A meséket nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szeretik.

Emlékszem gyerekkoromból, anyukám is milyen jóízűen tudott velem együtt nevetni a nekem olvasott vagy a tévében nézett meséken.

Ha pedig a felnőtt önmagamból indulok ki, a világ jobb és békésebb hely lenne, ha a felnőttek is rendszeresen néznének, hallgatnának, olvasnának meséket és olykor, terápiás jelleggel játszanának, hintáznának, libikókáznának, mint a gyerekek. A gyerekkor elmúlik, de a játék és a mese örök.

 

A tv és a kisgyerekek

Háromgyerekes anyaként saját tapasztalatom szerint két dologgal lehet bármikor, bármilyen körülmények között lekenyerezni egy gyereket. Ezek a kérdések természetesen az én fegyvertáramban is megtalálhatók. Bár törekszem ritkán élni vele, nem félek bevetni, ha meg akarom vásárolni a nyugalmam vagy érvényesíteni akarom az akaratom: a “Kérsz csokit?” és a “Nézel egy kis mesét?” bűvös mondatai ezek. Nemleges válasz valahogy nem szokott rá érkezni, tehát kijelenthetjük, hogy nyert ügyünk lesz; a cél szentesítette az eszközt.

Az a tapasztalatom, hogy az anyáknak van egy fő, örök dilemmája a témával kapcsolatban. Egyesek nem csinálnak belőle lelkiismereti kérdést, mert úgy érzik, maradéktalanul szükségük van erre az észszerű megoldásra és pont, mások viszont marcangolják magukat, megkérdőjelezik döntésük helyességét:

Rossz anya vagyok, ha leültetem a gyereket a tv, tablet elé, hogy legyen egy fél órányi-órányi nyugtom? Rossz anya vagyok, ha egyáltalán le akarom passzolni a gyereket a mesenézetéssel és nem akarom, hogy nyüzsögjön, zsizsegjen, folyamatosan kérdezzen és beszéljen, mert éppen fáradt vagyok, nincs hozzá energiám és türelmem?

Nem. Nem vagy rossz anya. Ember vagy te is, megvannak a határaid. Mint minden édesanya, biztosan te is a lehető legjobbat akarod nyújtani a gyermekednek, de ne érezd úgy, hogy a nap 24 órájában maximumon kell teljesítened. Ez képtelenség, és nem is elvárható magaddal szemben, ettől még nem vagy felelőtlen, rossz szülő. Egyébként is, a tv és a többi elektromos kütyü nem ördögtől való, a friss generációk mindennapos kellékei – ha pedig őszinték akarunk lenni, jó szolgálatot tevő elektromos babysitterként is tudnak funkcionálni, a gyerekek is élvezik és te is kihasználhatod ezt az időt. Természetesen ésszel, keretek közé szorítva, neked kell tudnod és meghatároznod, mikor, mennyi és milyen mese fér bele. Tekints rá úgy, mint egy szükséges jóra, de ne menjen az együtt, játékkal vagy odafigyelő beszélgetéssel töltött, élményalapú, minőségi idő rovására, és ne váltsa ki, ne szorítsa háttérbe a közös mesélés intimitását, élményét sem.
A tévés mese kizárólagosság helyett legyen egy alternatív színfolt a kisgyerekek meseuniverzumában.

 

A közös meseolvasás misztériuma
  • Facebook

Nálunk ez az elsődleges mesélési forma. Egy olyan közös tevékenység, ami összehoz bennünket, erősíti az anya-gyermek kapcsolatunkat, elmélyíti a bizalmat és a szeretetet. Ami egy nagyon fontos és minőségi ugrást tud eredményezni, az az, hogy a meghitt, közös (esti) mese képes megnyitni a gyermek bensőbb kommunikációs csatornáját is: könnyebben kitárulkozik ilyenkor, bátrabban, nagyobb örömmel tud mesélni, hogy mi történt vele aznap, gördülékenyebben, őszintébben képes kérdéseket feltenni, mely által megismerhetjük a belső világát, megismerhetjük, mi foglalkoztatja őt éppen. Ezzel a tudással felvértezve pedig nagyobb támogató erővel tudunk mögé állni, hatékonyabban tapinthatjuk, hogy most hogyan kell viszonyulni hozzá, milyen fajta szeretetnyelvre és támogatásra van szüksége tőled.
Nálunk szinte mindennapos az esti mese, elengedhetetlen és meghitt kelléke a vacsora-fürdetés-altatás szeánszunknak: feltölt, összehoz, elcsendesít és megnyugtat. Mindannyiunkat.

 

Anya, találj ki egy jó meséééét!

Van úgy, hogy nagyon fáradt a szemem, vagy már nem akarok lámpát gyújtani, mert mindenki csendességre, sötétre vágyik, ugyanakkor nem akarunk lemondani az esti mese élményéről. Ilyenkor veszem elő kreatív oldalamat és fogok spontán mesélésbe. Bevallom, a gyerekek ezt a formációt szeretik a legjobban – nagyon mókás történetek tudnak kerekedni a végére. Eleinte fenntartással kezeltem, mondván hogy furcsa történetek, bugyuta sztorik alakulhatnak, de ez is csak egy megfelelési kényszer volt a részemről: nem “tökéletes” a mese, jaj, most mi lesz.

Aztán rájöttem a gyerekeim visszajelzései alapján, hogy nem a tökéletesség a lényeg, hanem az, hogy saját. A miénk. Ezt mindennél jobban értékelik. Külön élmény nekik, egy extra mesebeli kellék, hogy anya mint egy titokzatos varázsló, fejből mond egy teljesen új történetet, aminek egyébként jellemzően ők a főszereplői, a történet pedig hétköznapjaikból vett aktualitásokon alapszik (pl. iskolakezdés vagy aznapi bölcsődei élmény feldolgozása).

Ennek a mesélési formának van egy nagyon kreatív és garantáltan jókedvre derítő változata, amikor bevonom a gyereket is a mesegyártási folyamatba. Ha még nem ismeritek ezt a formát, nagyon ajánlom, hogy próbáljátok ki. Ha kevés időtök van aznap egymásra, ezzel az 5-10 perces mesével hidd el, komoly kárpótlást adsz, annyira személyes, annyira vidám és annyira mély tud lenni. Nálunk a hiányosabb napokon ez a Jolly Joker húzás.

Kezdd el a mesét, amivel már megadsz szereplőt és egy egyszerű vezérfonalat az alaptörténetnek. Pár mondat után add át a szót a gyerkőcnek. Engedd meg neki, hogy fantáziáljon, szője tovább teljes szabadságban a történetet. Nincsenek rossz ötletek, ne becsméreld semmiért, sőt, biztasd, dicsérd, hogy bátran kibontakoztathassa magát! Újra vedd át a szót, folytatva a történetet, aztán a gyerkőc és így tovább.

 

Miért hasznos a kreatív, közös mesegyártás? Mit nyer a gyermeked általa, hogyan fejleszti őt?

Megtanulja, hogy az ő felelőssége, miként alakulnak a dolgok.

Megtapasztalja, hogy van irányítása a dolgok felett, van hatása egy helyzet alakulására.

Megtanul idomulni a változásokhoz.

Megtapasztalja a változás, változtatás szabadságát és szeretetét.

Megtanul magabiztosan kezelni spontán helyzeteket. Egyáltalán, megtanul reagálni váratlan, új helyzetben.

Megtapasztalja, hogy micsoda kreatív teremtőerő lakozik benne, és megtapasztalja, hogy a határai bőven kitolhatók.

Megélheti fantáziájának korlátlanságát.

Gyakorolhatja a korlátok nélküli gondolkozást és teremtést.

Remekül fejleszti a kreatív gondolkodást.

Sikerélményt ad.

Terápiás jellegű, segíthet feldolgozni a gyermekednek az őt érintő aznapi vagy aktuális történeteket, eseményeket.

Közös élmény, közös kacagás, és nem utolsó sorban közelebb hoz benneteket egymáshoz azáltal, hogy együtt alkottok, nevettek és maradéktalanul egymásra figyeltek. <3