Kedves Kisfiú!
Csak másfél óráig láttam bele az életedbe, amit te 5-6 éve élsz.
Láthatóan hozzászoktál már ahhoz, hogy anyád megállás nélkül kifejti, mennyire utál téged.
Hogy minden mozdulatod idegesíti őt. Hogy rád nézni sem bír.
Hogy sokkal jobban szereti a másikat (nem derült ki, hogy kit), mint téged.
Le a kalappal előtted azért, hogy mindennek ellenére is meg tudtad őrizni a jókedvedet!
Igaz, ha énekelni kezdtél, anyád leszólt:
Kussoljál már!
Amikor megörültél annak, mekkora a hó a Hidasnémeti-Bőcs vasútállomáson, anyád szimplán beléd vágott azzal, hogy
Minek örülni ennyire, te kis hülye!
Amikor játszani akartál a hosszú úton, hogy elfoglald magad, mert anyukád nem gondoskodott neked játékról vagy olvasnivalóról, ő durván letiltott róla:
Ülj már le, te szerencsétlen!
Veled utazott apukád, a nővéred és a barátja is.
Egyikük sem vett védelmébe.
Helyette inkább anyáddal röhögtek.
Egyszerű útitársként a vonaton nagyon nehéz ilyenkor megtalálnom a legjobb megoldást, amivel megvédhetnélek.
Szerettelek volna elrejteni a boszorkád elől.
Nem bírtam ki és megkérdeztem anyukádtól, hogy miért mondja azt neked, hogy gyűlöl téged.
Elmondtam neki, hogy ezzel bánt téged. Hogy ez neki sem esne jól.
Láttam a merő döbbenetet a családtagjaid arcán.
Egyértelmű volt, hogy soha senki nem mondott még ellent az anyukádnak.
Soha senki nem vett még a védelmébe téged. Anyukád csak a fejét ingatta:
Jó van, na, hagyjuk má, jó van na, má!
Jólesően kiröhögtek.
Nálatok az a szabály, hogy aki kimutatja az érzéseit, azt elevenen ’megeszik’.
Azok teszik ezt, akiket a legfőbb szövetségesednek hiszel. Hazudnak! Sose higgy nekik!
Nekem csak másfél óra jutott ebből a méregből, ami anyád lelkéből ömlött. A viselkedése maga a meddő árulás.
Őrizd meg a kedves lelkedet, mentsd át azokra az időkre, amikor már van lehetőséged elmenekülni mellőle!
Addig keress valami elfoglaltságot, amit kedvelsz, ahová eljárhatsz, amiben kedved telik és tölts ott sok időt – távol a banyádtól!
Bízom benne, hogy az óvó nénid kedves és a csoportban nyugalomra találsz! Hogy van lehetőséged olyan gyerekek közt lenni, akik nem bántanak és akiket nem kell bántanod – mert nem kell senkit elrémisztened magadtól ahhoz, hogy ne érjen bántás!
Nem kell verekedned ahhoz, hogy nehogy téged verjenek meg!
Nem kell erősnek mutatnod magad, miközben belül reszketsz.
Van helye a kedves lelkednek, akit viszontszeretnek, ha hagyod!
Kívánom neked, hogy mindenhol legalább olyan kedvességre találj, amilyen a lelkedből most is sugárzik!
Kívánom, hogy apád titkos cinkosod legyen az életben!
Veled érzek és sokat gondolok rád!
Áldjon az ég!
A néni a vonatból a másik ülésen a két gyerekkel (de szerintem úgyis tudod)…..
