Avagy hogyan asszisztálunk a gyerekek tömeges megnyomorításához és mit tehetünk ellene

 

Ne csináljatok úgy, mintha ez lenne a normális. Ennyi erővel bele is hányhatnátok a gyerek arcába. Abban legalább benne lenne az őszinte önfelvállalás. Csak magatoknak játsszátok, hogy normális, ha porrá alázzátok a gyereketeket. Csak magatokat ámítjátok vele. Ő pontosan érzi, mit tesztek vele, amikor péppé veritek. Mire jó ez nektek?

Nézzétek meg ezt a videót.

Hány éves lehet a kisfiú? Körülbelül három? Ebben a korban a gyerekek még végtelen bizalommal elfogadják a felnőttektől, amit mondanak nekik. Ennek a kisfiúnak azt mondja az oktatója, hogy a labdán legyen a szeme. A kisfiú ráteszi a labdára a szemét.

 

Emlékszem, hogy állok anyám előtt, nézem őt és elképzelem, hogy hogyan fog szíjat hasítani a hátamból, ahogy állítja. („Édes gyerekem, te cuki hároméves.”) Máskor azon gondolkodtam, hogy tényleg kitapossa-e a belem. És vajon ezt este fogja-e csinálni, miközben alszom. Ebben a korban még nem kérdés, hogy anyám jót akar és szeret engem. Nyilván oka van rá, hogy ilyet mond nekem, és nyilván én vagyok az oka – meséli el tapasztalatait a már kis gyerekes anyuka, Bori.

 

Aztán megint elver fakanállal. És megint nem tudom, hogy miért. Csak játszani akarok. De ő azt mondja, hogy már megint rossz voltam. Aztán kacagva elmeséli a szomszéd néninek, hogy engem fakanállal kell móresre tanítania. Mindig csak engem ver meg. A két nővéremet soha. Ők bezzeg.

 

A munkából jövet egyszer nagy örömmel beállított egy hatalmas fakanállal, hogy majd azzal keveri a lekvárt. „Meg majd ezzel foglak elfenekelni” – tette hozzá kacagva. Megvártam, amíg este mindenki elalszik és eldugtam a hatalmas fakanalat a ruhásszekrény hátuljába. Évekig nem mertem elővenni.

 

Később, amikor már nem vagy három-, négyéves és már nem hiszel vakon a szüleidnek, akkor jön az egészre a maszlag, hogy ne legyen egyértelmű, hogy következetesen betörnek, mint egy lovat.

Egy-egy eset után az élet megy tovább, mintha nem történt volna semmi. („Miért, történt valami?”) A tesómék ugyanúgy elvannak maguknak a szoba sarkában, mint a filodendron és nem jönnek le játszani velem az udvarra. („Na, majd pont veled! Hülye vagy?!”) Elmegyünk nagymamához, és tesszük a szépet. Pedig ő jó arc. Amikor nincsenek ott anyámék, elmondom neki, hogy már megint bántott anyám. („Anyukád szeret téged. Csak nehéz sorsa van és keménykezű.”) Kötelező vasárnapi mise. „Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem.” Lófaszt az én vétkem. Kiegyenesítem a hátam óvatosan, úgy, hogy mellettem anyám ne vegye észre, és körbenézek az önostorozó tarkók tömegei felett. Kint meg süt a nap. Kifelé menet anyám negédeskedik a pappal és az imádkozós barátnőivel. Valójában tényleg! Milyen aranyos is az én anyukám! Már én is ezt akarom hinni.

 

Hozzánk soha nem jött át a szomszéd megkérdezni, hogy mi a baj. Talán eszébe sem jutott, amikor hallotta, hogy sírok, hogy módszeres gyerekverésről van szó. Pedig hallotta, az tuti biztos. Vagy nem volt vér a pucájában, hogy konfrontálódjon a szüleimmel. Vagy megmagyarázta magának, hogy úgysem tudna segíteni. Vagy egyszerűen nem érdekelte az egész. Vagy ezt mind egyszerre gondolta, csak ne kelljen felelősséget vállalnia.

Mondja Bori, pedig mindez már legalább 30 éve történt.

 

Te azok közé tartozol, akik azonnal kiszúrják, hogy a szomszéd gyerek azért sír, mert verik, vagy azok közé, akik röhögnek még a felvetésen is?

Hülye vagy? Mit parázol?!

Mit parázok? Azt, hogy tőlünk három méterre egy gyereket kínoznak, mi meg a némaságunkkal évtizedek óta asszisztálunk hozzá. Csengess be, ha gyereksírást hallasz, kérdezz rá, akard látni a gyereket is! Látni fogod a szemén, ha megszólalni nem is mer. Hívd fel a rendőrséget, a családsegítőt, tárcsázd a 112-t, jelentsd az iskolaigazgatónak, a jegyzőnek, a védőnőnek! Ha senki nem segít, visíts a gyerekkel együtt! És ha kijön rá a szomszéd, visítson ő is! Posztold ki az esetet #veledvisítok #Iscreamwithyou hashtagekkel a közösségi média oldalaidra. Hidd el, sokak együttes visítása eléri azt a nyomást, hogy ne bírják hallgatni és végre történjen valami. Ne tudj lefeküdni aludni nyugodtan a szívedben azzal a tudattal, hogy megmenthetted volna, de te hagytad veszni. Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Nem egy adott körülmény az, hogy tömegével verik a gyerekeket Magyarországon, hanem változtathatunk rajta. Mindenkin múlik.

Tudtok róla, hogy átírja a gyerekek génjeit a testi és lelki bántalmazás? A trauma kitörölhetetlen nyomot hagy a DNS-en azoknál a férfiaknál, akik gyerekként lelki, testi vagy szexuális bántalmazást szenvedtek el. (Valószínűleg a nőknél is, csak azt még nem tudták megvizsgálni.) Erre a Brit Columbiai Egyetem kutatói jöttek rá. A tudósokat megdöbbentette, milyen fokú elváltozást találtak a vizsgált mintákban azoknak a DNS-ében, akiket gyerekkorukban bántottak. Mindezt ’csak’ azok kedvéért írom le, akiket nem győzne meg a puszta tény, hogy árt a gyereknek a verés, és csak racionális okokra hallgatnak. A szívükre nem.

A kérdés, miért nem hallgat egy szülő a szívére. Mert nem hallja meg. Miért? Legtöbbször azért, mert őt is verték, és ahhoz, hogy érezhessen, bátorság kell, mert akkor mindent érezni fog. Ahhoz, hogy együttérezhessen a gyerekével, azt a fájdalmat is át kell élnie, amikor őt porrá zúzták. Nincs olyan, hogy csak azt érzem, amit akarok, amit meg nem akarok, azt kiszűröm. Olyan van, hogy elnyomom az érzéseimet, bármi legyen is az. Így örökítjük tovább a poklot a gyerekeinknek.

Te szereted a gyerekedet? Tényleg? Biztosan? Tisztában vagy azzal, hogy ez elsősorban nem azt jelenti, hogy pl. megveszed neki az agyoncukrozott üdítőt, hanem azt, hogy az ő érdekében cselekszel akkor is, ha az neked áldozattal jár? Ha úgy döntesz, hogy nem nyomorítod meg a gyerekedet, hanem vállalod őt, akkor pont ez utóbbit teszed.

Tisztában vagy vele, hogy a te kezedben van a megváltás eszköze? Bármikor úgy dönthetsz, hogy nem vered tovább a gyerekedet, hogy nem üvöltöd le a fejét, hogy nem degradálod hülyévé, hogy nem vered ki előtte a farkad, hogy elhiszed neki, ha azt mondja, hogy a nagybácsi a fenekébe vagy a szájába dugta az izéjét, és megvéded a továbbiaktól, hogy elmondod a tanár néninek, az óvó néninek, ha téved és nem sunyítasz csak azért, hogy szó ne érje a ház elejét. Hogy ott vagy a gyereknek és megóvod a testét, a lelkét, a méltóságát, ha kell, a világgal szemben is. Mert te vagy őérte és nem ő teérted. A gyereked nem a tulajdonod. Te sem vagy az ő tulajdona. Azzal, hogy vállaltad őt, elsősorban azt vállaltad, hogy nem ártasz neki, másrészt, hogy támogatod és véded őt.

 

Nagyon, nagyon nehéz azzal szembesülni, hogy milyen válogatott módon tették tönkre a gyerekkorunkat a szüleink. Tudom. Talán nem megy egyedül, hogy tisztába jöjj a helyzettel, mert nem tudnál mit kezdeni vele. Azt akarom, hogy tudd, hogy van segítséged. Csak ki kell nyújtani a kezedet érte. Biztatlak arra, hogy tedd meg. Ne add meg az életed további napjait önszántadból annak a nyomorult érzésnek, amivé betörtek, ha megadhatod annak a cukiságnak is, akinek születtél! Az OtthonFa segítségét ajánlom, mert ott van jó tapasztalatom és ott nem lesz mellébeszélés. Mentsd meg a saját lelkedet is és a gyerekedét is, hogy ha már éltek, akkor az legyen élvezetes számotokra. Nem kell ’túlélni’.

Ne feledd, a döntés a te kezedben van.