Ülök a kényelmes karosszékben, előttem karcsún a messzeségbe magasodnak a jegenyefák. Gyönyörűek. Október utolsó napjai vannak, a jegenyefákon azonban még több levél van, mint alatta a földön. Sok ezer, telten és ősziesen érett, sárga levél örül még egymásnak vidáman az ágakon.
A jegenyefákat csak egy kis járdányi hely választja el a tótól, aminek a tükrére most sok ezer kis kört rajzol az őszi, szelíd eső.
Aztán nemrég eldöntöttük, hogy átrendezzük a lakást, mert egy igazán feltöltő otthont akartunk magunknak. Így mindent átnéztünk és egyesével eldöntöttük, hogy szükséges-e még az életünkbe, szolgál-e még minket. Eltegyük-e, illetve másnak odaadjuk vagy eladjuk?
Több doboznyi könyv került dobozokba, és sok-sok játék is… Amikor mindaz kikerült az otthonunkból, ami már túl sok volt ott, olyan tiszta érzésünk lett, mint amikor a víz alól előbukkanunk és végre levegőhöz jutunk.
Szinte észrevétlenül kúszott be a sok holmi az életünkbe, és elkezdett minket összenyomni.
Persze a ruhákkal kezdtem, amik a szekrény tetején évek óta hiába várták, hogy hátha majd ismét beléjük férek. Szeretettel ajándékoztam el őket, más pedig örömmel használja azokat. Aztán jöttek a könyvek. Kitaláltam, hogy a gyerekek választanak havonta 10 könyvet maguknak, amit olvasni akarnak, a többit pedig bedobozoljuk és eltesszük szem elől. Így őket sem nyomja a választás súlya a nézegetés vagy az esti mese előtt, hogy a sok száz könyvből gyorsan válasszanak. És így mentem tovább mindennel.
A Te életedből is számtalan példát tudnál biztosan mondani…
Mégis…mondd meg őszintén Te, hogy TÚL SOK-E:
- a jegenyefa sok ezernyi sárga levele?
- a több ezer kör, amit a szelíd eső rajzol a tó tükrére?
- a ruha, amiből egy-egy vásárlás alkalmával választani tudsz vagy ami a szekrényedben otthon van?
- a holmi, amit felhalmozol az otthonodban és körülvesz?
- a játék, ami szinte kifolyik a gyerek szobájából?
GYEREKKORI VILÁGOM
Gyerekkoromból nincs olyan emlékem, ahol azt az érzést fogalmaztam volna meg magamnak, hogy bizony túl sok a ruhám, túl sok a játékom, túl sok a könyvem, túl sok a cipőm…., de nem emlékszem nagyon arra sem, hogy a környezetemben élők bármelyikétől is hallottam volna effélét. Meséltem is a múltkor a gyerekeknek, hogy gyerekkoromban a vidéki ABC-ben hetente egyszer lehetett banánt, narancsot kapni, amiből csak azt az 1-1 kilót vehettük meg, ami meg volt engedve….
Nem ismertem azt, hogy mi az, ami hiányozhatna nekem, csak éltem úgy az életemet akkor, ahogy a családom.
De a gyerekeimnek, akik egy más korban, egy gyors, információkkal és ezernyi lehetőségekkel teli világban élnek, és már egy teljesen más intelligenciájú és tudatú generációhoz tartoznak, a túl kevés banán és narancs tapasztalata se őket előrevivő, se őket támogató nem lehet. Pusztán egy érdekes történet marad anya gyerekkorából… Ezt nekem is be kellett látnom.
FELNŐTTKORI VILÁGOM
A bevásárlóközpontok, a boltok, az internetes webáruházak ’túlságosan is nagy és sok’ kínálata mintha bennem is kitolta volna a mércét egy időre.
Ahogy felnőtt lettem, de különösen mióta anya vagyok, egyre inkább azt vettem észre magamon, hogy néha halmozok.
A szeretetem egyik kifejező nyelve az lett egy időre, hogy milyen ruhát, könyvet, játékot veszek a gyerekeknek, és mit hoz a Jézuska, stb.
Hiába mondták a család idősebb tagjai, hogy nem kell ennyi játék, én mégis időről időre megvettem az ilyen-olyan fejlesztő játékokat, könyveket. Azt gondoltam, hogy minél szélesebb a választék, annál több mindent tanul, lát és tapasztal meg a gyerek. Persze bőven volt olyan játék, amivel aztán mégsem akart játszani a gyerek….
A ruhákhoz, akár használtan is, már igazán jó áron hozzá lehet jutni. Jó, ha van nadrág, hosszú ujjú felső, rövid ujjú, stb. bőven a szekrényben ’szegény’ gyereknek. Persze bőven volt olyan ruhadarab, amit nem hordott annyit a gyerek…
Emlékszem, hogy a gyerekek ovijának, a Hófehérke Óvodának a legelső szülői értekezletén az intézmény bölcs és nagy tudású, remek vezetője, Kati néni elmondta erről, hogy mit gondol. Ha a gyerekeket túl sok játék veszi körül, akkor nem tud kibontakozni a kreativitásuk.
Emlékszem, hogy ennek hatására kezdtem eltenni a gyerekek látóteréből a játékaik egy részét, és mindig csak kevesebb játékot hagytam a szobájukban játszani. Aztán időről időre kicseréltem a játékokat. Mekkora öröm volt, mikor előkerültek a régen nem látott játékok, szinte újként örültek nekik.
Meghatározó élményem volt az is, amikor egyszer, csak úgy, alkalom nélkül azt mondtuk a gyerekeknek, hogy válasszanak maguknak valamit a játékboltban. Nem tudtak választani, és ez számomra egyszerre volt figyelmeztető és megdöbbentő érzés.
Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk és annyiféleképpen gondolkodunk minderről.
Amióta önismerettel foglalkozok, azóta sok mindenben változtam, ezekben a dolgokban is, amiket így tudok most összefoglalni:
- Ahogyan gondolkodom magamról és az életemről, olyan engem körülvevő világot teremtek meg a gondolataimmal magamnak.
- Ha úgy gondolkodok például, hogy a sok játék, a sok pénz, stb. nem boldogít, akkor a gondolatok gyökeret vernek, és meg is valósul majd mindez előbb-utóbb az életemben. Ezeket a régi, negatív mintákat, gondolatokat mind száműztem a gondolkodásomból és felülírtam engem előrevivő döntésekkel, gondolatokkal, megerősítő mondatokkal.
- Amióta magamat elfogadom és szeretem, amióta megbocsátottam magamnak minden múltbeli „hibámat”, azóta sokkal inkább rendben vagyok magammal. Ezt a kiegyensúlyozottságot pedig megérzik a körülöttem lévők is, és jó hatással van rájuk is.
- Amióta hiszek és bízok magamban, azóta harmonikusabban élem a mindennapjaimat.
- Amióta elkezdtem célokat kitűzni magamnak, azóta el tudom dönteni még az olyan egyszerű dolgokról is, mint a vásárolnivaló, hogy szükségesek-e az életembe.
- Amióta a gyerekek is elkezdtek célokat kitűzni maguknak, és mindennap tenni is azokért, azóta ők is elkezdték mindezt megérteni és tenni is érte.
- Amióta magamra figyelek és nincs kint a fókuszom, azóta sokkal könnyebben döntök mindenben.
- Amióta megtervezem a napjaimat, azóta tömbösítem a bevásárlásokat is, így sokkal hatékonyabban működök.
- Amióta az eddigi hiánygondolkodásomat felülírtam a bőségtudatos gondolatokkal, azóta úgy érzem, hogy életem minden területén bőségben élek. Ez a belső gondolkodás pedig elkezd a 3D-s valóságommá is válni.
- Ma már azt gondolom, hogy fantasztikus, hogy ilyen választék és lehetőség áll a rendelkezésemre. Az életemnek én vagyok a vezetője, amit a vásárlásoknál is gyakorolok. Nem halmozok, hanem céltudatosan és bőségtudatosan gondolkodom, és mindez még csodálatosabbá teszi az életemet.
A „túl sok” világát felváltotta a mindennapjaimban megvalósuló csodák, az elfogadás, a szeretet és a bőség világa…
Kedves Hős Anya!
Te milyen mintákat hoztál a téged körülvevő tárgyakkal, a bőséggel, a hiánnyal kapcsolatban otthonról?
Most hogy éled ezeket meg?
Élsz a mai világ ezernyi lehetőségeivel vagy túlélsz a „túl sok” világában?
Minden egy döntéssel és a gondolataiddal kezdődik Neked, Hős Anyának és a gyermekednek is. Mert minden Anya Hős!
