Leleplező cikk a tudat körül…

Büntetés….

Mit is jelent ez a szó? Mit jelent nekem?

Milyen gondolatok, érzések keletkeznek bennem, amikor meghallom ezt a szót?

Érdemes egy pillanatra megállni és megválaszolni önmagunknak ezt a kérdést.

Sokakban, és így bennem is büntetés:

• egy szükséges rossz, amit el kell viselni;
• el kell viselni azért, mert én is valami rosszat tettem;
• negatív érzelmek társulnak hozzá, talán még egy kis szégyen is.

A büntetésben benne van, hogy aki kapja a büntetést, az bűnt követett el.

(Ezt a szót mindig is túlságosan erősnek éreztem, főleg a gyerekek tetteire használni.)

És akkor, aki bűnt követ el, ő a bűnös? 

Ez elég erős – így végiggondolva. Valahogy mégis, mintha tudat alatt belénk ivódott volna ez a logika, a büntetéssel együtt.

És olyan, mintha a büntetés az élet és a nevelés természetes részévé vált volna. 

Persze a büntetés önmagában csak egy szó vagy módszer.

De akkor miért kelt bennünk a büntetés mégis annyi negatív érzést?

Miért tartunk tőle gyerekként otthon, az iskolában? Vagy felnőttként a munkahelyünkön?

Mert a büntetés általában nem objektíven, érzelemmentesen használt módszer.

Sokszor tartozik hozzá hatalmi dráma, kiabálás, megszégyenítés, következetlenség, vagy legrosszabb esetben fizikai bántalmazás.

Mégis a büntetés mint nevelési módszer ott van a tarsolyunkban.

És rossz esetben ugyanazokat a negatív érzelmeket adjuk át vele gyermekeinknek, mint amiket mi magunk is kaptunk, és azóta is magunkban hordozunk.

Én is nem egyszer vettem észre magamon, hogy tehetetlenségemben vetettem be a büntetés módszerét.

Mivel nem voltam érzelmileg rendben és bizonytalan voltam a büntetés létjogosultságával kapcsolatban, nem is értem el vele a célom. 

Szóval ha büntetésről van szó, vajon lehet jól is csinálni?

Nemrég olvastam egy könyvet Wendy Mogeltől, a Talpraesettek című könyvet.

Ez a könyv nekem nagyon jó támpontokat adott a témával kapcsolatban, ezért szeretném egy részét itt, a magazinban is bemutatni. 

A pszichológusnő szerint, a helyes dorgálásnak az a célja, hogy megmutassuk gyermekünknek, hogy mi milyen értékeket vallunk.

Ezzel a gyerek megtanulja azt is, hogy hogyan fejezheti ki a frusztrációját anélkül, hogy mást megszégyenítene.

Kiemeli még, hogy milyen fontos a szülő beállítottsága, vagyis hogy milyen szándékkal állunk hozzá a gyermekünkhöz és az egész szituációhoz.

Kategóriák alkotásával könnyebb lehet…

A „bűnöket” és a hozzájuk tartozó javasolt következményeket három kategóriába osztja. 

(Nagyon erősen gondolkozom, milyen szót használhatnék a bűn helyett, de nem találom a megfelelő szót, így idézőjelesen fogom használni.)

Első és legfontosabb szabályként azonban kiemeli, hogy tilos megszégyeníteni a gyermekeket.

Bármilyen kategóriába tartozik is a „bűn”, bármi volt is a mozgatórugója, az nem jogosítja fel a szülőt vagy tanárt, hogy megszégyenítse a gyermeket! És bűntudat keltésére sincs semmi szükség.

Nézzük végig a kategóriákat:

1. kategória: A véletlenek

• Mint a neve jól mutatja, a véletlenek, az adott helyzetben lehet rossznak ítélt apróságok.

• Például ide tartozik, ha a gyermekünk véletlenül kiborítja a levest a terítőre, eltör vagy elhagy valamit.

• Az adott helyzetben rossznak ítéljük, mert pillanatnyi kellemetlenséget okoznak.

• Például le kell szedni a terítőt, ki kell mosni, fel kell törölni, stb.

• De ha távlatban gondolkozunk, ezek a kellemetlenségek adják a lehetőséget, hogy gyermekünk tanuljon az adott helyzetből.

• Ezek értékes tapasztalatok, amik többet érnek, mint az, amit kiöntöttünk, eltörtünk vagy elhagytunk.

• Ennek tudatosításával elkerülhetjük, hogy bűntudatkeltő megjegyzéseket tegyünk, pl.:

„Nézd meg, mit csináltál már megint!”

• Ilyen esetekben nincs szükség semmilyen büntetésre vagy dorgálásra.

• Maga a véletlen miatt adódó dolgok válnak következménnyé, és „az eset következménye maga a tanár”. Esetünkben az, hogy a gyermek segít eltakarítani az asztalról a kiöntött, eltört dolgokat. 

• A gyermek korától, ügyességétől függően próbáljuk belőni, miben tud segíteni. A legkisebbeknél például elég, ha a koszos terítőt kidobja a szennyesbe. Nagyobbak már segíthetnek feltörölni, még nagyobbak elindíthatják a mosást és kiteregethetnek. 

• Benne van a pakliban, hogy ezeket a munkákat nem fogják a gyerekek olyan alapossággal elvégezni, mint mi, de nem is ez a fontos!

• Nem baj, ha nekünk még egyszer fel kell törölni utánuk. A lényeg, hogy tudja a gyerek, hogy ez ezzel jár és nem lesz semmi gond, ha valami kiborul, eltörik, stb. Mindent meg lehet oldani, és erre a megoldásra ő is képes! 

+ Anya a Hős Magazin tippje: A következő ’Véletlen’-nél a zsigerből esetleg jövő bosszankodást cseréld le játékossággal és jókedvvel. Állj így hozzá.

És tapasztald meg, hogy a te más hozzáállásoddal másként alakulnak-e a dolgok, mint a legutóbbi ilyen alkalommal.

2.kategória: Vágyak miatt elkövetett „bűnök”

• Ide tartoznak azok az esetek, amikor a gyermek tudja, hogy nem szabad valamit csinálni, de mégis megteszi, mert annyira akar valamit, hogy nem tud ellenállni.
• Máskor az erős érzelmei viszik el és tesz olyat, amit tudja, hogy nem szabad.
• Pl.: Megegyeztek, hogy nem szabad bántani a kistestvért. A kisebb elveszi a nagyobb számára fontos játékot és ő, hogy visszaszerezze, megüti.
• Ennél a kategóriánál a könyv az 1 perces dorgálás módszerét ajánlja!

Fontos, hogy négyszemközt legyünk a gyermekünkkel, legyünk nyugodtak, gyengédek és a folyamat egészében tartsuk meg a tiszteletet a gyermekünkkel szemben. Ereszkedjünk le hozzá, szemmagasságba.

Egyetlen percbe bele kell férnünk, így nincs idő prédikálásra, régebbi hasonló esetek felhánytorgatására és jövőbeni negatív jóslatokra, fölösleges címkézésre!

Ami belefér az 1 percbe:

Az elfogadhatatlan viselkedés megnevezése, pozitívum kimondása a gyermekről és a következmény megfogalmazása.

• Példánkban így hangozna az 1 perc dorgálás:

„Láttam, hogy megütötted a testvéredet. Tudom, hogy szereted és nem szándékosan akartad bántani. Válassz ki egyet a játékaid közül, amivel most a testvéred játszhat!” (Nagyobb gyerekek esetében őket is meg lehet kérdezni, mivel tehetné jóvá a tettét, illetve megbeszélhetjük velük, hogyan kezeljük a jövőben a hasonló helyzeteket.)

• Fontos, hogy a viselkedést bíráljuk, nem a gyereket! Azért teszünk hozzá valami pozitívumot a gyerekről, hogy tudja, ő nem egyenlő a tetteivel. És attól, hogy adott pillanatban olyat tett, amit rossznak ítélünk meg, ő nem lesz rossz!
• A szerző nagyon szépen fogalmaz: „nem válik részeddé”, tehát attól, hogy rosszat tettél, nem lettél rossz! 
• Miután ezt elmondtuk, maradjunk csöndben és figyeljük meg gyermekünk reakcióját, megérinthetjük, megölelhetjük, hogy éreztessük vele feltétel nélküli szeretetünk.

Anya a Hős Magazin tippje: Jó, ha tudatosítod magadban azt, hogy mi is a szeretet. A szeretet 100 %-os elfogadás és őszinteség.

Ez azt jelenti, hogy feltétel nélkül elfogadom a másikat, a gyereket és őszinte vagyok vele.

Szeresd a gyerekedet azért, aki őmaga. És közben elfogadóan hagyd meg a szabadságát, hogy olyan legyen, amilyen ő (ön)maga.

3. kategória: Lázadó „bűn”

• Ide tartoznak azok a tettek, amiknek a szülő elleni lázadás a mozgatórugója. Ez általában nagyobb gyermekeknél fordul elő.
• A súlyosabb esetekben is fontos, hogy ne megfélemlítően lépjünk fel, azonban éreztetnünk kell a tett súlyát.
• Ne éljünk vissza a helyzetünkkel!
• A szülőknek csak akkor javasolt büntetni, ha előzetesen figyelmeztették rá a gyereket. De az is fontos, hogy ne fenyegetőzzünk jövőbeni súlyos büntetésekkel.
• Ha már egyszer kiszabtuk a büntetést, legyünk következetesek, ne változtassunk, súlyosbítsunk rajta. 
• A büntetés alatt még itt sem kell súlyos dolgokra gondolnunk, elegendő lehet 1-1 privilégium megvonása, pl.: internet.

Vonalvezetőnek használd és alakítsd ki a saját módszeredet, ami a Te értékrendednek megfelelő

Számomra ez a rendszer egy nagyon jó alapot adott a büntetéssel kapcsolatos nézeteimnek. 

Nem mondom, hogy teljesen egybeesik ezzel a sémával és azt sem, hogy egyáltalán már kiforrott lenne, de kaptam tőle pár nagyon jó vonalvezetőt a nehezebb szituációkra.

• Minden gyermeknevelésben használt módszerünknek legyen pozitív célja! Mindig tudd, hogy mit akarsz azzal elérni.

• Bármilyen módszert is választasz, fontos, hogy őszintén, lényegre törően kommunikálj gyermekeddel! Ez azért szükséges, hogy a gyerek is megértsen téged és azt, amit át akarsz neki adni.

• Minden szituációban tartsd meg gyermeked felé a tiszteletet és szeretetet! Legyél az az anya, aki azzal támogatja a gyermekét, hogy szeretettel meghagyja a szabadságát, miközben tanítja, vezeti az életében.