Zsenge húszas. Igen, mindannyian voltunk azok. Frissek, üdék, sugárzók. A hétvégi buli után pár óra alvással is szép, fiatal lányok voltunk, ha akkor ezt nem is így éltük meg.

Szerelmesek lettünk, randiztunk, gyönyörűek voltunk, a szerelmünk ragyogó szemmel vizslatta bennünk a csodás nőt szüntelen.

Jött a kilenc hónap, megérkezett az az icipici, puha talpú babácska, akit a szívünk alatt hordtunk, aki testünk hajlékában cseperedett két, parányi sejtből életképes emberpalántává.

Jöttek a plusz kilók, jöttek a striák, jött a kitágult pocak és jött a hajhullás. Jöttek a karikás szemek és a nyúzott arc, jött a bezártság érzet és a kedvtelenség.

Jött a “már sosem lesz olyan semmi, mint régen” érzése.

Hol van az a lány, aki után minden fiú megfordult? Hol van az a huncut fiatalság, ami még a csúnyácskát is megszépítette?

Talán siratod egykori önmagad, talán megkopott egykori fényed – vagy úgy érzed, inkább teljesen elveszett. Ne félj, nem múlt el. Nem ment messzire. Ott rejtőzik benned, a mélyedben, és arra vár, hogy újra felfedezd.

Anya lettél, életet adtál egy vagy több gyermeknek. Csodás és nemes feladatot látsz el, de közben ne feledd, nem szűntél  meg nőnek lenni.
Már ráncosabb az arcod, gondterheltebben szaladnak össze homlokodon a barázdák, és talán nem olyan felszabadultan kacagsz, mint amikor még csak magadért kellett felelősséget vállalnod. Repedezett bőröd vagy éppen a császármetszések hege, megereszkedett melled vagy mindig gyermekeidet fürkésző szemed szarkalábai emlékeztetnek rá életed végéig, hogy tested gyermeked szeretetteli szolgálatában áll, mióta csak megfogant.

Aki egyszer anyává válik, hiába repülnek ki egykor gyermekei, soha nem szűnik meg anyának lenni – de ugyanígy nem szűnik meg nőnek sem lenni azzal, hogy anyává lesz. Nőiséged új jelentésréteget vesz fel, új árnyalattal gazdagodik, új irányban is van lehetősége kiteljesedni. Nem vész el, csak átalakul. Transzformálódik egy új, többrétűbb síkon.

Nézz most bele a tükörbe és mosolyogj magadra. Lásd meg a szépséged, hiszen gyönyörű vagy! Nézd végig a tested a maga meztelen valóságában. Simítsd végig szeretettel és hálával, ne utáld, szeresd, hiszen egész nap téged szolgál, érted dolgozik.

Ápold és emeld nőiséged fényét, ne temesd szürkeségbe.

 

A gyermekeidnek legalább akkora szüksége van rá, mint neked: belőled szívják magukba a női energiát, tőled tanulják meg, milyen a nő. Csodálatos vagy, és ezt a csodát engedd meg kiülni a testedre. Csinosítsd fel magad önszeretettel és hiteddel, add meg magadnak azt a ragyogást, ami ott pislákol benned és csak a növekedésre vár.