Avagy hogyan változott a testem a várandósság alatt és után? –

az anyaság testi változásairól saját szememmel

 

Ahány nő, annyiféle várandósság és testi változás. Már a babavárás előtt kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi fog változni rajtunk, bennünk, ha megszületik a gyermekünk. Amellett, hogy a legfontosabb számunkra a babánk egészsége és el sem tudjuk képzelni, milyen lesz a kis csöppség, akit kilenc hónapig hordozunk magunkban, azért saját maradandó, testi változásaink is érdekelnek minket, nőket.

Számomra mindhárom várandósság maga volt a csoda, olyannyira, hogy el sem tudtam képzelni, hogy milyen is volt előtte, amikor meg nem volt baba a hasamban.

 

Mindegyik állapotosságom kicsit más volt, de voltak közös pontok benne. 

Az első trimeszterben megjelenő émelygés, az erős illatoktól (kávé, fogkrém, parfüm, de még a péksüteményektől is) a gyomorfelfordulás, a vége felé a gyomorégés, a székrekedés.

Mindegyikben kb. 30-35 kiló hízás, amire a terhesgondozáson irgum-burgum a reakció. Hiszen a „nagykönyvben” ennek majdnem az egyharmada az ideális súlygyarapodás.

Érdekes az is, hogy az első terhességem előtt 38-as volt a lábam, azóta pedig 39-es lett, a súly hatására.

Téli és nyár végi szülésem is volt, de a nagy pocakos időszakban minden esetben jócskán vizesedtem, püffedtebb volt kezem és a lábam. Emellett annyira melegem volt, hogy télen is sál nélkül, nyitott kabátban jártam.

Bár a terhességek előtti életszakaszaimban mindig sportoltam valamit, igazán vékony sosem voltam. Ez kamaszkoromban zavart is rendesen, és az önértékelésemre sem volt jó hatással.

Az első várandósságom rosszul végződése után – amire most nem térnék ki -, gyorsan, három hónapra rá, jött a második. Abban a három hónapban, bár a fókuszom teljesen máson volt, szinte leolvadtak a plusz kilók rólam.

A második és harmadik várandósság után azonban tudatosan és a bevitt szénhidrát számolásával mentek le szuper jól a kilók. Ehhez nagy támogatás volt anyu, aki velem együtt tudatosan étkezett.

Így utólag tudom, hogy a kilók leolvadásában nagyon fontos szerepet játszott a gondolkodásmód is.

Volt egy sztereotípiám, ami a köztudatban élt akkor, hogy a társadalom elfogadóbb az anyák alakját tekintve.

Ja, már van két gyereked? Akkor nem gond, ha nem bomba az alakod.

Ezzel mondjuk akkor sem értek egyet. Egyrészt azzal sem, hogy szülés előtt bomba alakodnak kell lennie, másrészt azzal sem, hogy a szülés után már nem fontos, hogy adj magadra.

Akkoriban bennem azonban ez a megengedés olyan könnyedséget okozott, hogy a kilók egyre jobban olvadtak le rólam és vékonyabb lettem, mint azelőtt. Ez is alátámasztja azt, hogy mennyire fontos, hogy mire fókuszálsz. Ha pozitív gondolatokkal állsz a testedhez és annak változásaihoz, a tested is idomulni kezd ezekhez a gondolatokhoz.

Amikor a gyermekeim születtek, akkor még újdonságnak számított a gátvédelem. Nekem sikerült így szülnöm, és csak az esetleges repedéseket kellett ellátni.

Ám a várandósság alatti és utáni buzgó pocakkenegetés ellenére is kialakultak striák, azaz terhességi csíkok a harmadik terhességem végére, amelyek aztán nem múltak el, csak halványodtak.

Mindannyian mások vagyunk. Egyediek. Mindannyiunk teste maga a csoda, és testünknek a várandósság alatti változása mindenkinek más. 

Igen, igazából nem tudod, mibe vágsz bele a babavárással, de nyitott, megengedő hozzáállással és nem a félelmek erősítésével csoda nagy kalandban lesz részed.