is elfajultak ezek az őrületek. Szülőként mit tehetünk, ha tapasztaljuk, hogy a gyermekünk ilyeneket néz? Hogyan kell ezt jól kezelni?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: A legfontosabb, hogy beszélni kell a gyerekkel és fel kell őt erről világosítani. Én azt gondolom, hogy ez egyfajta tűzoltás, ami az adott helyzetben mindenféleképpen szükséges.
Az én véleményem az, hogy ebben is egyfajta tudatos hozzáállás szükséges a digitális eszközök használatának az elkezdésétől kezdve a szülők részéről. Fontos a gyermek tudomására hozni ennek a részeként, hogy az internet nemcsak móka és kacagás, hanem veszélyes oldala is lehet. Kell, hogy a gyermek tudjon arról, hogy ha ráír egy idegen vagy bejelöli őt a Facebookon, akkor az veszélyforrás is lehet, és a szülő és a gyermek közötti megállapodásnak megfelelően ebben az esetben szólnia kell a szülőnek.
Ha a gyermek tud ezekről, akkor nem éri őt egy ilyen eset teljesen váratlanul és felkészületlenül.
A szülők helyében én egy-egy ilyen Momo vagy Kék bálnaszerű jelenségnek már a felbukkanásakor rögtön beszélnék erről a gyermekkel.
Ezen túlmenően megint a szülőknek a tudatos hozzáállására van szükség. Meg kell tanulnia a felnőtteknek is, hogy meg tudják mutatni a gyermeküknek is, hogy hogy lehet letiltani valakit, aki veszélyt jelentő tartalmat ír a Facebookon. Vagy hogy a beállításokban miket és hogyan kell módosítani. Nagyon sok felnőttnek publikus az adatlapja, amelyen például rengeteg kép is van a gyerekekről. Nem vagyunk jó példák ilyen tekintetben a gyermekeknek, értem ez alatt akár a harmincas évei elején járó szülőket is, az idősebbekről már nem is beszélve.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Összegezve, az internethez, az internetes kultúrához érdemes úgy hozzáállni szülőként, mint akár a felvilágosításhoz? Ugyanúgy meg kell tanítani, hogy mi az internet, mire használjuk, milyen programokat tartalmaz és mit csináljon a gyermek, ha ilyennel találkozik? Érdemes ezt pici kortól kezdve így kezelni?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Igen. Lépésenként, a gyermekkel együtt megélve kell ebbe a világba belemerülni. Az, hogy szülőként beledugjuk a fejünket a homokba, mintha nem is ebben a korban élnénk, az nem támogatja a gyermekünket, aki viszont ebben a korban gyermek. Ha a gyermek rendszeresen hosszabb időn keresztül bámulja a tévét, laptopot, a tabletet, stb., akkor egyfajta függőség alakul ki nála. Ez hatással van a viselkedésére, idegrendszerére is. A YouTube csatorna végtelenített dalai, meséi véleményem szerint különös figyelmet érdemelnének a szülők részéről. Ezek észrevétlenül odakötik a gyermeket a tévé elé, aki a függőség bizonyos oldala miatt egy idő után követelőzően és hisztivel fogja kérni megint, hogy nézhesse ezeket a meséket. Az oldalamon, a gyermekpszichologus.blog.hu oldalon is található erről egy cikk, amely bővebben kifejti ezt a hatást. Ez a cikk pont arról beszél, hogy milyen iszonyatosan nagy nézettségei vannak ezeknek a videóknak, amelyek sokszor teljesen ismeretlen eredetű, ‘no name’ csatornák. Előfordul az is, hogy egy-egy gagyi animációval kísért videó közben egyszer csak megjelenik egy durva jelenet, amitől a gyerek teljesen bepánikol. Sokszor hallom én is, ahogy a gyerekek énekelgetik ezeket a dalokat. Szülőként tudni kell, hogy az ember miközben azt hiszi, hogy a gyermeke angol dalokat tanul, felelősséggel tartozik azért is, hogy a gyermeke milyen tartalmakat néz meg, hogy mennyire lesz függő ezektől a dolgoktól és hogy mennyire van ez rá jó vagy rossz hatással.
Nagyon érdekes és egyben számomra ijesztően elgondolkodtató az is, hogy a YouTube például az előzmények között hogyan őriz meg bizonyos tartalmakat. Saját tapasztalatom az, hogy amit nyáron néztünk utoljára együtt a gyermekemmel a YouTube-on, azt még ősszel is felhozta a program előzményként.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: A félelemkeltő tartalmaktól, mint amilyen akár a Momo vagy a Kék bálna, hogyan tudjuk a gyereket megóvni? Elképzelhető-e az, hogy a gyerek ilyen tartalmakra rákattan, és ilyenkor mi a teendő?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Én azt gondolom, hogy Momo egy olyan ijesztő figura, hogy nagyon nehéz lenne rákattanni. A félelemkeltő jelenségeknél a véleményem szerint elsősorban a perifériás helyzetben lévő gyerekek a veszélyeztetettebbek. Például egy gyermekotthonban nevelkedő, kevesebb figyelmet kapó vagy családban élő, de elhanyagolt gyermek nemcsak a félelemkeltő, hanem az egyéb veszélyeztető tartalmakat tekintve is sokkal kitettebb a veszélyeknek, mint egy olyan családban élő gyerek, ahol a családtagok figyelnek egymásra. Ehhez mérten az egyes reakciók is mások a félelemkeltő, veszélyeztető jelenségekre.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Kezd erőteljesen teret hódítani az a jelenség, hogy a szülők sokat dolgoznak és kevés tartalmas időt töltenek a gyermekükkel. Ön hogy látja ezt a jelenséget?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Igen, sok családnál van jelen ez a jelenség. Én mégis azt gondolom, hogy önmagában az, hogy sokat dolgozik egy szülő, az nem lehet kifogás arra, hogy nem tölt minőségi időt a gyermekével.
A nagyobb iskolás gyerekek amíg a szülők dolgoznak, már otthon vannak. Itt is vannak a szülőknek eszközök a kezükben, és fontos a protokoll a szülő és a gyermek között a digitális eszközök használatával kapcsolatban. A szülők például be tudják állítani, illetve korlátozni tudják a wifit. Vannak olyan családok, akiknél az a protokoll, hogy csak bizonyos napokon áll a gyermek rendelkezésére a wifi, így nem mindennap elérhető az internet sem. De ugyanilyen protokoll vonatkozik a számítógépes játékokra, és egyéb dolgokra is.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Ön mit gondol, hány éves kortól javasolt a gyermeknek okostelefont ajándékozni?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Többen akkor adnak a gyermeküknek telefont, amikor elkezd iskolába járni. Sokan pedig akkor, amikor elkezd egyedül hazajárni a suliból. Az én véleményem az, hogy ebben az életkorban a legjobb egy egyszerű, sima, tehát nem okostelefont adni. A cél az, hogy a szülő el tudja érni a gyermeket és tudja azt, hogy a gyermek hazaért, és ha kell, tudjanak egymással beszélni. Szerintem ez így, ebben a formában rendben van, de minél később, annál jobb… Nemrég olvastam Bill Gates egyik nyilatkozatát, hogy a saját gyerekének tabletet meg okostelefont ő 14 éves koráig nem adna…
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Tehát igazából a legjobb lenne megvárnia a szülőknek az általános iskola végét az okostelefon vásárlásával?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Ezt nem lehet így egyértelműen kimondani. A gyermek és a szülő kapcsolatára és együttműködésére épülhet ez is. A gyermek partner kell, hogy ebben legyen, mégpedig felelősséggel. Szülőként én megegyeznék vele abban, hogyha mondjuk a felső tagozatos gyermekem egyik célja az, hogy okostelefonja legyen, ami 50 ezer forintba kerül, akkor ez hogy valósulhat meg. Én vállalnék az árából mondjuk 20 ezer forintot, és megegyeznék vele, hogy a maradék 30 ezer forintért neki miket kell megtennie, megcsinálnia. Szerintem ez működőképes, és így értéke is lesz az okostelefonjának a számára is. Az okostelefon használatánál a szülőknek fontos a szerepe, ahogy korábban beszéltük a szűrők, az alkalmazások, letölthető applikációk, az egyes veszélyforrások, stb. vonatkozásában.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: A mobiltelefon vásárlása előtt is érdemes felállítani egy keretrendszert, ahová bevezetem a gyermeket? Hogy mit is jelent ez a mobiltelefon, hogyan is érdemes használni, mire figyeljen, stb.?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Igen. A legfontosabb ebben a minta, amit még jóval a mobilvásárlás előtt tőlünk, szülőktől lát a gyermek. Ha én egész nap a mobilomat nyomogatom, akkor mit is várok el a gyermekemtől? Azt, hogy ő ne ugyanezt tegye? De ugyanez igaz a tévére, számítógépre, az online játékokra is.
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: Tehát a példamutatás a fontos itt is.
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Igen, a példamutatás fontos ebben a kérdésben is. Mennyire hiteles a szülő? De ez sok mindennel így van, sőt, mindennel. Ha mondjuk azt mondom a gyereknek, hogy ne egyen édességet, de közben én meg eszek és nem figyelek erre, akkor mennyire vagyok hiteles példa a gyermekemnek? Sok családban néha szinte éjjel-nappal megy a tévé is…
Anya a Hős Magazin, Kárpáti Boglárka: A digitális eszközök használatánál is akkor nem az a fontos, amit mondok a gyereknek, hanem az, amit én csinálok, mert ez mintaként neki is természetes lesz?
Bojti Andrea gyermekpszichológus: Igen, mert így lesz hiteles ebben is a szülő.
Bojti Andreát gyermekpszichológust megtalálhatod itt:
www.gyermekpszichologus.blog.hu,
és a Facebookon a Gyermekpszichológus blog oldalon
https://www.facebook.com/gyermekpszichologusblog.
