Nagy gyerek, nagy gond? Valóban?

Kamasz gyereket nevelni bizony nem könnyű, én mégis azt gondolom, hogy igen hálás feladat.

Lehet, hogy te nem így látod?

Ha nem veszed észre, mennyi fantasztikus dologgal jár, hogy gyermeked kamaszodik, talán nem jó helyen van a fókuszod! Elképzelhető, hogy a környezeted folyton azt szajkózza:

Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond!

A többiek meg bőszen bólogatnak:

Én sem hittem el, de tényleg így van.

(Számomra kicsit olyan sztori ez, mint amikor egy női környezetben mindenki csak panaszkodik a házasságára, szidja a férjét. Majd amikor rákérdezel, miért nem változtat a számára méltánytalan helyzeten, a szemedbe vágja:

Mind egyformák, a másik sem lenne jobb!

Halkan jegyzem meg, ilyenkor érdemes távozni, hiszen beszélgetőpartnerünknek nem célja megoldani a problémáját… Te pedig ugye már túl vagy a problématudatos gondolkodáson!?)

És persze azt is számtalanszor hallani, hogy egyre nehezebb velük! Természetesen kihívás együtt élni egy (vagy akár több) kamaszodó gyerekkel, de nem lehetetlen jól kezelni ezt az időszakot.

Igen. Mindennel elégedetlenek. És ha eddig nem értek „pofonok”, most biztos kapsz párat, főleg, ha még bele is mész a hatalmi drámákba. Ez előfordul!

 

Mégis van néhány olyan dolog, amit nem elég elméletben tudni, nem elég megérteni, hanem nap mint nap gyakorolni kell.

1. Gyereknevelésben nincs helye a tekintélyelvnek és a drámázásnak!

Számomra az egyik legnehezebb dolog a „tekintélyelv” letétele volt. 

Igen, ha kamasz gyereked van, én nem hiszem, hogy van helye az „Amíg az én kenyeremet eszed…” kezdetű mondatoknak. Ha durván szól vissza, durván reagál egy adott helyzetben és te elveszíted a hidegvéred, nem látod őt tisztán, biztos, hogy csak tovább szítod a tüzet.

Gondold csak végig, mi a fontosabb! Hogy a gyereked mindig, minden pillanatban tiszteletet mutasson feléd, még véletlenül se feledkezzen meg arról, hogy illik anyával/apával viselkedni?

Vagy az, hogy biztonságban érezze magát és érezze, hogy otthon támogatják, szeretik és bátran kiteljesedhetHidd el, ebben az esetben nem az számít, hogy mit mondasz. A viselkedésed az, ami több mindent elárul! 

 

2. Ismerd meg őt!

Tudom, hogy te is nehezen éled meg, hogy lassan felnő. Hiányzik, hogy már nem ül le veled társasozni, hogy nem kell esti mesét olvasnod. Nem kíváncsi a véleményedre, és nem lát már annak a tévedhetetlen őrangyalnak, akinek eddig tartott!

Mégis örülnöd kellene, amikor lázad, amikor látod kibontakozni őt magát, amikor látod, hogy egyre okosabb, hogy mennyi mindent lát másképp, mint te! Ezek a pillanatok fantasztikus lehetőségek neked arra, hogy megismerj egy csodálatos embert!

És mit teszel? Elnyomod! Nem támogatod! A te gyereked, így neki csak az lehet jó, amiről te azt hiszed, hogy jó neki. 

Irányítani akarod, megmondani, hogy hogyan éljen! De hadd kérdezzem meg:

Te úgy élsz, ahogy szeretnél?

Értem én, hogy te sem beszélhettél vissza. Te sem tehetted, amit szerettél volna.

De te megfogadtad, hogy másképp csinálod, nem igaz?! Akkor csináld másképp! 

Amikor nehéz helyzetekben el tudom engedni a fülem mellett a nem kívánt kifejezéseket, a sértegetést és a bántást, az azért van, mert tudatosítom magamban, hogy a gyermekemnek van valami problémája, segítségre van szüksége (vagy épp arra, hogy békén hagyjam, hogy megoldja a problémáját).

 

3. Értsd meg őt, és támogasd!

Kamaszodik! Rengeteg nehézséggel kell szembenéznie. Talán tetszik neki egy lány/srác, aki észre sem veszi. Talán nem tud a tanulás mellett a kedvenc tevékenységére elég időt szánni, és ez frusztrálja. Talán nap mint nap bántják a suliban, mert jobban zsírosodik a haja, pattanásosabb a bőre, erősebb a testszaga, van egy kis súlyfeleslege vagy pont azért, mert nemcsak gyönyörű, de céltudatos is….

Ebben a korban rengeteg helyzetet él meg megalázónak, fájdalmasnak és fontos számára a korosztályának a véleménye. Hazajön egy ilyen nehéz nap után, és rögtön várja az otthoni kötelesség: 

„Mosogass el!”, „Vidd le a kutyát.”, „Szedd ki a macskaalmot!” Majd érkezik a válasz: „Nem!”

Ebben a válaszban ott az egész napos indulat, düh, bánat, de nálad rögtön bekapcsol a program: „Márpedig azt teszed, amit mondok!”

Talán büntetéssel fenyegeted, ő pedig felesel.

Pedig ilyenkor elég lenne megkérdezni:

Mi a baj? Tudok segíteni?

Hidd el értékelni fogja. Ha kell, szánd rá az estét, beszélj vele a problémáiról. Ne szidd meg, hanem magyarázd el neki, hogy te hogy látod a dolgot. Beszélgetéseitekkel tanítsd meg a céltudatos látásmódra. Ne hagyd, hogy beleragadjon egy problémába! Egyet azonban soha ne tegyél. Ne dönts helyette! Hagyd, hogy meghozza a saját döntéseit!

Nem, nem arról szól ez az írás, hogy mindent hagyj rá a gyerekre. Sokkal inkább arról, hogy tűzd ki célul, hogy támogatod őt a céljai megvalósításában, és ennek megfelelően alakítsd tudatosan a kapcsolatotokat. A vele való kommunikációban is légy tudatos. Fejezd ki bátran a szeretetedet, a támogatásodat és cselekedj eszerint. Lehet, hogy aznap neked kell levinni a szemetet vagy elmosogatni. De ha legközelebb neked lesz szükséged az ő támogatására, hidd el, szívesen fog a tőle telhető módon a segítségedre sietni.

 

4. Fontosak a szabályok és a határok, de nem mindegy hogyan húzzuk meg őket! Ebben a korban különösen fontos, hogy ne falakat, hanem hidakat építsünk!

Ez számomra sokkal fontosabb, mint az, hogy mit gondolnak mások, ha csúnyán beszél a gyerekem vagy nem az elvárt normák szerint viselkedik. Fontosabb annál, hogy ne beszéljen velem tiszteletlenül, hiszen félelem alapon maximum tekintélyt érhetek el, de az hol segít abban, hogy boldog embert neveljek? Bármennyire is nehéz elfogadni, ebben a korosztályban a tiszteletet nem adják könnyen, nem jön pl. a korral, ki kell érdemelni!

 

5. A biztonság és szabadságérzet kényes egyensúly, elérése mindennapi feladat!

Fontos, hogy érezze, törődsz vele! Hidd el, nem nagy dolog nyitottan és lelkesen hozzáállni azokhoz az újdonságokhoz, melyek őt foglalkoztatják. Számomra minden előadás, amit a gyerekek kedvéért nézek meg, fantasztikus élmény. Sosem jártam focimeccsre például, de most focit nézek, ha arra van szükség.

Ha nem erőlteted rájuk az akaratodat, új dolgokat ismerhetsz meg te is. Új műfajok, más kultúrák. Rengeteg számodra is hasznos tudást hozhat a gyereked a családodba, ha hagyod! Igen, lehet, hogy ehhez olyan zenei műfajt kell friss szemmel nézned, amit te magad sose hallgattál volna korábban vagy néha engedned kell, hogy ő válasszon filmet, programot. De ez mind kaland, mind a kapcsolatotokat építi. És hidd el, téged is épít! Nagyon izgalmas tud lenni.

Felejtsd el, hogy a gyerek gond és nehézség, mert ha így gondolod, ő is ezt fogja gondolni saját magáról. 

 Ebben a korban igen nagy a felelősséged, használd ki és élvezd! 

 Légy hálás minden nap a gyermekedért és fogadd el olyannak, amilyen!

 

Minden (leendő) Anya Hős!