– avagy gondolatok a gyereklélekről –

 

A pillanatban ülök,

a puha mostban szenderülök

játszóterem az egész világ

homokváram hegység, hangyáim rajta katonák

Börcsök Melinda

 

Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

Ez egy bibliai idézet, és engem elgondolkodtatott.

 

Milyen is a gyermek? Mi az az attitűd, amivel él? Amit azután mi felnőttként elveszítünk, de igazából jó lenne megtartani vagy újratanulni, újra magunkba építeni.

A játszótéren ülve arra jöttem rá, hogy a legfontosabb képesség, ami őbennük még él, az a pillanatban élés élménye és az, hogy teljes szívvel-lélekkel és elmével képesek elmélyülni abban a dologban, amit éppen csinálnak. 

Csak az az egy pillanat, perc és óra létezik és csak az az egyetlen dolog,  amivel épp foglalkoznak.

Nem pörög az agyuk közben ezer más dolgon, nem kezdenek bele egyszerre ötféle cselekvésbe.

A gyermek

• Nem siet.
• Elmélyül a tevékenységében.
• Enged a testi és lelki szükségleteinek, nem odázza el őket.
• Érzelmeit szabadon kifejezi (amíg meg nem tiltjuk neki).
• Őszinte.
• Sokkal inkább egységben él, mint mi, felnőttek.

Aztán jön a szocializáció…

Sietni kell, teljesíteni, annak érdekében, hogy érvényesüljön. Azt tanítjuk neki, hogy nem elég csak ő, aminek született, nem elég. Hanem folyton csinálnia kell valami olyat megfelelésből, amit nem is akar, nem is érdekli, azért, hogy „életben maradjon”.

Számukra, amikor a homokozóban megépítik a várat, majd vízzel öntik fel a várárkot, és hogy a hangyák ellenséges katonák, akiktől meg kell védeniük a várat, pontosan ugyanolyan életbevágó dolog, mint az, hogy anyu elkészíti a reggeli szendvicset és szól a konyhából, hogy jöjjön reggelizni.

Biztosan próbáltad már rávenni a gyerekedet, hogy most már hagyja abba a játékot és jöjjön, mert már este 7 óra van, és fürdeni kellene meg vacsorázni.

És biztosan volt részed elképesztő hisztiben, mert nem akart menni, mert hiszen nem hagyhatja ott a várat, amit ő épített. Nem hagyhatja cserben a katonáit, és egyébként is kit érdekel a fürdés meg a vacsora, mikor ő éppen háborút vív? Hát tényleg ennyire buták a felnőttek? Nem értik, hogy ez sokkal fontosabb dolog most éppen, mint hogy beleüljön egy kád vízbe? – gondolhatja a kicsi.

 

Vajon milyen lenne a világ, ha hagynánk újra saját magunkat is játszani?

Ha úgy tudnánk tekinteni a világra felnőttként is, mint egy játszótérre?

A világunk egy játszótér, egy csodálatos, szépséges tér, amit azért kaptunk, hogy jól érezzük magunkat benne.

 

Felnőtt játszótér használati utasítás:

Ez egy játszótér. Semmi sem a tiéd, ne birtokolni akard, hanem amíg itt vagy a Föld nevű játszótéren, használd a játékokat. És érezd jól magad.

Figyelem! A játszótéren lévő játékokat megrongálni, károsítani, ellopni szigorúan tilos.

Viszont miért is jöttél játszótérre, ha csak ülsz és sírsz a padon? Ott vár rád a hinta… ha nem ülsz bele, majd beleül más. Te pedig esetleg irigykedni fogsz. Kinek jó ez? Neked? A körülötted élőknek?

Érdemes lehet ezt a gondolkodásmódot elsajátítani és nem ragaszkodni ahhoz, hogy az élet nehéz és küzdelmes. Persze akadnak az életben kihívással teli pillanatok, de nem kell még hozzálapátolnunk nekünk is egy adaggal.

 

Mivel is kezdhetnéd a játszóterünk életre keltését?

Fordítsuk figyelmünket azokra a dolgokra, amiket eddig természetesnek vettünk, és így nem is adtunk neki értéket.

Értékeld, hogy a nap fénye melegíti a bőrödet.

Értékeld, ha esik az eső, mert megitatja a földet, amiből így növények és fák tudnak növekedni, és oxigént termelnek számodra, hogy lélegezni tudj.

Értékeld azt is, ha arcodba fúj a szél, mert képes vagy érzékelni a levegő erejét.

Értékeld, hogy egészséges vagy, mert a tested az, ami által meg tudsz nyilvánulni ebben a világban.

Értékeld a családodat, a szeretteidet, mert megoszthatod önmagadat és az idődet számodra fontos és szeretett emberekkel.

Értékeld Önmagadat, még a sikertelennek tartott lépéseidet és tévedéseidet is, hiszen mindből tapasztalsz és tanulhatsz. Fogadd el őket és öleld magadhoz, mert azok is hozzád tartoznak. Ha elutasítod őket, akkor magadat utasítod el.

Értékeld a gyermekedet. Akármilyen. Nem olyannak kell lennie, amilyennek szeretnéd, hanem segítsd hozzá, hogy ő saját maga lehessen és ki tudja bontakoztatni önmagát.

Értékeld azt, amid VAN, hogy lehessen sokkal több is a tied.

 

Én nagyon szeretnék így élni.

Mint a gyermek, akinek még nem vették el a kedvét a játéktól és a próbálkozástól, aki bátran beleveti magát bármibe, ami érdekli, és töretlenül hisz abban, hogy a világ csodálatos és az emberek alapvetően jók.

Isten országa, a paradicsom, a gyermekek lelkében van jelen leginkább.

 

A gyermeki lélek visszaszerzése, a gyermeki attitűd hozzásegít a harmonikusabb felnőtt élethez is.