Avagy biztos, hogy a gyermekedet akarod megvédeni?

Ha van kislányod, egész biztosan ismered az Aranyhaj és a nagy gubanc című mese ’Anyád a tét’ című betétdalát.

Ha fiad van, de te is szereted a meséket, akkor is nagy esély van rá!

Ez a cikk a lányos és a fiús (leendő) szülőknek egyaránt szól.

Persze most kérdezhetnéd, hogy hogy jön ez a gyerekneveléshez, hiszen a dalt egy gonosz banya énekli manipulatív szándékkal, aki nem akarja, hogy Aranyhaj valaha elhagyja a tornyot, amelyben él.

Ha ez megtörténne és a banya nem fésülhetné Aranyhaj haját, akkor nem részesülne annak varázserejéből, és hipp-hopp visszaváltozna öreg és rút, gonosz banyává.

Amikor én aggódok a gyermekemért, az teljesen más, őszinte!

Hiszen szeretem őt!

Igen, a legtöbben így vagyunk ezzel. Szeretjük a gyermekeinket és nem akarunk nekik ártani.

Lehet ugyan, hogy befolyásolni próbáljuk a döntéseiket, de mindezt szeretetből, csupa jó szándékkal tesszük.

Vagy mégsem?

Megmondom őszintén, én nem tudom azoknak a szülőknek a helyébe képzelni magam, akik szándékosan, önös érdekből tévesztik meg vagy ijesztik el gyerekeiket az élettől, a világtól.

Nem tudom azoknak a szülőknek a helyébe se képzelni magam, akik szinte tárgyként tekintenek a gyerekeikre.

És akiknek gyermeke tudatos, a szülő által meghatározott céllal jön a világra, hogy szülei céljait, meg nem élt sikereit, gazdagságát, meg nem élt életét stb. megvalósítsa.

Mégis sok esetben hallok ilyen történetet, de ez legyen egy másik cikk témája.

Én a dalt éneklő banya szerepét tudatosan sosem játszottam, és anyaként ezt el sem tudom képzelni, mégis fel szoktam kapni a dalra a fejem.

Időnként dühít is, hiszen figyelmeztet rá, hogy az ember öntudatlanul is belecsúszhat a banya szerepébe.

  • Amikor nem hagyod, hogy elkövesse a saját hibáit, mert félted a csalódástól, hogy fájdalom éri. De hadd kérdezzek valamit! Ilyenkor valóban őt félted? Valóban azt hiszed, mindentől meg kell őt óvnod? Attól is, hogy tapasztaljon?

Vagy talán önmagadat félted, mert tudod, milyen fájdalmas szenvedni, sírni látni a gyermeked?

Igen, minden féltés mögött ott van önmagunk sajnálata, az az önző félelem, hogy én mit érzek majd, ha neki fáj, hisz nekem ő a legfontosabb!

  • És persze ott vannak a gyermekeiket kötelességtudatból féltő szülők. Akikbe a környezetük beletáplálta, hogy „Egy szerető anya egész életében aggódik a gyermekeiért!” És a megfelelési kényszerek meg a látszatpolitika fenntartásának érdekében vannak, akik ezt büszkén meg is teszik, hiszen csodás szülők!

De, miért is?

Lehet, hogy nincs is saját életük?

Lehet, hogy a gyereküket akarják felhasználni, hogy megvalósítsák önmagukat?

Ne értsétek félre, szeretem a gyerekeimet és megtanultam, hogy szülőként hogy tudom őket támogatni anélkül, hogy bezárnám, visszafognám, akadályoznám őket – mint ahogy a banya tette azt Aranyhajjal. 

Hiszen az a banya a féltés álarca mögé rejtve, ott lakik bennünk.

Nem rossz szándékú ugyan, de felbukkanása aligha vezet jó szülő-gyerek kapcsolathoz, ha csak nem kezeljük tudatosan.

    • Facebook

Számtalanszor megtapasztaltam már és le merném fogadni, hogy te is, hogy amikor a gyermeked valami olyat csinál, ami számodra ijesztő, és te rászólsz, abban a pillanatban leesik, elesik, megüti magát – megtörténik, amitől féltve kinyitottad a szádat.

De vajon kipróbáltad, mi történik, ha ilyen helyzetben biztatod és dicséred vagy csak csöndben figyeled, nem elvonva a figyelmét?

Büszkén teljesíti, amit kitűzött maga elé!

Ezt persze akkor tudod magabiztosan megtenni, ha tudod, hogy bármire képes, ha hiszel és bízol benne.

Oké, értem, de mi van, ha összetöri magát? – kérdezed.

[Figyelmeztető megjegyzések:

Ezek a sorok nem neked szólnak, ha a játszótéren vagy séta közben csak a többi szülővel beszélgetsz, vagy a telefonod nyomkodod és nem a gyermekedre figyelsz.

Vagy sose játszol vele, hogy játékosan tanuljon és tapasztaljon meg bizonyos dolgokat.

Ha nem figyelsz a kérdéseire és igyekszel választ adni neki a lehető legjobb tudásod szerint.

Vagy ha a következő sorokat olvasva az jutna eszedbe, hogy nem kell semmit tenned, hiszen akkor gyermekednek valószínű azt kell megélnie, hogy ilyen anyja van!

Mert ez esetben előbb tedd rendbe magad és a gyermekedhez való hozzáállásod!]

Ha neked gyermeked fejlődése a célod, légy mellette!

  • Tudd, hogy semmi sem történik ok nélkül, tapasztalni jöttünk.
  • Hidd el, ha saját félelmeidet félretéve támogatod őt, sokkal kevesebb baleset éri majd.
  • Ha hiszel benne, ő is hinni fog magában, és magabiztosan halad előre a saját útján.

És ha mégis megtörténik a baj?

Hát ne pánikolj, maradj érzelemmentes!

Ha most azt mondod, hogy kegyetlen vagyok, ám legyen.

De ha voltál már ilyen helyzetben, tudod, hogy nem is adhatnék jobb tanácsot.

Azt kérdezed, hogy lehet egy ilyen helyzetben érzelemmentesnek maradni?

Belegondoltál már?

Fáj neki, sír, zokog, talán még a sebészetre is be kell vinni.

Mi lehet ilyenkor a legjobb tanács egy szülőnek?

Maradj érzelemmentes!

Ebben a helyzetben nincs helye a pániknak, nincs helye a félelemnek, az önsajnálatnak vagy az önhibáztatásnak.

Az összeszedettség és a szeretetteljes, higgadt légkör lesz leginkább a segítségedre, hogy mellette légy és támogasd, amíg megbirkózik azzal, amivel kell.

És bár a fenti sorokat írva inkább a fizikai sérüléseket, az azoktól való féltést vettem alapul, ugyanez vonatkozik az élet bármely területére:

  • amikor felmerül az igény, hogy elkezdjen egyedül közlekedni (készítsd fel megfelelően, add át neki a tudásod és hagyd, hogy ő is próbát tegyen);
  • vagy azzal barátkozzon, akivel akar;
  • abba az irányba tanulhasson, ami az ő érdeklődési körének megfelel,
  • és bármiben, amivel kapcsolatban bekapcsol benned egy régi program, egy félelem. Igen, akkor is támogasd, ha távoli országokat akar felfedezni vagy merőben eltérő életet választ magának, mint amit te elképzeltél neki!

És igen, ezt akkor tudod magabiztosan megtenni – (mert ugye például én sem bátorítanám, ha bármilyen önromboló tevékenységről lenne szó) -, ha ismered őt, rendszeresen beszélgettek, ismered a vágyait, álmait és minden rendelkezésedre álló eszközzel segíted a személyiségfejlődését.

Ja, hogy ehhez önismeretre van szükség? Ezt sose késő elkezdeni! 

Ne próbáld a gyerekedre tolni a saját életed, ne akarj tökéletes szülő lenni és ezt mutatni a külvilág felé, de akarj fejlődni.

Elsősorban önmagadért, és hidd el, ha te változol, az környezetednek is jó lesz!

Ha bármelyik fenti mintában magadra ismertél, én azt javaslom, kezdd el megismerni önmagad, ebben pedig nyugodtan kérj szakszerű támogatást. A magunkba fektetett munka mindig megtérül mind magunk, mind pedig szeretteink számára.