(levél leendő kislányomnak)

Nagyon várom a pillanatot, amikor belenézhetek a gyönyörűséges, okos szemedbe és köszönthetlek ebben a világban mint édesanyád.

Tudod, nagyon sokáig rettegtem a gyermekszüléstől, tele voltam kétellyel és félelemmel. Féltem a lelki és fizikai változásoktól, amit egy gyermek érkezése hozhat az életembe.

Nem akartam feladni a szabadságomat, féltem, hogy ha gyereket szülök, elveszítem azt. Tulajdonképpen azt a szabadságot féltem elveszíteni, amiről igazán fogalmam sem volt, hogy mit jelent addig a pillanatig, amíg nem kezdtem el foglalkozni önismerettel. Addig még igazából azt sem tudtam mit jelent szeretni, mit jelent igazából feltétel nélkül, szabadon, őszintén, a másik akaratába bele nem avatkozva kapcsolódni egy emberrel.

Most már tudom, hogy a gyermek nem veszi el a szabadságomat, hanem inkább kiteljesít és személyében kapok egy igazi mestert, akitől tanulhatok és aki által megélhetem a feltétel nélküli szeretet egy nagyon mély kapcsolódási formáját. 

Nagyon sok korlátozó hiedelemtől és beidegződéstől szabadultam meg az évek során, illetve folyamatosan figyelem magamat és lépek egyre mélyebben bele a belső világomba.

Fókuszomat igyekszem minden pillanatban magamon tartani és a jelen pillanatait megélni, és tükörként figyelni a világot és a benne lévő embereket.

Szeretem és elfogadom magamat, elfogadom az összes létállapotomat, amit megélek és megéltem. Gyakorlom a 100%-os önfelvállalást minden pillanatban. Minden cselekedetemért és kimondott szavamért, bárhol, bármilyen körülmények között vállalom a felelősséget.

Teszem ezt elsődlegesen saját magam miatt és teszem ezt azért, hogy leendő édesapáddal a legmélyebb spirituális kapcsolódást élhessem meg. Szenvedélyes, őszinte szerelemmel teli kapcsolódásban akarok együtt élni azzal a férfival, aki az apukád lesz.  

És teszem ezt mindazért, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy a testemet választod otthonodul és lelkemet, fejlődési szintemet választod édesanyádul, a legjobb tudásom szerint élhessem meg veled az összes pillanatot.

Téged, kedves a ’bele nem avatkozás’ művészete szerint akarlak nevelni. Szárnyakat akarok neked adni és egyben gyökereket is, hogy az életedet teljes mértékben meg tudd élni és át tudd élni.

Megígérem neked már most, így látatlanban, hogy ott állok majd mindig szilárdan, magabiztosan és mosolyogva nézem a fejlődésedet a legelső pillanattól kezdve.

Példát mutatok neked, oly mintát, amit magaddal vihetsz, amiből tanulhatsz és amire alapozhatsz. Ellenben azt is tudatni fogom veled, hogy mindig a saját lelkedre és szívedre hallgass, mert nem is olyan biztos, hogy Én mindent jól csinálok az életemben és neked ezt a mintát nem kötelező továbbvinned. Hiszen a Te tapasztalataid, megéléseid és gondolataid alapján kell felépítened a saját világodat. 

Alázattal fordulok Feléd, féltőn óvlak, de meghagylak teljes szabadságodban és csak irányt mutatok, ami szerintem helyes, de Te fogod eldönteni merre is szeretnél menni igazán, mi a szíved vágya. Amit Te szeretnél, én abban foglak segíteni és támogatni.

Várom érkezésedet izgalommal, boldogsággal, önmagam megismerésének a csodájával.

Várom a pillanatot, amikor belenézhetek gyönyörű szép csillogó szemedbe és megkezdhetjük a közös utazásunkat szeretettel telve, szabadon, őszintén, úgy, ahogyan egykor megbeszéltük.