1. rész

Három csodálatos fiam van. 14, 9 és 7 évesek.

Szeretek a fiaimmal lenni. Rengeteg inspirációt kapok Tőlük, hihetetlen mennyiségű támogatást, és főleg szeretetet.

Velük tovább él bennem az az álmodozó kislány, aki voltam, illetve – de ezt csak neked árulom el -, aki még most is vagyok.

Az álmodozó kislány mellett ott él még bennem az anya, a feleség, a gyógyító, az utazó és még nagyon sok személyiségrészem is, akik nagyon cukik.

Vannak azonban kevésbé cuki személyiségrészeim is, mint a barbár, akit – ha a gyerekeimről van szó -, anyatigrisnek is hívhatunk vagy a nyafogó gyerek.

Amikor egy ilyen személyiségrészem a felszínre tör………..erről szeretnék most Neked írni.

Esti mese olvasása után, elköszöntem a srácoktól és a család többi tagjától, mert kezdődött egy telefonos megbeszélésem.

Illetve csak kezdődött volna, mert a technika megviccelt és a csoportos hívásba nem tudtam belépni.

Szomorú és dühös lettem, hiszen nagyon vártam a lehetőséget, és mégis ez történt.

Mivel nem egyedül maradtam ki a csoportból, gondoltam, egy kisebb fórumon, vagyis kettesben megbeszélhetjük, amit amúgy is megtettünk volna, de konkrét elutasítást kaptam.

Upsz, na, ez bekapcsolt nálam valamit és éreztem, hogy a szomorúság és a düh mint egy spirál kavarog bennem, és egyre erősebbek ezek az érzések.

Megbeszéltem magammal, miért történt, ami történt és miután megnyugodtam, jó hangulatban tértem nyugovóra.

Szép álmokat Magamnak!!!

No, de reggel jött a meglepi.

Nem sikerült önmagam és a problémám esti rendezése, vagy legalábbis nem maradéktalanul.

Biztos volt már olyan veled, hogy érezted, hogy jön mélyről a benned lévő feszültség, és ha valaki valami olyat mond…, tuti a robbanás.

Sőt! Nem is kell senkinek semmit mondania, szinte várod az alkalmat, mint egy ragadozó, hogy lecsaphass és robbanhass.

Mindeközben a fejedben fut a háttérszöveg, dumál az ego:

  • Nyeltem már eleget, és különben is, nem kell mindenkit megmentenem, mindenki menjen a fenébe, gyerek, felnőtt…áhhhhh….
  • És a férjem, aki alig van otthon, ma este még az anyósomat is a nyakamba akarja varrni…….
  • Megőrülöööööök….
  • Elég volt……
  • Ja, és még fel is kell kelnem ilyen korán…
  • És miért mindig én viszem a srácokat a suliba……..

No, pont így keltem fel. Ismerős?

Ilyenkor nem kell kávé, hogy felpörgessen, sem csoki. Na jó, a csoki, az azért minden élethelyzetben jól jön.

Beléptem a nappaliba. Enyhe vérnyomás-emelkedés lett úrrá rajtam.

Az este üresen hagyott asztal már nem volt üres, és nem is volt tiszta.

Rajta halomban álltak a dolgok: tányér, edény, kanál, a párom által vásárolt ennivaló………..

Én meg csináljak reggelit….., ha tudok.

Valahol itt kerülhetett fel aznap reggel minden sminkelés nélkül a rózsás pír az arcomra.

  • Facebook

Egyéb esetben ezt ilyenkor kalandnak élem meg, hogy milyen alternatív módszereket tudok kitalálni szendvicskészítési helynek, mint mondjuk a lámpabúra vagy hasonló.

De akkor reggel………

Bátran kijelenthettem magamnak, hogy az önfegyelmem és kalandvágyam elpárolgott.

Éreztem, hogy ez így nem lesz jó és felkapcsoltam a vörös lámpát!!

Star Trek rajongók kedvéért, mint én is: RED ALERT!!!!

Mindenkinek elmondtam, hogy ma reggel nem biztos, hogy építő jelleggel tudok kommunikálni Velük, így kértem őket, hogy aki jót szeretne, ne szóljon hozzám, csendesen készülődjön, és törekszem én is csendben készülni és senkinek nem leharapni a fejét.

El tudjátok képzelni a hétéves, kis buddha fiam arcát?

A megszeppenés, a félelem és minden gondolata kiült az arcára.

Megnyugtattam, hogy minden rendben, délutánra már rendben leszek, csak most reggel kicsit nem jó nekem.

Elfogadta, bólintott és készülődött tovább. Azért a biztonság kedvéért a szokásosnál gyorsabban.

Kedves EGÓM széles mosollyal belehuppant a kapitányi székembe, Engem pedig elküldött nyaralni.

Ebben az állapotban tudod, hogy senki a Világon nem tehet arról, amit érzel.

No, de Te mégis úgy érzed, hogy MINDENKI MÁS a felelős azért, hogy Te fáradt és nyűgös vagy, hogy Téged mindenki utál, pedig Te mindenkit szeretsz.

Furcsa egy állapot, no.

Egy biztos azonban, a kísértés óriási, hogy kiadd, ami benned van. 

Mindegy, kinek, mindegy, mennyire marsz bele a másikba, csak kiadhasd, ami benned van……Legalábbis nálam ilyen, nem túl válogatós az Egóm.

Na, ilyenkor jön jól, ha már megcsináltál néhány mentális önfegyelmet fejlesztő kihívást.

Igen, jólesne kimondani azokat a bántó dolgokat, amiket ebben az állapotban igaznak vélek, de NEM TESZEM.

Nem teszem, mert tudom, hogy nem igaz, ráadásul nagyon megbántanám vele azokat, akiket a legjobban szeretek a Világon.

Ilyenkor kívülről határozottnak és céltudatosnak látszom, arcizmom sem rándul, de belül az egóm folyamatosan mondja a magáét a fejemben:

  • A kamasz gyerekem már megint nem bír elkészülni, miért kell állandóan szívatnia…..
  • A férjem nem segít semmit reggel, közben viszont foglalja a legkényesebb időpontban a fürdőszobát, és este különben sem volt rám egy perc figyelme sem…..

Furcsa érzés, amikor belül tudod, hogy ez nem Te vagy, de csak mondja és mondja, és érzed, hogy a mellkasodból mindjárt megszületik egy alien. 

Tanultam, és ha már felismerem, akkor hivatalosan tudom annak a módját, hogyan hozzam vissza magam az elysiumi állapotba, amikor az Ego csak támogat és nem irányít, de….

Reggel tudjuk, hogy az idő sokkal gyorsabban telik, mint egyébként…..ugye?

Nálatok is így van?

Vissza a reggeli induláshoz, aznap 20 percünk maradt.

Mindjárt felrobbanok.

Meg kell csinálni négy szendvicset, ja, és még a teát is a termoszokba, amit elfelejtett a család este kimosni, bár megkértem őket.

A mosogatóból konkrétan kilóg az edényhalom, mert a kamasz gyerkőc éppen előző este 11 magasságában kipakolta a szobájában megbúvó konyhai felszerelés mintegy 40-45 %-át, amit 4-6 hete gyűjtögethet.

Szóval esélyed sincs hozzáférni a csaphoz……és jó lenne, ha egy fogmosás is beleférne.

Lassan készülődtünk.

Érezték a srácok, hogy feszült vagyok, és olyan cukik voltak, próbáltak nagyon támogatóak lenni.

Én mindeközben folyamatosan a légzésemre figyeltem.

Elvittem őket a suliba, az autóban aznap nem volt beszélgetés.

A nagyfiam kezdte el a kamasz mondandóját, de megkértem, hogy ne most, reggel, majd este beszéljük meg.

Mindenkit elvittem a megfelelő intézménybe, majd hazamentem.

Nagyon örültem, hogy a vendégem a pilates stúdióban lemondta az óráját, így magammal tudtam foglalkozni.

4 óra alatt sikerült visszavennem a kapitányi székemet.

Időközben rájöttem, hogy egy visszautasítástól való félelem és a nem megfelelő önértékelésem volt, ami kiváltotta belőlem ezt a folyamatot.

Hogy kinek mennyi idő kell ahhoz, hogy stabil, békés állapotba kerüljön, ha kibillenti az ego, természetesen ez változó.

Minél többet gyakorlod, annál kevesebb, de eleinte ez akár lehet szerintem egy hét is, vagy még több.

Én most büszke vagyok magamra, hogy ilyen gyorsan tudtam rendezni magam, és vallom, hogy ezt csak az önismeret miatt tudtam megtenni.

Gyakoroltam, gyakoroltam, és meg is lett az eredménye.

Persze a cél, hogy miután felismerem, hogy az érzelmeim irányítanak, egy csettintés, és már buddha is vagyok  újra.

A tapasztalataim alapján íme a lépések, amik Téged is segíthetnek hasonló helyzetben:

1.AZ ÁLLAPOT FELISMERÉSE:

Az első és legfontosabb, hogy felismerd, hogy most ebben az egós állapotban vagy.

Az ego tulajdonképpen egy olyan személyiségrészed, ami folyamatosan arra törekszik, hogy megvédjen téged.

Arra törekszik, hogy biztonságban és a komfortzónádon belül tartson téged. És ez egyben tud jó és rossz is lenni.

És hogy milyen eszközzel teszi ezt az ego?

Egy csomó félelemmel, amik bennünk élnek. Egóban vagy akkor például, ha behisztizel, ha megsértődsz, azt érzed, hogy téged mindenki bántani és kihasználni akar, hogy te nem vagy elég jó, stb.…

Én régen fel sem ismertem azt, hogy egóban vagyok.

Még csak a közelében sem jártam a kifejezés valódi tartalmához… Hogy az egós állapotom feloldásáról már ne is beszéljek…

  • Facebook

De például megfigyeltem, hogy a középső gyermekem ezt az egós állapotot és az abból való kijövést tökéletesen tudatosan kezelte már kétéves korában is.

Ilyenkor bosszús lett és nagyon mérges.

Mindent fellökött és megrúgott, ami a közelében volt.

Nem lehetett megnyugtatni. Nem bírta, ha a közelében voltam.

Ha ilyen eset volt, kértem, hogy menjen ki az udvarra, ott bármit csinálhat, és ha megnyugodott és bejön, akkor beszéljük meg.

Ilyenkor kiment, amit csak tudott, megrugdosott, bejött a házba, általában 10 percig szótlanul ült az ölemben, és mintha mi sem történt volna, játszott tovább a tesókkal.

Ennyi.

Szóval szerintem megvan az egós állapotunk feloldásának a kulcsa bennünk ösztönösen, hála az égnek, a fontos, hogy hagyjuk ezt működni a gyerekeknél és önmagunknál is.

2. MEGBOCSÁTÁS ÖNMAGADNAK:

Ha Te, Hős Anya, hasonló helyzetbe kerülnél, kérlek, Te is tedd ezt.

Bocsáss meg magadnak azért, mert mondjuk az egós állapotodban nem épp úgy viselkedtél a szeretteiddel, mint ahogy valójában akartál volna.

Még véletlenül se ostorozd magad emiatt, ne legyen benned szégyen vagy bűntudat.

Nem bánthatjuk magunkat emiatt, de másokat sem.

Döntsd inkább azt el, hogy változol ebben a dologban.

Mit tehet az a gyerkőc vagy éppen kamasz arról, hogy én milyen állapotban kelek fel?

Semmit.

3. AMIKOR EGÓBAN VAGY, NE HOZZ DÖNTÉSEKET!

Ilyen állapotban bármiről dönteni szigorúan tilos!!!!!

Minden és mindenki várhat! (Szeresd magad annyira, hogy ezt megengeded magadnak.)

4. MONDD EL, HOGY MOST EGÓBAN VAGY ÉS KÉRJ EGY KIS IDŐT, TÜRELMET A SZERETTEIDTŐL!

A saját, egós nyűgösségedet ne vezesd le a családtagjaidon.

Volt, hogy én párszor ezt rajtuk vezettem le.

Ma már elmondom nekik és elmagyarázom, hogy mi történik ilyenkor.

A saját mintámmal és szóban is kérem őket, hogy ha velük történik hasonló dolog, akkor ők is bátran fejezzék ki ezt felém.

5. AZ, HOGY ANYA JÓL VAN, AZ AZ ANYA FELELŐSSÉGE!

És nekünk, Anyáknak a legfontosabb, hogy igazán jól legyünk.

Nemcsak magunk miatt fontos ez, hanem mert ha az Anya jól van, akkor a gyerek és az egész világa jól van.

Töltődj, pihenj és figyelj Magadra, mert sokszorosan megtérül, ha törődsz azzal a csodával, aki Te vagy!

6. És ne feledd a legfontosabbat! Minden Anya Hős!